Aki emlékszik rá, tavaly nyáron kiadtam egy személyesebb hangvételű közleményt, mikor is úgy döntöttem, csatlakozom az újonnan formálódó Erő és Elszántság Mozgalomhoz. Valóban, életemben jelentős esemény volt a tavaly július 8-i vecsési zászlóbontás. Akkor azt írtam többek között, hogy a radikális jobboldaliságnak, a nemzeti gondolatnak égetően szüksége van arra, hogy egy korszerű, ha úgy tetszik, 21. századi arculatot adjunk.
Fontosnak tartottam leszögezni akkor és most is, az ún. „21. századiság” nem szólhat örök értékeink feladásáról, nem szólhat továbbra sem politikai korrektségről.
Világnézetem alapjai továbbra is azokon az alapokon nyugszanak, melyeken mindig is nyugodtak. Tehát tavaly Vecsésen zászlót bontott az Erő és Elszántság azért, hogy képviselje a társadalomban azt a sok százezer magyar embert, akik ismert okokból képviselet nélkül maradtak a politika világában. Az erre való társadalmi igényt jelezte a mozgalom zászlóbontása, melyet igen nagy érdeklődés övezett.
Ez azonban az út kezdete volt.
Bár sokan sokfélék vagyunk, létezik egy alapvető minimum köztünk, ez pedig a nemzet szolgálata mindhalálig. Sokan sokféle helyről jöttünk, gyakran más utakon jártunk, de akkor is, akár tudomást vettünk róla, akár nem, célunk mégiscsak egy volt. Ezt kell mindenekelőtt szem előtt tartanunk.
Vannak bizonyos történelmi pillanatok, amikor lehetőség nyílik arra, ezek az utak eggyé váljanak, hogy aztán még nagyobb hatékonysággal küzdjünk végső célunkért. Én azt gondolom, ez is egy ilyen pillanat. Ami a választásokat megelőzően és közvetlenül utána történt, ma már múlt. Viszont meggyőződésem, a két út egymásra talált.
Az Erő és Elszántság felkiáltójelként jelezte, a valódi és hiteles nemzeti gondolat igenis helyet követel a Nap alatt, a Jobbik körül lezajlott események, és az annak nyomán megszülető Mi Hazánk Mozgalom pedig azt erősítette meg bennem, át kell gondolni, mi az, ami igazán fontos. Ez pedig annak az eszmeiségnek a hiteles képviselete, amit több mint 20 éve épít már ez a közösség Magyarországon. Soha nem a személyek és a pozíciók, vagy szervezeti megnevezések az elsődlegesek.
Mindezen elvekből kiindulva jelen pillanatban nem is választhattam volna más utat, mint amit választottam. Azaz, folytatom az eddigit. Jelen pillanatban segédkezek a Mi Hazánk Mozgalom kecskeméti alapszervezetének elindításában, és több bajtársammal egyetemben pedig megkezdtük felépíteni a Mi Hazánk Mozgalom ifjúsági szervezetét, melyekről kellő időben természetesen be is fogunk számolni.
Azt gondolom, sok idő után először valóban van oka reménykedni a hazafiaknak, ezt a reményt most nem engedhetjük el és tudom, nem is fogjuk.
Végszóként, hogy stílszerű legyek, személyes jelszavam a következő; erővel és elszántsággal a Mi Hazánkért!
Fel a győzelemre!
12°3° 
