Tegyük már kissé rendbe a legújabb CEU hiszti körüli dolgokat.

A kormány nem a tudás ellen harcol, ahogy a kérészéletű, ám annál hangosabb Momentum hirdette ma, a CEU melletti tüntetésen a színpadról. Még csak nem is az, hogy Soros György egyeteme lenne. Az is mellékes, hogy Soros örökös CEU-kurátor és a kuratórium tiszteletbeli elnöke.

A CEU-val a legnagyobb gond az, hogy ennek az egyetemnek soha, de soha nem volt campusa Amerikában. És így akarták kierőszakolni az egyezményt. Amit minden más, hazánkban is oktató külföldi egyetem képes volt felmutatni, azt a CEU nem tudta, és rohadtul nem is akarta megtenni. Végül azért is megoldották egyetlen egyszerű – és számukra lehetőleg minél olcsóbb – megoldással. Az egy szem irodát, amit fel tudtak mutatni, mint amerikai egyetemet, kiegészítették egyetlen campus-szal. Ők írták!

“A CEU egy New York állam Oktatási Hivatala által regisztrált, oklevelet nyújtó képzést folytat a New York-i Bard College-on, ahol januárban elindította a mesterképzésein megszokott létszámú osztályát. A képzés az Egyenlőtlenségek elemzése (!!!) címet viseli. Az amerikai kampuszon emellett a CEU több hallgatója is posztdoktori kutatómunkát végez, és számos CEU-s tanár tart órákat. Az Egyetem további oktatási tevékenységek fejlesztésén is dolgozik.”

Komoly oktatási és kutatási munka, nemde?

A gender szak mellé pont elfért még egy ilyen remek és valóban nemzetépítő, hasznos tudást nyújtó, amúgy mekis alkalmazott-képző szak. Egyébként mindez az egyetem weboldalán csak jövő időben szerepel, azaz azt írják, az egyenlőtlenségek elemzése szak mellett majd továbbiakat is indítanak. Valamikor. Egyszer. Mindezt a Bard College mellett a Levy Economics Institute-ban és a Levy Insitute M.S. in Economic Theory and Policy keretein belül.

Árulkodó nevek, nemde?

De ha már CEU. Valamiért rettenetesen ragaszkodnak Magyarországhoz, nagyon szeretik Budapestet. Ezt igazolja az is, hogy a CEU-nak nem csak a belváros szívében vannak – amúgy méregdrága és műemléki jellegű – épületei, de a Kerepesi úton, és még ki tudja, hol. Van jó pár ingóságuk és miegyebük is, ami persze nehezen telepíthető át Bécsbe. És amúgy is….jó itt nekik. Valamiért….

Lehet néha hisztikézni, egyedüli külföldi egyetemként teljesen „politikamentesen” beleállni a kormányba, és mindenkibe, akinek nincs pénze és/vagy akarata amerikai diplomát venni a gyerekének, és jó nekik a Fekete-Győr által mélyen leutált és ledegradált ELTE, Szeged, Debrecen és Pécs is. Beleállni mindenkibe, aki úgy gondolja, a magyar oktatás a szoci kormányok ámokfutásáig teljesen jól működött a CEU nélkül is.

De visszatérve a tegnapi hisztikére. Valahogy a hallgatóknak és az oktatóknak nem lehetett olyan fontos egy hirtelen összerántott tünti, merthogy nem ők szervezték, és nem ők hirdették meg. Csak kibattyogtak az épületekből páran, nézgéltek, majd visszabattyogtak. A baloldal két üdvöskéje, a mindig a népszerűséget hajszoló, rejtélyes módon valahonnan mindig pénzt előrántó Momentum, és az LMP-klón Lehet Más a Jövő valahogy nem fér meg egy platformon.

Szerveztek is hát két külön tüntetést, két külön időpontra, majd megtoldva újabb dátumokkal, hátha kitart a lelkesedés december elsejéig. Szóval addig nem fogunk unatkozni.

És persze lehet számháborúzni, lehet ezreket, sőt, tízezreket is hazudni, ám tény, a Zrínyi utcát nem tudták megtölteni a Nádor és az Október 6. utca között. Szóval voltak jó páran, a kezdeti pár száz felduzzadt. Valószínűleg az amúgy is szép számban megjelent, magyarul nem is értő, nem is beszélő szimpatizánsok, itt élő külföldiek, tanárok és CEU-s diákok, de még a Hop-on-os külföldi alkalmazottak mellé pár értetlenkedő, de a Bazilikára és a környék mesés házaira kíváncsi turista és megállt nézelődni. Szóval akadtak szép számmal. Roncsok is.

A lényeg a szájtépés volt, a „nem hagyjuk” és a „Zorbán takarodj”. Csak úgy, ahogy megszoktuk már. Mert nem a politika, csak az egyetem számít, nemdebár. No meg a fenyegetőzés és követelezés, olyan stílusban és hangnemben, amiért egy jó érzésű felnőtt simán pofán baszcsizta volna a kis nyikhajokat. A magyarul is beszélő kisebbség nemes egyszerűséggel fogalmazta meg követeléseit: „A kormány túszul ejtette az egyetemet, szóval sajtószabadságot és több kurvát a parlamentbe.” Biztos Mártikára gondoltak, pedig ez még csak a pillanatnyi párt tüncikéje volt. Ha ezt a fennkölt és magasztos kiáltványt nem halljuk, el sem hisszük.

De hát végül megunták, és hazamentek, ahogy megunta a kígyó is a Parlament lépcsőin csövezést. Megunta a harcos Tuareg, és a koszlidérc bandája is, akik pedig lázasan készültek, hogy a Kossuth térre vigyék a tömegeket. Előbb a magát afrikai berbernek képzelő, állatot esélyesen csak a monitoron látott hős sátoros harcos, majd később a zsándárki álmokat szövögető leányzó bandája szivárgott el lógó orral, gyorsan behúzott zászlókkal. A fele részben nyugdíjas vagy kisbabával, kiskutyával kilátogató, fele részben pedig magyarul sem értő ifjú sereglettel ők sem tudtak mit kezdeni.

Meguntuk hát mi is, és hazajöttünk. És ne haragudjatok, de ennyi roncs között már a mi agysejtjeink és retinánk is kiégni látszottak, válogatni a felhozatalból képtelenek voltunk. Ígérjük, a következőn, az LMP-klónok tünci-hisztijén ismét megpróbáljuk. Reméljük, akkor nem csak Lendvai mamit, de fiatalka, ámde butácska Mártikát is kieszi a fene.

VadMónika

A piros csík a tömeg vége, a zöld az Október 6. utca. Szóval nem voltak sokan, az kábé ezer lehetett. Maximum. A tömeg vége ráadásul igen szellős volt. Elöl sokan, nyomorogva, hátul lazán.

OSZD MEG VADUL: