A párt elnökválasztásán megkérdőjelezhető körülmények között alulmaradt Toroczkai László komoly morális deficitet azonosít a Jobbikban. Állítja, egyértelmű az igény egy olyan mozgalomra, mely az eredeti, nemzeti és keresztény eszmei alapokon nyugszik. A politikus arról is beszél, hogy Márki-Zay Péter tevékenysége méltatlan vásárhelyi választóihoz, személyét az opportunizmus meg a színtelen, szagtalan semmi lengi körül, és a hatalomvágy mozgatja. A Promenad.hu és a Blogstar.hu közös interjúja.Pintér M. Lajos – Csúri Ákos– Mennyire demokratikus párt a Jobbik?– A következő napokban, hetekben, hónapokban derül ki. A szombati tisztújító kongresszus óta nagyon keserű hangulatban vagyok a párt jövőjét illetően, őszintén aggódom a Jobbikért, ugyanakkor folyamatosan csöng a telefonom, rengeteg megkeresést kapok, ami hihetetlen energiákat szabadít fel bennem. Ami a pártdemokráciát illeti, Vona Gábor időkorlát nélkül kampányolt ellenem, amikor rövidlátó módon arról beszélt a küldötteknek, hogy ne azt válasszák az elnökjelöltek közül, aki a jobb szónok, illetve azt fejtegette, hogy háttérbe kell szorítani az egót, és alázatosnak kell lenni.– Sneider Tamás talán nem jó szónok, de alázatos elnök lesz?– Vona Gáborék olyan elnökjelöltet akartak, aki alázatos ugyan, csak éppen feléjük, nem pedig a haza és a nemzet irányában. Nem voltak egyenlőek a feltételek, abszolút lejtett a pálya, és maga az említett beszéd sem volt fair az elvileg lemondott elnök részéről, aki a jelek szerint képtelen elereszteni a hatalom gyűrűjét. Hányszor kell még bizonyítanom, hogy többször is önként léptem hátra a Jobbik érdekében? 2008-ban a Villányi úti irodában többek jelenlétében én ajánlottam fel, hogy nem leszek parlamenti képviselőjelölt 2010-ben, amikor Vona Gábor és Szabó Gábor pártigazgató a személyem miatt aggódott – pedig
– Már alelnökként több ízben említette, hogy nem jut hozzá minden információhoz, ami a döntéshozatalhoz szükséges. Bevett jobbikos eljárásnak tekinthető ez az elnökválasztási kampány tükrében is, amikor hiába kérte, hogy a tizenkilenc megyében és Budapesten együtt mérettethessenek meg a tagság előtt Sneider Tamással, ez nemhogy nem valósult meg, de húsz helyett végül csak nyolc helyen ismertethette meg elképzeléseit?– A kongresszus óta eltelt napokban egyértelművé és világossá vált, hogy a legtöbb megyében bojkottálták a bemutatkozásomat, nem juttatták el a meghívómat a megyei és helyi önkormányzati képviselőkhöz, a párttagokhoz. Valójában még nyolc olyan megye sem volt, ahol teljes körű tájékoztatást kaptak az érintettek. Emiatt van bennem keserűség, de az elért eredményre büszke vagyok, különösen annak tudatában, hogy a tisztújításon 50-60 fizetésért dolgozó alkalmazott is voksolt, akik számára volt egyfajta iránymutatás, hogy kire és hogyan szavazzanak. Úgy gondolom, az 1999-ben a MIÉP ifjúsági tagozatából induló, alulról épülő közösségünkhöz méltatlan helyzet alakult ki, és ahogy egyre-másra derülnek ki az egyenlőtlen küzdelemre utaló információk, a tagság kezd ráébredni, mi módon történt a tisztújítás, és mekkora veszély fenyegeti a pártot. Nem véletlen, hogy az ország minden megyéjéből hívnak a vezetők, középvezetők és az egyszerű Jobbik-tagok. A történet nem ért véget május 12-én.– Lesz pártszakadás?– Leginkább a párt jelenlegi vezetőitől függ. Megdöbbenve tapasztalom, hogy abszolút nem keresnek a kongresszus óta (az interjú május 15-én kora este készült – a szerzők), ráadásul miután Vona Gábor közösségi oldalán megjelent az elvileg zárt rendezvényen elmondott beszéde, én is kértem, hogy bocsássák a rendelkezésemre a felszólalásomat, hogy közzétehessem, de az ezzel kapcsolatos levelemre sem Szabó Gábor, sem Sneider Tamás nem reagál már lassan két napja. Ez az eljárás kifejezetten pofátlan. A következő napokban találkozni és egyeztetni fogok azokkal a vezetőkkel, középvezetőkkel, akik nyíltan mellettem kampányoltak, például Dúró Dórával. Ahogy ígértem, ha bárkit retorzió ér a pártvezetés részéről, akkor együtt fogjuk vállalni a következményeket. Ugyanakkor
– Mit ért morális deficit alatt?– Azt, hogy Vona Gáborék éppen azokat az eszközöket alkalmazták velem szemben a párton belül, amelyek miatt a Jobbik a Fideszt támadja. Milyen erkölcsi alapja van ennek a továbbiakban? Mire gondolok? Többféle, habonyi jellegű lejáratókampány indult ellenem, karaktergyilkossági kísérletek, válogatott hazugságokkal, aljas módszerekkel. Különösen nemtelennek tartom, hogy a Sneider-vonal alelnökjelöltjei még a kongresszuson is arra célozgattak, hogy fideszes ügynök vagyok. Mindeközben az elmúlt évben számtalan alkalommal utasítottam vissza például a Magyar Idők és az Echo TV megkereséseit, de például éppen a Magyar Időkből értesültem az alapszabály-módosító kongresszus helyéről (valaki tehát szivárogtatott, de az nem én voltam)… Hiszen a Fideszt a választási rendszer megváltoztatása miatt támadó Vonáék Szabó Gábor pártigazgató irányításával a tisztújítás előtt gyorsan átírták a párt alapszabályát, társelnöki rendszerrel és egyéb trükkökkel próbálkoztak, annyira tartottak attól, hogy egy személyben kell valakinek megmérettetnie magát velem.
Eldöntöttem, hogy innentől kezdve nem tartom be a furán kialakított íratlan médiaszabályokat, és mindenki rendelkezésére állok, aki keres. Elegem van belőle, hogy Fidesz-bérencnek bélyegeznek, ha nyilatkozom a szóban forgó sajtótermékeknek, miközben vígan lehet szerepelni a Magyar Narancsban, a HVG-ben, az RTL Klubon vagy éppen a Spinoza Házban, a balliberális gyűjtőhelyeken. Ez a klasszikus kettős mérce!
– Mit gondol, mennyire volt független a Jobbikban zajló tisztújítási kampánytól, hogy pár nappal a kongresszus előtt Márki-Zay egy interjúban úgy fogalmazott, Gyurcsány Ferenc mellett Toroczkai Lászlónak sem lehet helye és szerepe a célként megfogalmazott széles ellenzéki ernyőszerveződésben?– Ahogy említettem, életemben nem találkoztam Márki-Zay Péterrel, erről az interjúrészletről most hallok először, és nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Semmilyen személyes problémám nincs a vásárhelyi polgármesterrel, csak én politikusként más elveket vallok, másként működöm. Ha azt látom, hogy egy politikus teljesen üres, még semmit sem tett le az asztalra – mert mit valósított meg ő, mint közszereplő a magyar haza szolgálatában? –, ráadásul nem rendelkezik szilárd eszmei alappal, akkor kénytelen vagyok a politikai élet hullarablói közé sorolni. Márki-Zay Péter nyilvánvalóan arra bazírozik, hogy a szétesett, atomjaira hullott ellenzék darabkái között kikaparhatja magának a gesztenyét, és majd miniszterelnök-jelöltként sütkérezhet. Számára nem fontosak és nem számítanak az elvek, jöhet mindenki, legyen az baloldali, liberális vagy szélsőjobbos, a lényeg a hatalom puszta vágya, bármi áron.– A Jobbik esetében sem nagyon lehet másról szó, hiszen egyre inkább úgy tűnik, végérvényes a néppártosodásnak csúfolt balos fordulat, azaz engedtek és engednek a Heller Ágnestől Kéri Lászlóig terjedő balliberális szirénhangoknak. Létezik innen visszaút?– Az a legnagyobb félelmem – és e tekintetben nem bánkódom, hogy nem vagyok már benne az elnökségben –, hogy azokká válunk, akik ellen húsz évvel ezelőtt elkezdtük a küzdelmet. Szerintem ez a lélek igazi halála. Erre mondtam azt, hogy Vona Gábor vagy Szabó Gábor nem tudja elvenni a lelkemet és a lelkesedésemet, sőt, az elmúlt egy-két napban érkezett rengeteg megkeresés kifejezetten lelkesít! Nem adom fel, ez a mozgalom és a tagság többet érdemel, és ahogy már említettem:
2006-tól kezdve az első vonalban én vittem a bőrömet a vásárra a Gyurcsány-kormány ellen, nem Vona Gábor, többen ismertek abban az időben, mint Vona Gábort.
2013-ban is teljesen saját erőmből, függetlenként lettem polgármester Ásotthalmon. Aztán ahogy a migráció és a kerítésépítés nemzetközi ismertséget hozott, majd 2014-ben száz százalékkal újraválasztottak, érzésem szerint Vona Gábornak az én sikereimre volt szüksége 2016-ban, mikor – többszöri felkérés és visszautasítás után – elvállaltam a párt alelnökségét.– Ezúttal is hátralép, azaz visszavonul a nagypolitikától a vereség után, vagy most száll igazán a ringbe?– Nem gondolom, hogy háttérbe kell vonulnom. Többször próbáltam felhagyni a nagypolitikával, de nem ment, úgyhogy feladtam ezt a kísérletet. 2013-ban kiköltöztem egy ásotthalmi tanyára Szegedről, majd másnap letáborozott a szomszédban egy nagyobb, 50 fős kongói törzs: tulajdonképpen ez a migránscsapat indított el a polgármesterség, majd a Jobbik-alelnökség felé vezető úton. Morális értelemben semmiféleképpen nem veszítettem a mostani tisztújításon, és egyébként is nagyon szoros lett a vége, 22 ember szavazatán múlott, 46 százalékot szereztem egyenlőtlen feltételek mellett is. Azóta is sokan bátorítanak, ami megerősít a hitemben, hogy a tagság többsége mögöttem van, hiszen ebben a körben lényegesen többen élnek a pártért, mint a pártból, szemben a pártelittel. Szóval a küldöttgyűlésből kihoztam a maximumot, de ne felejtsük el, egy gépezettel, fizetett alkalmazottakkal álltam szemben egyedül. A gépezet pedig roppantul félt tőlem, mert túl domináns vezetőnek tartott.– Már alelnökként több ízben említette, hogy nem jut hozzá minden információhoz, ami a döntéshozatalhoz szükséges. Bevett jobbikos eljárásnak tekinthető ez az elnökválasztási kampány tükrében is, amikor hiába kérte, hogy a tizenkilenc megyében és Budapesten együtt mérettethessenek meg a tagság előtt Sneider Tamással, ez nemhogy nem valósult meg, de húsz helyett végül csak nyolc helyen ismertethette meg elképzeléseit?– A kongresszus óta eltelt napokban egyértelművé és világossá vált, hogy a legtöbb megyében bojkottálták a bemutatkozásomat, nem juttatták el a meghívómat a megyei és helyi önkormányzati képviselőkhöz, a párttagokhoz. Valójában még nyolc olyan megye sem volt, ahol teljes körű tájékoztatást kaptak az érintettek. Emiatt van bennem keserűség, de az elért eredményre büszke vagyok, különösen annak tudatában, hogy a tisztújításon 50-60 fizetésért dolgozó alkalmazott is voksolt, akik számára volt egyfajta iránymutatás, hogy kire és hogyan szavazzanak. Úgy gondolom, az 1999-ben a MIÉP ifjúsági tagozatából induló, alulról épülő közösségünkhöz méltatlan helyzet alakult ki, és ahogy egyre-másra derülnek ki az egyenlőtlen küzdelemre utaló információk, a tagság kezd ráébredni, mi módon történt a tisztújítás, és mekkora veszély fenyegeti a pártot. Nem véletlen, hogy az ország minden megyéjéből hívnak a vezetők, középvezetők és az egyszerű Jobbik-tagok. A történet nem ért véget május 12-én.– Lesz pártszakadás?– Leginkább a párt jelenlegi vezetőitől függ. Megdöbbenve tapasztalom, hogy abszolút nem keresnek a kongresszus óta (az interjú május 15-én kora este készült – a szerzők), ráadásul miután Vona Gábor közösségi oldalán megjelent az elvileg zárt rendezvényen elmondott beszéde, én is kértem, hogy bocsássák a rendelkezésemre a felszólalásomat, hogy közzétehessem, de az ezzel kapcsolatos levelemre sem Szabó Gábor, sem Sneider Tamás nem reagál már lassan két napja. Ez az eljárás kifejezetten pofátlan. A következő napokban találkozni és egyeztetni fogok azokkal a vezetőkkel, középvezetőkkel, akik nyíltan mellettem kampányoltak, például Dúró Dórával. Ahogy ígértem, ha bárkit retorzió ér a pártvezetés részéről, akkor együtt fogjuk vállalni a következményeket. Ugyanakkorazt sem rejtem véka alá, hogy súlyos döntések vannak készülőben. Minimum valamilyen platformban gondolkodunk a Jobbikon belül, de könnyen megeshet, hogy egy új és önálló mozgalmat alakítunk, hiszen a tagság többségének határozott igénye van erre.
– Ön lesz a Jobbik lelkiismerete?– Ilyen nagy szavakat nem használnék. De milyen lelkiismeretről is beszélünk, mikor 2016-ban Vona Gábor elvette a mozgalom lelkét, aminek a következményeit már a saját bőrömön érzem a tagok többségével együtt…– A napokban úgy fogalmazott, valakik a háttérből vették el a mozgalom lelkét. Akkor nem is annyira a háttérből történt ez a cselszövés?– A történészek fogják majd egyszer feltárni, hogy ki irányította a Jobbikot az elmúlt két évben, illetve pontosan mi és miért történt. Valami történt, valami megfordult, az tagadhatatlan, ráadásul az orrom előtt, hiszen épp ebben az időben voltam a párt egyik alelnöke. Jelenleg úgy érzem magam, mint egy szép zsebkendő, amit 2016-ban meglobogtattak, hogy itt van a kezünkben, majd belefújták az orrukat, és most el akarják dobni. De ezt azért velem nem lehet megtenni, nem fog menni! A keserűségen túl az az igazi problémám, hogy nagyon komoly morális deficitet érzek a Jobbikban: a tagság végérvényesen elszakadt a Bécsi úti pártszékházban ülőktől, és ez eszkalálódni fog a következő hetekben, hónapokban…– Mit ért morális deficit alatt?– Azt, hogy Vona Gáborék éppen azokat az eszközöket alkalmazták velem szemben a párton belül, amelyek miatt a Jobbik a Fideszt támadja. Milyen erkölcsi alapja van ennek a továbbiakban? Mire gondolok? Többféle, habonyi jellegű lejáratókampány indult ellenem, karaktergyilkossági kísérletek, válogatott hazugságokkal, aljas módszerekkel. Különösen nemtelennek tartom, hogy a Sneider-vonal alelnökjelöltjei még a kongresszuson is arra célozgattak, hogy fideszes ügynök vagyok. Mindeközben az elmúlt évben számtalan alkalommal utasítottam vissza például a Magyar Idők és az Echo TV megkereséseit, de például éppen a Magyar Időkből értesültem az alapszabály-módosító kongresszus helyéről (valaki tehát szivárogtatott, de az nem én voltam)… Hiszen a Fideszt a választási rendszer megváltoztatása miatt támadó Vonáék Szabó Gábor pártigazgató irányításával a tisztújítás előtt gyorsan átírták a párt alapszabályát, társelnöki rendszerrel és egyéb trükkökkel próbálkoztak, annyira tartottak attól, hogy egy személyben kell valakinek megmérettetnie magát velem.
Eldöntöttem, hogy innentől kezdve nem tartom be a furán kialakított íratlan médiaszabályokat, és mindenki rendelkezésére állok, aki keres. Elegem van belőle, hogy Fidesz-bérencnek bélyegeznek, ha nyilatkozom a szóban forgó sajtótermékeknek, miközben vígan lehet szerepelni a Magyar Narancsban, a HVG-ben, az RTL Klubon vagy éppen a Spinoza Házban, a balliberális gyűjtőhelyeken. Ez a klasszikus kettős mérce!A Jobbik helye elvileg a Fidesz és a balliberális tábor között lenne a politikai palettán, ám egészen más típusú mozgásokat érzékelünk. A Jobbik vezetésének szemében a Fidesz maga a Sátán lett, a Momentummal, az LMP-vel, a Spinoza Házzal és a balliberális körökkel viszont nincs semmiféle problémájuk.
Én nem így indultam, ez összeegyeztethetetlen a politikai hitvallásommal és az erkölcsi értékrendemmel, számomra az LMP és a Momentum akkor is elfogadhatatlan – nem is beszélve a többi balliberális pártról –, ha a vezetés máshogy is gondolkodik.– Morvai Krisztina EP-képviselő egy friss interjújában azt mondta, a Jobbik baloldallal való összefekvése nem a jövő, hanem már meg is történt. Fordulópontnak nevezte e tekintetben, hogy Márki-Zay Péter vásárhelyi polgármesterré választása után a szocialista Botka Lászlóhoz szaladt parolázni és uniós zászlót lengetni ahelyett, hogy Toroczkai László jobbikos polgármestert kereste volna fel elsőként. Mit gondol erről?– Az első pillanattól kezdve nem szimpatikus számomra, amit Márki-Zay Péter művel, ezt többször jeleztem is Szabó Gábor pártigazgatónak, aki a kezdettől fogva tartotta vele a kapcsolatot. Morvai Krisztinának tökéletesen igaza van: ahhoz képest, hogy mekkora segítséget kapott a Jobbiktól, azonnal Botka Lászlóhoz rohant, velem mint jobbikos polgármesterrel és a párt alelnökével viszont egyáltalán nem vette fel a kapcsolatot.Nemcsak az nem tetszik, hogy közelebb áll Botkához, mint a Jobbikhoz, miközben keresztény és nemzeti embernek mondják, de azt is visszásnak tartom, hogy megválasztott vezetőként nem a települése ügyeivel kezdett el foglalkozni.
Jómagam Vona Gábor 2016-os határozott unszolásáig az ásotthalmiak problémáit tartottam szem előtt, 2013-as megválasztásom után kőkemény munkával rendbe tettem a csődbe vitt település gazdálkodását, megszüntettem a testületen belüli viszályokat, és megvédtem a településemet a migrációtól, tehát néhány évre félretettem a nagypolitikát: ma már nyugalom és béke jellemzi Ásotthalmot, mindenki kőkeményen dolgozik, rengeteg beruházás zajlik. Azóta saját magánéletem és szabadságom terhére pluszban foglalkozom az országos politikával. Márki-Zay feneke alatt pedig még meg sem melegedett a polgármesteri szék, talán még eltéved a polgármesteri hivatalban is, de ő már Budapesten az Országház előtt a nagyszínpadon osztja az észt. Még semmit sem tett le az asztalra a városában, csak folyamatosan újabb és újabb konfliktusokat generál. Szerintem ez méltatlan a hódmezővásárhelyi választóival szemben, neki egyelőre a saját városára kellene összpontosítania.– Ön szerint mennyiben járult hozzá a Jobbik választási kudarcához és jelenlegi válságához az, hogy február 25-e előtt beleálltak a Márki-Zay Péter mögötti totális ellenzéki összeborulásba, keblükre ölelték a balliberális pártokat, illetve hogyan hatott és hat a pártra Márki-Zay ugyanezt követelő országos road show-ja?– Elvtelennek, opportunistának tartom ezt a kiindulópontot, mely távol áll a tizenéves korom óta képviselt, nagyon szilárd, gyakorlatilag változatlan világképtől. Márki-Zay Péter esetében nem látok efféle eszmei alapot, de sajnos a Jobbik is ebbe az irányba indult el, bár szerencsére végül minden választókerületben önálló jobbikos jelölt volt. Nagyon rosszul érzem magam ebben a közegben. Még egy Kádár-nosztalgiában élő, hithű baloldalit – mondjuk Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét – is többre becsülök, mint az elvtelen Márki-Zay Pétert, annak ellenére, hogy Thürmer Gyulával soha nem fogunk egyetérteni, és elképesztően messze áll egymástól a világképünk. Thürmer Gyula ugyanakkor évtizedek óta szilárdan hisz abban, amit képvisel, és változatlan az eszmei alapja.Ha valamit nagyon utálok, akkor az opportunizmus meg a színtelen, szagtalan semmi, ami Márki-Zay Pétert is körüllengi. Csak arra tudok gondolni, hogy az ilyen embert kizárólag a hatalomvágy motiválja.
– Mit gondol, mennyire volt független a Jobbikban zajló tisztújítási kampánytól, hogy pár nappal a kongresszus előtt Márki-Zay egy interjúban úgy fogalmazott, Gyurcsány Ferenc mellett Toroczkai Lászlónak sem lehet helye és szerepe a célként megfogalmazott széles ellenzéki ernyőszerveződésben?– Ahogy említettem, életemben nem találkoztam Márki-Zay Péterrel, erről az interjúrészletről most hallok először, és nem is tulajdonítok neki különösebb jelentőséget. Semmilyen személyes problémám nincs a vásárhelyi polgármesterrel, csak én politikusként más elveket vallok, másként működöm. Ha azt látom, hogy egy politikus teljesen üres, még semmit sem tett le az asztalra – mert mit valósított meg ő, mint közszereplő a magyar haza szolgálatában? –, ráadásul nem rendelkezik szilárd eszmei alappal, akkor kénytelen vagyok a politikai élet hullarablói közé sorolni. Márki-Zay Péter nyilvánvalóan arra bazírozik, hogy a szétesett, atomjaira hullott ellenzék darabkái között kikaparhatja magának a gesztenyét, és majd miniszterelnök-jelöltként sütkérezhet. Számára nem fontosak és nem számítanak az elvek, jöhet mindenki, legyen az baloldali, liberális vagy szélsőjobbos, a lényeg a hatalom puszta vágya, bármi áron.– A Jobbik esetében sem nagyon lehet másról szó, hiszen egyre inkább úgy tűnik, végérvényes a néppártosodásnak csúfolt balos fordulat, azaz engedtek és engednek a Heller Ágnestől Kéri Lászlóig terjedő balliberális szirénhangoknak. Létezik innen visszaút?– Az a legnagyobb félelmem – és e tekintetben nem bánkódom, hogy nem vagyok már benne az elnökségben –, hogy azokká válunk, akik ellen húsz évvel ezelőtt elkezdtük a küzdelmet. Szerintem ez a lélek igazi halála. Erre mondtam azt, hogy Vona Gábor vagy Szabó Gábor nem tudja elvenni a lelkemet és a lelkesedésemet, sőt, az elmúlt egy-két napban érkezett rengeteg megkeresés kifejezetten lelkesít! Nem adom fel, ez a mozgalom és a tagság többet érdemel, és ahogy már említettem:
