Volner János mulatságos facebook bejegyzését osztjuk meg olvasóinkkal:

 

 

Az áprilisi választási eredmény minden, Magyarország iránt felelősséget érző ellenzéki politikust újratervezésre késztet. Minket, jobbikosokat is. A célunk azonban változatlan és egyértelmű: kormányra kell kerülnünk, hogy felemelhessük a Nemzetet. A kormányzásig vezető út kijelölése az új elnök és az új elnökség feladata lesz. A Jobbikon belül széles körű konszenzus van abban, hogy a kormányzásig a néppárti úton akarunk eljutni és hiszünk benne, hogy el is tudunk. Felvetődhetne más út is. A Fideszhez hasonlóan választhatnánk a félelemkeltés és a gyűlölet útját. De nem akarjuk, pedig talán könnyebb dolgunk lenne. Láthattuk azonban, hova vezet Orbán Viktor szélsőséges (és nem radikális, nagy különbség!) politikája: magyar a magyar ellen fordult. Egy nemzethez tartozunk, ám mélyebbek a köztünk levő árkok, mint valaha. Mondjuk ki őszintén, bármilyen fájdalmas is a felismerés: Fidesz-szavazók egész tömege ma már sokkal jobban szereti a szélsőséges és antidemokratikus politika importlengyeleit, mint minket. Pedig ugyanarra a himnuszra és ugyanúgy dobban meg a szívünk… Márpedig aki így érez, az nem a Nemzetéhez hű, hanem a (politikai) egyházához és annak gyűlöletet és megosztottságot hirdető főpapjához. Sokaknál erősebb brand ma a Fidesz, mint maga a Nemzet.

Mi nem győzhetünk úgy, hogy ehhez asszisztálunk. Nem élhetjük meg Trianon 100. évfordulójának gyászát úgy, hogy a Csonka-Magyarországunkat további darabokra tépjük. Nemzeti párt vagyunk és nem szélsőséges, ezért senki ne kérje ezt tőlünk! Mint a Fidesz példája mutatja: a kormányzást meg lehet így szerezni, de nem lehet győzni. Márpedig mi egyszerre akarjuk a kettőt, új, nemzetegyesítő politikával.

Vona Gábor kezdte el a néppárti utat járni, de már azt is tudjuk, nem Ő fog minket végigvezetni rajta. A néppártiság egy keret, amit meg kell tölteni tartalommal. Gábor őszinte meggyőződéssel, tudásának legjavát adta ehhez. Egy másik országban, ahol az értelmiség a politika civil kontrolljaként működik, ahol valódi polgárság és polgári öntudat van, ez a teljesítmény többre lett volna elég. Sokkal többre. Magyarország azonban a Vadkelet része: itt a magát kereszténynek hazudó kormánypárt drónt küld a vezető ellenzéki politikus kisfia fölé és a közpénz milliárdokkal kitömött sajtójában hazugságok tömkelegével járat le és kelt gyűlöletet. Minden és mindenki ellen, aki nem tartozik a Hatalom szolgái közé.

Tovább kell vinnünk, ám közben meg is kell haladnunk Vona Gábor örökségét. Ha nem tesszük, ’22-ben ismét csak 20 százalékunk lesz, az ország pedig még reménytelenebb helyzetbe kerül. Gábor sem ezt akarja: úgy tekint a Jobbikra, mint a saját gyermekére. Márpedig egy, a gyermekét szerető szülő mindig azt akarja, hogy a gyermeke boldogabb és eredményesebb legyen, mint ő. Újra kell terveznünk szinte mindent. Őszintén szembenézni azzal, mit rontottunk el. Nem unalmasan görgetni egyik napot a másik után, hanem nagyokat húzni, olyanokat, amelyek a mai, erősen mediatizált világban is működnek. Tanulnunk kell az „Alt-right” sikereiből és innovatívan élnünk a XXI. század lehetőségeivel. Elmenni a Fidesz által letarolt falvakba és tiszta tekintettel, értelmes, hihető magyarázattal porrá zúzni a Hatalom legfőbb támaszát: a hazugságot.

Ezt a feladatot csak a Jobbik képes elvégezni: nekünk van hozzá erős vidéki szervezettségünk és egyedül mi tudunk egy olyan, jó értelemben vett rendpárti politikát hitelesen képviselni, amely működőképes ebben a közegben. Mert nem nehéz belátni, csak rá kell nézni a térképre: a baloldal a magyar aprófalvakban gyakorlatilag megszűnt létezni. Ebben a közegben felszámolta önmagát és ugyanúgy nincs is rá igény, mint a liberális hittérítők őszintétlen, polkorrekt világára a maguk safe space-eivel és gender-elméleteivel. Mi azonban meg tudjuk csinálni! Egy erős, a falat is áttörő, néppárti vezetővel képesek leszünk rá!

 

 

Vadhajtások

OSZD MEG VADUL: