A hétvégén tartották a Jobbik tisztújító kongresszusát, ahol Vona Gábor pártfogoltja, Sneider Tamás éppenhogy csak legyőzte a radikálisok jelöltjét, Toroczkai Lászlót. A bukott pártelnöknek a politikából való látszólagos visszavonulásával, majd ezt követően Ásotthalom polgármesterének a pártelnöki székért való bejelentkezése nagy felfordulást okozott a szervezetben. A pártban addig is meglévő törésvonalak a nyilvánosság számára is láthatóvá váltak, és a hatalomért való harc soha nem látott zavart okozott a jobbikos politikusoknál.

Utólag megállapítható, hogy ez talán Vona Gábornál volt a leginkább megfigyelhető, aki olyan leköszönő beszéddel jelentkezett a kongresszuson, ami egész biztos, hogy jó ideig emlékezetes marad. Ugyanis minél többször meghallgatja valaki az anyagot, annál kevesebb értelme van, és annál több ellentmondást talál benne. Kétségkívül nem volt a legnyerőbb helyzetben a bukott pártelnök, hiszen egy elég egyértelmű választási fiaskó után a megszokottnál nagyobb számú közönség elé kellett kiállni magyarázni a bizonyítványt.

Már a beszédet felvezető körülmények is arra utaltak, hogy nem ez lesz Vonának az élete beszéde. Toroczkai szerint volt némi vita, súrlódás, hogy ki hány percet beszélhet, aki azt állította, hogy míg Vona időkorlát nélkül ismertethette álláspontját, addig az ő időkeretét lecsökkentették 15-ről 12 percre. Az is kiderült, a pártesemény rögzítésére jogosultságot kapó N1TV a mai napig nem adta ki a beszédéről készült felvételt a radikális politikusnak, ezzel szemben a bukott pártelnök kézhez kapta a sajátját, és ki is rakta közösségi oldalára. Szerencsére, tegyük hozzá, mert e nélkül egész biztosan szegényebb lenne a magyar nyilvánosság. Ugyanis Vona Gábornak sikerült egy olyan zagyva beszédet összehoznia, amit talán még Gyurcsány Ferenc sem tudott volna a kígyóbűvölés közepette.

„Nagyon fura érzések, gondolatok gomolyognak, kavarognak bennem” – kezdte mondandóját a bukott pártelnök. „Felemelő érzés volt ez a 12 év” – tette hozzá a 12 évig a Jobbik élén lévő Vona, aki ezzel elárasztotta a jobbikos szíveket, vagy nem. És ami innentől következett az összevisszaság, a keszekuszaság Kánaánja, gyakorlatilag három mondatonként került önellentmondásba magával a zavarodott pártelnök. Igyekeztünk kibontani őket.

  • Kiderült szavaiból, hogy a Jobbik óriási bizalmat kapott a választoktól, pár mondat múlva kiderült az is, hogy mégsem kaptak akkora bizalmat a választóktól, mert nem tudták leváltani sem a Gyurcsány-kormányt, sem az Orbán-kormányt.
  • Kiderült szavaiból, hogy ebben a 12 évben folyamatosan erősödtek, folyamatosan előreléptek, a választási eredményekből az is kiderült, hogy ez a folyamatos fejlődés a listás százalékban konkrétan körülbelül egy százalékkal rosszabb eredményben mutatkozott meg a négy évvel ezelőttihez.
  • Kiderült szavaiból, hogy a felelősség az övé, ha volt hiba az elmúlt években, de beszéde későbbi részéből az is kiderült, hogy annyira nem dobta meg a dolog, felhatalmazva érezte magát, hogy a küldöttek figyelmébe ajánlja az egyik elnökjelöltet. Kiderült szavaiból, hogy több hibája volt, azaz akkor a felelősség az övé volt.
  • Kiderült az egyes szám első személyben beszélő Vona szavaiból, hogy az egyik legjobb döntésének az elmúlt 12 évben azt tartja, hogy 2013 végén úgy döntött, hogy elindulnak a néppártosodás útján, később meg az is kiderült, hogy a legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem érintkezett megfelelő mennyiségben a párttagokkal, nem kérte ki a véleményüket elégszer a párt ügyeiről.
  • Kiderül szavaiból, hogy mindig az első sorban harcolt a csatában, ugyanakkor az is kiderült, hogy egyfajta születési rendellenesség miatt nem vette észre sem sokszor, hogy hanyagolja a sajátjait, és az is kiderült, hogy összességében büszke magára, büszke teljesítményére, mert jó vezető volt. Igaz, egy mondattal később már megint arról beszélt, hogy nem foglalkozott túl sokat a tagsággal, sőt pár, a korábbi kongresszuson megvétózott exalelnökétől is bocsánatot kért.
  • Kiderült szavaiból, hogy nem szeretné, ha az eredmények kielemzésekor a dolgok átcsapjanak majd valamiféle boszorkányüldözésbe. Kiderült az is, hogy szóba sem kerülhet nála, hogy az olyan munkatársakat, akik jól dolgoztak, sokat dolgoztak, keresztre feszítsék, ő az ilyeneket meg fogja védeni. Aztán ezzel a lendülettel, pár mondat múlva elkezdte keresztre feszíteni Toroczkai Lászlót.
Ahogy eddig vitatkozott magával Vona, az sem volt rossz, de ami ezután következett, azért érdemli meg igazán a klasszis jelzőt a beszéd. A bukott elnök először talált egy ordítóan rossz hasonlatot a nemzeti radikalizmus-néppárti ellentétre, aztán belekezdett ötcsillagos elmélkedésébe, aminek egész egyszerűen semmi értelme nem volt: „nem vesztettünk, csak nem győztünk” gondolatcsimbókra húzta fel beszédének második részét. Hátha valaki értelmezni tudja, itt van a zavarodott bukott pártelnök magyarázkodó gondolatmenete a kis cserjékről, nagy, széles lombú fákról és a nem győztünkről:
Egy kis cserjéből, egy nagy, széles lombú fává növekedtünk, amelynek van egy erős, sziklaszilárd törzse, a törzsből különféle ágak nyúlnak, nőnek. Óriási nagy dolog! Gyümölcsöket is hozott már ez a fa, de a kormányváltás gyümölcsét nem hozta meg. De talán érik ez a gyümölcs is.
Ha valaki eddig értette volna, ezután biztosan nem fogja:
Nekem meggyőződésem, hogy ezt a választást nem veszítettük el, hanem nem nyertük meg.

A bukott pártelnöknek ez a mondata sem nyújtott igazán mentőövet az értelmezésben:

Tudom, hogy ez egy üres szójátéknak tűnhet, de nagy különbség van a kettő között.
Ez meg a zavarkeltés csúcsa, Vona úgy hekkelte meg a jobbikos küldötteket, hogy azt mondta, hogy „ezt a választást nem nyertük meg, vagyis jó úton jártunk”. Jelentsen ez bármit:
Ha ezt a választást elveszítettük volna, akkor ez azt jelenti, hogy rossz úton jártunk. De nem ez történt. Ezt a választást nem nyertük meg, vagyis jó úton jártunk, csak még nem voltunk kellően erősek, kellően magabiztosak, nem tudtunk kellő emberhez eljutni.
A gondolatmenet végén szerencsére megint elkezdett cserjézni, a lényeg: nála nem szabad cserjének lenni. „De nehogy visszaforduljunk, nehogy visszaforduljunk!” – ismételgette Vona. „Ne akarjon az erős, széles, erős törzsű fa újra cserje lenni, az, ha visszafordulunk, az a többi pártnak lenne az érdeke” – tesz pontot gondolatmenete végére Vona, egyértelműen kiállva a néppártiak mellett.
A nevünk Jobbik Magyarországért, nem pedig Magyarország a Jobbikért.

Tartogatott még gyöngyszemeket a beszéd. A bukott pártelnök áradozott a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevéről is, szerinte ez azt fejezi ki, hogy a jobbikosok nem magukért vannak. Éles megállapítással ezt úgy magyarázta nem az a nevük, hogy Magyarország a Jobbikért, hanem az a nevük, hogy a Jobbik Magyarországért. „Mi vagyunk az emberekért” – vonja le a végkövetkeztetést a politikus, aki beszéde során azt is kiemelte, hogy csak „együtt vagyunk okosak”.

Origo.hu

OSZD MEG VADUL: