Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én hiába keresem, nem látom a többséget. Tudják, az ellenzékieket, akik szerint a választási eredmény csalás volt, mert ők – mármint a balliberálisok – sokkal többen vannak, így nekik kellett volna kormányt alakítani, nem „a zorbánnak”. Ki is találták gyorsan, hogy most aztán jól megmutatják, mennyien vannak, több százezres tüntetéssorozatot ígértek, előre hozott választást, erről zengett az összellenzéki médiagittegylet, majd tüzes tekintettel ordítozták a Kossuth téren, hogy „Bemegyünk!”.

Aztán hazamentek. Elhallgattak. Mind a néhány százan. Tudják, a többség.

Bár, hogy őszinte legyek, engem szórakoztattak néha, a kedvencem a fogócskázó rasztahajú pár volt, szerintem ők tényleg új tüntetéselemmel gazdagították a repertoárt. Közben persze drámai bejelentésekkel sokkoltak (volna) bennünket: nincs maradása a diktatúrában a Schilling házaspárnak (tényleg, elköltöztek már?), abbahagyja a politikai aktivista tevékenységét Gulyás Márton, és elmenekülnek a fiatalok az országból.

Majdnem elérzékenyültünk, de mégsem. Sőt, olyan galádok vagyunk, hogy még csak nem is ellenkeztünk, nem borultunk térdre és nem akartuk maradásra bírni őket. Na és a kormány sem mondott le, még a miniszterelnök sem reagált, pedig azért neki minimum el kellett volna morzsolnia két könnycseppet, de nem tette meg. Ez nyilván sokként érte a nemzetközi hisztériakommandó támogatását élvező liberális értelmiség elit tagjait, mert azóta nem is hallottunk felőlük. Ha valaki találkozna a kivándorló fiatalok tömegével, legyen kedves értesíteni bennünket is, köszönjük.

A diktatúra pedig épül, mondhatni virágzik Magyarországon. Így fordulhatott elő, hogy míg a „többség” az utcán bulizott, egyik ellenzéki képviselőjük, Tordai Bence nemes egyszerűséggel letegezte a miniszterelnököt a parlamentben. Érvelése szerint mindezt nevelői szándékkal tette, hogy megmutassa, a miniszterelnök is „csak egy ember”, amúgy pedig legyünk kedvesek felfogni, hogy ő, a Párbeszéd képviselője, éppen azt igyekezett érzékeltetni a rettegő tömegeknek, hogy Orbán Viktortól nem kell félni.

Itt csak azért állnék meg egy pillanatra, hogy elképzelhessük a félelemben tartott magyar népet, amely a negyedjére megválasztott miniszterelnökétől remeg, majd Tordai képviselő parlamenti felszólalása után belátja: nincs mitől tartani, hiszen letegezheti bárki. Még a mikropártnak is nagy jóindulattal nevezhető Párbeszéd képviselője is, akinek eddig minden igyekezete ellenére sem sikerült reflektorfénybe kerülnie, mondhatni egy ismeretlen képviselőcske, akinek még azzal sem sikerült maradandó emléknyomot hagynia az emberek fejében, hogy tavaly összeragasztgatta Orbán Viktor parlamenti ajtaját.

Tordairól azért illik tudni, hogy keményen harcol a melegek jogaiért, akiknek a házasságot, sőt a gyerekvállalást is ­mielőbb lehetővé tenné. Véleménye szerint a házasság „visszataszító intézmény”, amely szerinte a Fidesz miatt vált ilyenné, és ő ezért össze sem házasodik a párjával, akivel 16 éve élnek együtt. Azért ez valóban megrázó hír, akár egy újabb könnycseppet is elmorzsolhatnánk, ha eléggé érzékenyítve lennénk.

De valahogyan kimaradtunk a tréningekről, erről pedig nyilván „a zorbán” tehet, aki félelemben tart tízmillió magyart, akik élvezik a diktatúrát. Még jó, hogy van a többség, akik ezt nem hagyják, és mennek tüntetni a Parlamenthez hétvégi program gyanánt, ha nem esik az eső. Mert akkor csak a kígyók kígyóznak, mint tudjuk.

Ebben a fene nagy elnyomásban és rendőrállamban pedig nyugodtan leköpték, vegzálták a református egyházi vezetőin­ket, és annyira nincs szólásszabadság sem, hogy nyugodtan fenyegetőzhetnek vagy illethetik trágár szavakkal a miniszterelnököt, hazudhatnak, haknizhatnak az EP-ben különféle jelentéseket lobogtatva, hogy mennyire megnyirbálták a demokratikus jogaikat. A hisztériakommandó persze azonnal beindul, és máris Magyarország elleni hadjáratot indít a „többség” akaratának megfelelően, fittyet hányva a demokratikus választási eredményekre és közel hárommillió magyar akaratára.

Az megvan, hogy Niedermüller Péter és Ujhelyi István egymásnak esett? A két – szerintem hazaárulásban jeles – ellenzéki politikus a migránsok miatt csapott össze, akik – Niedermüller szerint – nincsenek is, csakúgy, ahogyan kötelező kvóta sincs. Ujhelyi pedig az ATV-ben nem átallotta azt mondani baloldali politikusként, hogy azért mégsem lenne jó ötlet beengedni őket.

Derék migránsbarát DK-s politikusunk, Niedermüller Péter ettől olyan szinten kiakadt, hogy minden párttiltás ellenére a Facebookon üzente meg az ifjú szocialista titánnak, hogy azért ezt mégsem kellett volna, mert hát nincsenek is migránsok, menekültek vannak. Egyelőre nem tudjuk, hogy most akkor mi a helyzet, de a határkerítés marad, ez biztos.

Viszont annak is van némi diszkrét bája, hogy Molnár Gyula az MSZP-elnökség tudta nélkül szerződésben vállalta, hogy a Magyar Liberális Pártnak cseppent egy csekély hatvanmilliós támogatást, ha a horrorkoalícióban szerepet vállalnak. Persze itt is kiborult az éjjeliedény viszonylag hamar, a „többség” ugyanis nem képes egységre.

Ezen a ponton, a hazai ellenzéki repertoárt látva, pedig én már csak egy kávét kérnék, de lassan koffeinmérgezést kapok, ha így folytatják.

Magyaridok.hu

OSZD MEG VADUL: