Az akkor bekövetkező eseményeket megkülönbözteti a polgári engedetlenség egyéb megnyilvánulásaitól, hogy újabban viszonylag ritkán fordult elő a magyar történelemben, hogy párthovatartozástól függetlenül, az emberek morális alapon fellázadnak valami – például a hazugság – ellen. Ha a rendszerváltozás utáni időszakot nézzük, a sokszor emlegetett taxisblokád is hasonló jellegű volt. A tévészékház ostromakor is tömeges civil ellenállás alakult ki.A magyar hagyományban gyökerező igazságérzet
Noha a taxisblokádnak többféle értelmezése van, az azt kiváltó ok is egy hazugság volt: az akkori hatalom meghazudtolva korábbi ígéretét mégis megemelte az üzemanyag árát. Ilyetén a hazugság különösen irritáló tényezővé vált Magyarországon. A magyar emberek igazságérzete nagyon erős. Ennek igazolására vannak dokumentált, nemzetközi felmérések, amelyek szerint Közép-Európában a magyar szabadság- és igazságvágy faktorai kiemelkedők. Csöppet sem véletlenül.
Simon János szerint a történelemben népünk igazsághoz fűződő szellemisége már Mátyás királyunk idejében is megmutatkozott, amikor az utókor, a nép emlékezete, a hagyomány révén az igazságos jelzővel ismerte el nagyságát. Évszázadokkal korábban, már az Aranybulla ellenállási záradéka biztosította, hogy a köznépet képviselő nemesség felléphessen az uralkodó ellen, amint az zsarnokivá, hazuggá vagy a nép érdekeinek elárulójává válna. Mindez nagyon hosszan, szinte a mai napig megőrződött a magyar jogtudatban is.Bizonyos értelemben ez működött, ezért történt meg, hogy a magyar középosztály fellázadt Gyurcsány Ferenc bevallott hazugságai ellen– húzta alá a politológus. A demokráciának intézményesített szabadságnak kell lennie. Ehhez az intézményesített formához garanciák kellenek. Amennyiben a demokrácia nem működik, az intézményekkel együtt a jogszabályok is rosszak. A 20. század valójában arról szólt, hogy a nyakunkra ültettek politikai vezetőket. Végig idegen érdekek idegen uralmai alatt voltunk. Kezdődött mindez a kiegyezéssel, egészen a rendszerváltozásig. 1990-ben a magyarok rögtön tudták mit kell tenni: rögtön működött a bal- és jobboldal, a politikai pluralizmus. A régió más országaiban egy évtized is elmúlt, mire ezt fölfogták és értelmezték. A magyar társadalomban igen erős folytonosság élt a demokratikus elvek elfogadását illetően. Az emberek maguk követelték az önkormányzati választásokat. Volt és van egy tartós szabadságérzet, ami a politikai kultúrában is megnyilvánul. Ez még akkor is igaz, ha sokan – leginkább a liberális oldalról – eléggé lenézően, lekezelően beszélnek a magyar politikai kultúráról. Emlékeztetni kell őket: a kontinentális Európában legelőször 1919-ben Magyarországon adták meg a nőknek a szavazati jogot, amivel Svájc a hetvenes évekig várt… Magyarországon a kollektív jogok és értékek megbecsülésére és megvédésére tradicionálisan különös gonddal tekintettek – mondta el a kutató politológus. A szakember szerint a múltból már megismert ösztönös igazságvágy vitte az utcára az embereket: aki hazudik, annak távoznia kell a hatalomból. A magyar nemzet mindenkor azt várta el, hogy a hatalom őszintén beszéljen a néphez. Ebből kifolyólag, ami szeptember közepén, az őszödi beszéd idején elindult az nem „a söpredék, a csőcselék randalírozása volt” – mint ahogy bizonyos körök szerették volna láttatni a jogos felháborodás miatt demonstráló tömegeket –, hanem mindez az igazságérzet megnyilvánulásaként tört a felszínre. Alapvetően a lelkiismeretüktől vezérelt jó szándékú emberek követelése volt, hogy a hazug hatalom távozzék – emelte ki Simon János. Még ma is megválaszolatlan kérdéseket vet föl a társadalom A tévészékház előtt történteket könnyen meg lehetett volna akadályozni. Elég lett volna beolvasni a televízióba beküldött nyilatkozatot. Ha megtörténik, az ostrom is elmarad. Ehelyett – a televízió akkori vezetése, később halálfélelemre hivatkozva – elutasította a kérést. A tömeghangulat miatti rettegésre való hivatkozás annál is inkább érthetetlen, mert az oldalsó kijáratok szabadon voltak, senki és semmi nem akadályozta a bent levőket az épület elhagyására. Számos egyéb furcsaság mellett kirívó: nem volt sem katonai, sem rendőri erő, ami megfelelően tudta volna őrizni a székházat – mondta a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főmunkatársa. A Magyar Televízió székházának ostroma 2006 őszén
„Számomra nyilvánvaló a tudatosság. Csapdahelyzetet állítottak, ami sajnos bevált. Bemutatható, bizonyítható rombolásba torkollott a megmozdulás, noha a végeredmény nem volt olyan vészes: pár kávéautomata és a büfé bánta. Ennek dacára megmutatkozott, hogy egy józan és egészséges életösztön működött a társadalomban”– tette hozzá Simon János. A tévéostrom előzménye a parlament előtti tüntetésekkel kezdődött, spontán gyülekezéssel. Az első időszakban a politikai pártok mélyen hallgattak. A politológus szerint az egyértelmű, hogy akkoriban Gyurcsánynak azonnal távoznia kellett volna a hatalomból. Ha lemondott volna, talán egy másfajta szocialista párt nő ki ebből a történetből. Gyenge volt a párton belül az a vonal, amely ellenében a fellépést vállalta volna. Szocialista berkekben csak kevesen merték felvetni, hogy Gyurcsány Ferencnek mennie kéne.
Jellemzően a köztársasági elnök is „elaludt”, nem volt bátorsága szembenézni azzal, milyen közjogi helyzet állt elő. Jócskán megkésve, az események után kullogva sikerült egy közleményt megfogalmaznia. Erről az emlékirataiban említést is tesz– emelte ki a szakember.Forrás: Hunhír
