Ki ne tudná mi történt 1920. június 4-én? Vagy, inkább úgy fogalmaznék: Van, aki nem hallott Trianonról? A válaszok egészen biztosan különbözőek lennének: „Trianon békediktátum volt! Trianonban megcsonkították Magyarországot! Trianon jogos volt, mert a magyarok elnyomták a többi népet!"
A történelmi tényeken változtatni nem tudunk. Nem mondhatjuk, ahogy a fociban sem, hogy „ha” vagy „mi lett volna”. Megtörtént a megcsonkítás, az ország kezét-lábát levágták. „Minden rablásvágy és igazságtalanság közül Magyarország kapta a legkönyörtelenebb részt. Ezt az országot, mely ezer éven át volt a bástyája a kultúrának és a civilizációnak, a szó szoros értelmében szétszakították, kegyetlenül feldarabolták, s végül területének kétharmad részét odaadták a szomszédos ellenséges nemzeteknek” – olvashatjuk Roderick Mac Eachon, a washingtoni Katolikus Egyetem professzorától.
98 év után vajon mi történik a Trianon által szétszakított országrészekben? Ne menjünk messzire, maradjunk otthon, a Felvidéken. Szomorúan kell megállapítanunk, hogy vészesen fogyunk, beolvadunk és a „jó magyar szokás” szerint nem tudunk közös nevezőre jutni egymással. Érdekképviseletünk a törvényhozásban nagyon silány, sem a Beneš-dekrétumok megszüntetése, sem Malina Hedvig ügyének rendezése, sem a DAC-Slovan rendőrattak ügyének kivizsgálása nem téma. Helyette inkább a tűzijátékokkal és az álltaokkal foglalkoznak. Ami ugyancsak fontos, de egy közösség önbecsüléséhez vajmi kevés köze van.
Marad tehát a dacolás, vagy DAColás? Mert a felvidéki, vagy szlovákiai magyarság körében új reménysugár tűnt fel. Ez pedig a dunaszerdahelyi futballcsapat, a DAC! Ugye nem kell bemutatnom a sárga-kékek együttesét? De mégis egy kis történelmet hadd áruljak el.
1904-ben a város képviselőtestülete mintegy két holdnyi területet jelölt ki sportolási célra a mai Észak I. lakótelep helyén (Rózsakert), ahol tornaszereket állítatott fel. A labdarúgó egylet megalakítására csak 1908-ban került sor a város főszolgabírója, Vermes Ferenc elnökletével. A klub a Dunaszerdahelyi Sport Egylet (DSE) nevet vette fel. Az első világháború és a trianoni döntés azonban ellehetetlenítette a sportéletet. 1920 folyamán a sportegyesület DAC, vagyis Dunaszerdahelyi Atlétikai Club néven alakult újjá. Vajon dacból adták volna eleink a DAC nevet közvetlen Trianon után a dunaszerdahelyi csapatnak…?
Dacolva a szlovák csapatokkal az újkori történelemben is parázs mérkőzések tanúi lehettünk. A trianoni békediktátumot mintegy megerősítve a parlament még ún. zászlótörvényt is elfogadott. A lényege, hogy idegen államok zászlóit nem tehetik ki a stadionokban. Jelen esetben ez úgy néz ki, hogy a magyar zászlót tiltják, a többi ország zászlója nem zavar senkit sem. Csak a piros-fehér-zöld szúrja a szemét az államnak. Annak az államnak, akinek ölébe hullott egy országnyi terület, ipar, kereskedelem, vasúthálózat, erdők, birtokok. Dacolva a törvényekkel, ha mégis szeretnénk bevinni a zászlót, pénzbüntetést kapunk, eltiltást vagy éppen a klubot büntetik meg a koreográfiáért. Itt tartunk a sportéletben 98 évvel Trianon után.
Mi mégis dacolunk! A mérkőzés előtt az Ismerős Arcok: Nélküled c. kultikus száma, a szurkolók himnusza szól. Majd közösen, az egész stadion talpon énekli a magyar Himnuszt. Zeng az aréna, magasban a sálak, ezer és ezer ember énekli: Isten, áldd meg a magyart! Fáj is jó pár embernek, politikusnak meg pláne. De a DAC kicsit erről is szól. A sport, a foci szeretete mellett magyarságunk, nemzeti identitásunk megőrzésének egyik legnagyobb jelképe. Pozsonytól-Királyhelmecig a Kárpát-medencén át, de még Anglián keresztül is. A DAC egy életérzés, amelyet a dunaszerdahelyi stadionban szív magába az ember. Apáról fiúra száll az örökség. Jó érzés a játszótereken hallani, hogy DAC rigmusokat énekelnek a gyerekek, vagy éppen azon vitatkoznak ki melyik DAC focista legyen a foci közben. Régen is ez volt, az aranykorban. A blokk előtti grundon mi is ezt csináltuk.
A Trianoni békediktátum gyásznapján, a Nemzeti Összetartozás napján a dacolás is előtérbe kerül. Akár az alapításra gondolunk, akár a már leírt eseményekre. Az összetartozás érzését sokan irigylik is a DAC szurkolóktól. Bár mindig akadnak, akik szívesen bomlasztanak, de végül elbuknak.
Manapság talán így is küzdhetünk Trianon sebei ellen. A sport erejével. Kijutva az Európai Liga csoportköreibe lebontjuk a határokat. Itt az idő beborítani a stadiont nemzeti színekkel, igenis tudja meg a világ, hogy kik vagyunk. Minket nem sodort ide a szél, mi itt születtünk. Itt nyugszanak őseink, itt ért bennünket 1920-ban a csúfos döntés, hogy Csehszlovákiához tartozunk.
A sport csak az egyik része a mi dacolásunknak. Ott van a kultúra, az oktatás, a gazdaság. Mindenhol megtalálhatjuk a lehetőséget, hogy ne mások ellen, hanem önmagunkért, közösségünkért dolgozhassunk és a jövőbe vetett bizalommal munkálkodjunk nemzetünk felvirágoztatásán szülőföldünkön, a Felvidéken. Addig is marad a dacolás magyarságunk megőrzésének és továbbadásának érdekében.
Forrás: ma7.sk
