Varga-Bíró Tamás írása:

„A legmegátalkodottabb, legmegrögzöttebb gyilkos is tudja, hogy ő gonosztevő, vagyis a lelkiismerete szerint rossznak tartja a cselekedetét, jóllehet egy cseppet sem bánta meg.” (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

Azok a szavak úgy vágtak belém, mint a borotva. Lehántották a bőrömet, a húsom alá téptek, szabaddá téve minden idegpályámat, hogy borzalmas kínt, a tehetetlenség kínját érezzem olvasatukkor. Azokat a szavakat Petre Cozma mondta:

Borzalmas érzés, hogy ezek az emberek ünnepelnek, gyakorlatilag egy tragédia nyomán örvendeznek! A fiam támadója mulatozik, míg mi nyomorgunk: ők vígan élnek, én és a nejem a létminimum környékén tengődünk, és az egészségünk is romokban hever…”

Imádok élni. De nem mindig értem magát az életet. Felfoghatatlan számomra, miként lehetséges, hogy amíg az egyiknek idő előtti szabadulás jár, addig a másiknak sírgödör… Hogy, amíg az egyik BMW kabrióban ül, addig a másik koporsóban fekszik…

Gondolom, hogy ez pont úgy lehet, ahogyan az egyik román létére dicsőséget hozott Magyarországnak, a másik meg…

Nem értek a büntetőjoghoz. Elismerem, hogy a megbüntetettnek jár a megbocsátás. Ha nem henceg vele, ha nem dörgöli a társadalom orra alá saját mindenhatóságának és törvényen felüliségének tényét. Akkor igen, térjen vissza a társadalomba, éljen köztünk, dolgozzon, szavazzon, etc. De!

Kéne valamiféle szabály, kedves törvényalkotók! Hogy hát… valamiféle járadékfizetésre kötelezni a szabadultat. Hogy törlesszen. Törlesszen egészen élete végéig azoknak, akiktől örökre elvette a szerettüket. És külön szabályt kellene foganatosítani az úgynevezett „szabadulási bulik” betiltására. Egyrészt, mert a sztereotípiáknak sem túl jó, ha folyton folyvást erősítve vannak. Másrészt, mert (és ez a súlyosabb indok) az áldozatok hozzátartozóinak a társadalmi igazságosságba vetett hite teljesen és visszavonhatatlanul megrendül ezeket tapasztalván.

***

Így néz ki ma, Magyarországon egy tragédia tragédiája. Egyik oldalon az életük végéig meggyilkolt fiukat gyászoló, nyomorgó szülők, másik oldalon pedig a sportkocsiban furikázó elkövető. Aki… a hírek szerint rengetegszer volt jutalmazva a börtönben, valamint személyében az agressziókezelés, és egyéb terápiás foglalkozások teljes sikert hoztak.

No, hát akkor, ha ez így van! Kedves Iván! Tegye már meg, hogy jövedelme töredék részéből kicsit támogatja a Cozma családot!

() VBT ()

Kapcsolódó:

A szíven szúrt ország – dokumentumfilm a Cozma gyilkosságról

OSZD MEG VADUL: