„Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, és megtalálja a munkát, amit szeretni fog.”RovásSzerintem ez egy magyar embernél alapműveltségi tétel kellene, hogy legyen. Na, nem az, hogy tudjon róni, de legalább az, hogy tudjon róla, hogy létezett, létezik, ez a kulturális örökségünk egy igen becses kincse a népünknek a mai napig. De ugye nem tud az „ártatlanja” róla, mert az iparszerű magyartalanítás során ezt az internet általános megjelenéséig szinte mindenki előtt eltitkolva tudták tartani. Mit lehetne tenni, hogy ez változzon úgy, hogy se plusz megterhelést ne okozzon a diákok számára, se pénzbe ne kerüljön az iskoláknak? 1. Minimál változat. Hetedikben, vagy nyolcadikban egy osztályfőnöki órán az osztályfőnök, vagy akit az osztályfőnök megkérne erre a feladatra, beszélne a diákoknak a rovás ABC-ről és történetéről. Oszt annyi. Aztán, ha mondjuk a valamikori diák, majd Görögországban nyaral és a pincér a becsomagolt pizza maradékot egy olyan pakkban nyújtja át, aminek a tetejére rovással ráírta, hogy mit is tartalmaz a kis pakk, akkor nem nézne úgy rá vissza, mint a birka, vagy ne gondolja azt, hogy a pincér valójában egy UFO. Mert ugye ez a pincér valójában nem egyéb csak egy művelt görög. Ez ugyebár velem idén megtörtént, és a visszanézésemmel talán nem volt baj, de az államért le kellett hajolnom az asztal alá, mert az bizony leesett. 2. Változat. Szintén 7.-ben, vagy 8.-ban, 2–3 osztályfőnöki órán megtanítható a rovás alapszinten. Természetesen ebből a diákoknak nem kellene dolgozatot írni sem vizsgázni. Én, pl. ha megkérnének, (na, azt várhatom) még benzinpénzt sem kérnék és a környező 7 – 8 településen ezt ingyen bevállalnám. Na és mi lenne a többi településsel? Az ilyen irányú ismertségem segítségével 2 – 3 év alatt lefednénk az országot. Mi lenne a várható következmény? A népesség rasszra, vallásra, politikai identitásra való tekintet nélkül, megismerné, hogy annak az országnak, amelyiknek az állampolgára bizony van egy ilyen kulturális öröksége. Máris hallom a sivalkodókat, „de mi a haszna ennek az egésznek?” Elismerem semmivel sem több annál, mint, hogy tudjuk azt, hogy ki volt mondjuk Hunyadi János, miért szólnak a harangok Európában déli 12 órakor, vagy mondjuk ki volt Fidel Castro? (Általános műveltség.) Persze egy pici gyakorlati haszna azért mégis csak lehet, vagy lehetne. Azok a diákok, akiket ez a téma érdekelne, de ez idáig nem hallottak róla, azoknak megadatna az a lehetőség, hogy megismerjék és mélyebben elkezdjenek foglalkozni a témával. Most persze azok is, akik egyébként velem értenek egyet, arra gondolnak, hogy beteges naivitásban szenvedek. Nem, pontosan tudom, hogy ez ma Magyarországon lehetetlen, vagy majdnem az. Ami a szerbeknél, macedónoknál, görögöknél, oroszoknál, araboknál, zsidóknál, kínaiaknál stb. evidencia, sőt alapértelmezett, az ma még nálunk, ó, vagy újfasiszta, hungarista, újnyilas, szalon fasiszta ármánykodás. Persze azért van egy reménysugár, ha valaki mondjuk csak 30 évvel ezelőtt, azt mondja, hogy kimennek az orosz megszálló csapatok Magyarországról, akkor azt körberöhögtük volna. Végül is azt is tudjuk, hogy „a csodákat sokszor azonnal tudjuk teljesíteni, viszont a lehetetlenre egy kicsit várni kell!” Hát, ha kell, akkor várunk egy kicsit.Zsigó Viktor
Az oktatásügy és a rovás
Zsigó Viktor gondolatai:AZ OKTATÁSÜGY ÉS A ROVÁS
Mivel nem vagyok szakmabéli, azt nem tudom megítélni, hogy az én időmben (ez nagyjából az őskorra tehető), hány sebből vérzett az oktatásügy, azt gondolom jóval kevesebből, mint manapság. Egyet látok a rendkívüli túlterheltséget, amit a gyerekekre RÓNAK, teljesen felesleges irdatlan mennyiségű lexikális anyag megtanulásával. Lényegében azt kimerem mondani, hogy a gyerekektől a gyerekkorukat intézményesen veszik el.
Szerintem, Szent–Györgyi Albert útmutatását kellene követni.
