Mit lehet erre mondani? – volt első döbbenetemben leírt mondat. Majd ezernyi gondoltatom támadt, amelyekből néhányat most papírra vetek. Mert ez a kötelességem!
Amikor meghallottam, hogy egy hónapig tart ez az abnormális rendezvény, és a vidéki városokra is kiterjesztik a fertőzést, megdőlt minden hitem abban, miszerint mi keresztény ország lennénk. Igaz, az Alaptörvényben ez áll, ám elképzeltem amint a KDNP találkozik Jézussal, és jól leszidja, hogy miért parancsolt olyan dolgokat, amelyek betarthatatlanok. Majd Jézus helyett Semjén Zsolt eldönti, hogy mikor lehet tiltani valamit és mikor nem. Hiszen, ha tiltjuk – magyarázná Jézusnak – akkor minket támadna ezért is Brüsszel és az egész világ. Majd… ha itt lesz az ideje, akkor betiltjuk… és ha ez Neked nem tetszik, akkor tehetsz egy szívességet… elvitetlek a TEK-kel!
Nos, ha ilyen nem is lehetséges, de a meghosszabbított rendezvény szellemisége ez! Van Alaptörvényünk, amelyben a fogalmazók keresztény országnak nevezik Magyarországot, de ennek semmilyen kézzelfogható társadalmi eredménye nincs. Rettegve gondolok arra, hogyha az Alaptörvényben foglalt egyéb törvények is csak ennyit érnek, akkor itt hamarosan elárasztanak minket mindenféle nációk, akik ellen ma kézzel-lábbal tiltakozunk. Hiszen a fentiekből is csak a lényeget nem tartjuk be, s miért volna akkor ez az egyetlen ilyen?
Krisztus ugyanis nem azt mondta, hogy a bűnt az emberek, a kormányok, a rendőrség határozza meg, hanem Ő megmondta mi a bűn, mi a megbotránkoztatás és annak mi a következménye.
Nem a normálistól eltérő szokásokkal bíró emberek zavarnak, hanem az önmutogatás, amely szexualitással, beteges cselekményekkel hívja fel magára a figyelmet nyilvánosan. Ez pedig megengedhetetlen. Hiszen gyermekek, más felfogású emberek is élnek ebben az országban, akiket ez a rendezvény nem csupán zavar, de emberi méltóságában sért.
Az egyházak néma beleegyezését vélem felfedezni abban, hogy a „keresztények a homoszexuálisokért” – vagy mifene – civilszervezet ökumenikus istentiszteletet is tart a rendezvény alatt. Ez pedig a kereszténység legaljasabb kigúnyolása, hiszen Mózestől Jézuson át Mohamedig ismerjük az egyistenhitű vallások parancsait e kérdést illetően. Ki az a merész pap, aki Jézust megtagadva ki merne állni istentiszteletet tartani a perverz-fesztiválon?
Vannak a világnak olyan országai, ahol a mohamedán vallásúak zavarják szét ezeket a rendezvényeket. Ez pedig mindent elmond a jövőre nézve! Figyelmeztet, és felszólít. Mert mi azt mondjuk, hogy a keresztény értékeket védjük, miközben a kereszténység által a legszigorúbban tiltott bűnöket hagyjuk terjedni, állami támogatásokkal.... A keresztény egyházak is sunyin lapulnak, néhány kiváló és hitéért kiálló pap, akolitus és diakónus kivételével. Ha pedig valaki bírálni mer bármit és bárkit, vagy az ötven évvel ezelőtt még természetes szent hagyományokat sírja vissza, és nem tetszik neki, hogy a pápa is a migrációt támogatók so(d)rában van, vagy, hogy szabadkőműves csúcson a Szentszék is képviselteti magát, esetleg azt, hogy a keresztény egyházak nem tiltakoznak folyamatosan és látványosan az abortuszok ellen, akkor azt kitiltják a közösségből. Mert ma a bűn szimpatikusabb, egyszerűbb, konfliktus-mentesebb és modernebb, mint a józan ész, mint Jézus parancsai, mint maga az Isten.
Csakhogy a lélektelenné vált népek nem támogatják majd a papságot, s ha nem emel szót a keresztény egyházak mindegyike Jézus tanítását és parancsait gúnyoló, és ebben a kereszténységre hivatkozó bűnös rendezvények ellen, akkor maga is részesévé válik annak az égbekiáltó bűnnek, amelyet azok elkövetnek. Miféle ökumenikus istentisztelet lehet a szexuális önmutogatás közben? Hol tehát a tiltakozás ez ellen atyák és tiszteletes urak? …
Sehol. Hallgatás van, mint volt akkor is, amikor szektákból lett egyház…
Azt gondolom, hogy a tűzeső ellen nincsen ernyő… mert lehet ez a tűzeső háborús konfliktusból eredő, lehet az immigráció következménye, lehet természeti katasztrófák eredménye is… de egyetlen percig se gondolja se a kormány, se a papság, se a társadalom, hogy ezt a gyalázatot megússzuk, hogy ennek a gyalázatnak nem lesz isteni számonkérése. Szodomában sem hitték el, hogy lesz… de volt! Lehet ezen nevetni, lehet legyinteni, csak elkerülni nem lehet…
És hagyjuk abba a könnyes-szemű templomi és ünnepségek alatti éneklést… „megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt”… mert jelentem tisztelettel még nem! Nyolc millió megölt magzat, a napi 100-140 új áldozat, az egy hónapig tartó Pride, és a mindezek ellen való tiltakozás elmaradása nem utal igazi bűnbánatra. Így megbocsájtás sincs! Büntetés azonban lesz… van…
Jó lenne tehát, ha előszednénk újra régi imádságainkat és énekeinket… amelyeket szándékosan felejtetnek el a modernizálás szellemében a népekkel. Mert szép a somlyói nyeregben látni félmillió magyart… de gyászos tény, hogy idén először nem hangzott fel a Nagyasszonyunk, hazánk reménye című régi himnusz… helyette a 20. századi, remekműnek éppen nem nevezhető, a szentimentalizmustól csöpögő „himnuszok” zengtek, amelyeket a legnagyobb jóindulattal sem lehet imádságnak mondani…
Minden, mindennel összefügg. Ha már lehetőséget kaptunk a megmaradásra, élhetnénk is vele... tartsuk meg a parancsokat és bízzunk végre Istenben is … Mert a Pride-ra igazán nem illik a „Soli Deo gloria” jelmondat! Ellenkezőleg!
