Szerencsés ország az USA, hogy szeptember 11. számít a legnagyobb elszenvedett (ön)támadásnak történelmében a 2996 áldozattal. Nyugodjanak békében. A magyar, lengyel, vagy orosz történelemben számtalan súlyosabb tragédia történt, sajnos. Viszont nálunk szeptember 11. örömünnep, ugyanis 1697-ben ezen a napon győzött Savoyai Jenő Zentánál és ezzel pontot tett a török 150 éves uralmára. Ünnepeljük a török kiűzését!

Az már egy másik kérdés, magyar sorskérdés, hogy a török kiűzetését követően (ami csak később, egy másik háborúban, de ugyancsak Savoyai vezetésével a Temesköz visszafoglalásával fejeződött be valójában) nem szereztük vissza a nemzeti függetlenségünket, mivel egyből megszállták az országot a labancok.

Visszatérve a zentai csatára. Miután 1695-ben új szultán került hatalomra a törökök ellentámadásba kezdtek a magyar hadszíntéren. Váltakozó sikerű ütközetek után mind a két fél erőkoncentrációt hajtott végre. A török sereg – Thököly tanácsára – a Délvidékről be akart törni Erdélybe, s a zentai, sánccal megerősített táborból francia hadmérnökök által tervezett hajóhídon megkezdték az átkelést a Tiszán, amikor erőltetett menet után rajtuk ütött Savoyai serege és a védelem gyenge pontját megtalálva megkerülték a külső sáncokat, majd a hídfőcsatában a csapatok jobb irányításának köszönhetően erőfölényt kialakítva betörtek a török fősereg hátába és elvágták a híd felé történő visszavonulás lehetőségét. A török tüzérség és a teljes málha a keresztények hadizsákmánya lett. A Tiszának szorított törökök jó részét lelőtték vagy vízbe fulladt. A nagyvezér és a főparancsnokok többsége is életét vesztette (20-30 ezer fő). Zentánál sikerült először döntő vereséget mérni a török főseregre, ami jelentős részben Savoyai Jenő (Prinz Eugen) katonai zsenialitásának, a képzettebb főtiszteknek és szervezettebb, fegyelmezettebb keresztény katonaságnak volt köszönhető.

A csatát a túlpartról figyelő szultán a véres vereség után a hadjáratot befejezve Temesvár érintésével Isztambulba vonult. A rövidesen meginduló tárgyalások a karlócai békével (1699) zárult, amely a magyarországi török világ végét jelentette.

Kazi világa

OSZD MEG VADUL: