Első útja már 1990 szeptemberében a New York-i haverokhoz vezetett.

Egy nem hivatalos látogatása során Göncz állítólag leírta, hogy „Amikor elnök lettem, azt hitték, hogy mazsola leszek a kalácsban. Aztán kiderült, hogy kavics.” A szétprivatizált ország kicsike kalácsában, amennyit nekünk meghagytak, abban ő volt valóban a kavics, bele is vásott a foga szegény nemzetünknek. Először a taxisblokád idején, mikor az államszervezet demokratikus működése felett nem őrködött az elnök, hanem az országot lebénító, az SZDSZ politikusai által anarchiába sodort, nemzetet megosztó súlyos konfliktusban a törvényszegő mellé állt.

Azután 1991-ben, hála helyett államfői lelkiismereti okokra hivatkozva, nem írta alá az Antall József által felterjesztett rádiós és televíziós alelnökjelöltek kinevezését, pedig a miniszterelnök három alkalommal próbálkozott, és jogilag tökéletesen igaza volt, mégis Göncz Árpád hatáskörét túllépve megtagadta az aláírását. Az Alkotmánybíróság döntését is figyelmen kívül hagyva. Viszont az 1993-as magyar-ukrán alapszerződés megkötését már támogatta. 1995-ben Göncz államfői lelkiismerete hallgatott, keze pedig aláírta az alkotmányellenes-Bokros csomagot. Az a csomag az életszínvonal jelentős zuhanásával járt. A nép Bokrost leköpdöste, kifütyülte. A normális szakértők az intézkedéscsomagot szociálisan érzéketlennek, megkésettnek, felületesnek, a hosszú távú megfontolásokat figyelmen kívül hagyónak, ráadásul hatástalannak és károsnak minősítették.

A pártpolitikától tartózkodónak hazudott köztársasági elnök nyilvánosan kijelentette, hogy az MSZP-SZDSZ-koalíciónak nincs alternatívája. Göncz, a kispályás politikai játékos, húzásai mögött az SZDSZ erőfitogtatása állt.

Különösen ízléstelen volt a taxisblokád alatti magatartása, hiszen az ország miniszterelnöke kórházban feküdt, és Göncz – Antallnak egyébként barátja – egy becstelen és törvénytelen akció támogatójának szegődött, nem egy kóbor műfordítói ötlettől vezérelve, hanem aljas politikai céllal. A választáson bukott szabad demokratákat akár törvénytelenül is, de hatalomba akarta segíteni, vagy legalább a győztesek nyakába beültetni. Göncz 1994 nyarától kezdve szó nélkül aláírt minden hülyeséget, amit az SZDSZ-MSZP-kormány csak ki tudott találni. Tett az Alkotmánybíróságra.

Ilyen méltánytalan volt valójában Árpi bácsi, a „pártok felett álló” SZDSZ-es köztársasági elnök.

Magyarforum.hu

OSZD MEG VADUL: