Egy-egy demonstráción, tüntetésen mindig sok és sokféle ember mozog. Vannak ott rendőrök, civil ruhás rendőrök, újságírók, fotósok a demonstrálók és a hozzájuk csapódott érdeklődők között, és mind végzi a munkáját. Általában elég jól lehet tudni, ki mit csinál, ki miért van ott.

Van azonban egy igen érdekes, bár színesnek nem nevezhető foltja ezeknek a rendezvényeknek. Ez a férfi tevékenységét tekintve újságírónak, riporternek vallja magát, bár gyaníthatóan ennél összetettebb a tevékenysége.

Valamikor, a régi szép, Jobbikos időkben mézes-mázasan beférkőzött a tüntetők közé. Fekete, állandóan militáns jegyeket magán viselő hacukájában nem is nagyon tűnt ki, gyorsan szerzett is pár ismerőst. Barátkozott, cimbizett, érdeklődött. Ott volt a migránsőrület közepén is, mindig a rendőröktől lejmolva vizet, ételt. 

Toroczkai oldalán a MTV ostrománál

Aztán amikor már nem a Jobbikosok tüntettek, hanem kezdődtek a netadós, CEU-s és egyéb cuki ballib tüntetések, ott is feltűnt, de hát ezen nem is lehetne csodálkozni, hiszen mi is ott vagyunk mindenhol. Az újságírónak nem az a dolga, hogy egyet értsen, hanem hogy tudósítson. 

A gondok ott kezdődtek vele, hogy munkatársunk meglátta még a két évvel ezelőtti CEU tüntetések egyikén, ahogy a Parlament előtt tomboló több ezres tömeget megkerülve, oldalt odamegy a készenléti rendőrökhöz, kezet fog, majd átsuhan a sorfalon, be, a Parlament lépcsőihez. Oda, ahová még az M1, a kormánymédia riportereit sem engedték be.

2006-ban a Hír TV buktatta le

Ettől kezdve kollégánkat üldözni kezdte, de nem csak őt, még más újságírókat és fotósokat is. Perverz módon a tüncikéken körbe suttogja a neki nem tetsző, bögyében levő újságírókról, fotósokról, riporterekről, hogy azok spiclik, és élvetegen fotózgatja, ha valamelyikük mondjuk információt kér a rendőröktől létszámról, menet útvonaláról, vagy egyebekről, esetleg csak a közelükben áll, vagy velük párhuzamosan haladva sétál. 

Miután az október 23-i rendezvényeken már fizikai bántalmazás is érte részéről kollégánkat, sőt, meg akarta veretni őt a tüntetőkkel, hát kicsit utána néztünk a múltjának, bár a jelene sem piskóta.

Egészen 2006-ig nyúltunk vissza, ugyanis zavaros életére és pályájára ekkor derült fény, mégpedig a Hír TV-nek köszönhetően. Bár azóta esélyesen sok mindent letakaríttatott az internetről, azt tudjuk, hogy a web nem felejt, így hát találtunk róla bőven infót.

Csodás, liberális gyökereikről ő maga vall így  önéletrajzában:

„Harmincöt éve Dunaújvárosban születtem. Cigány ősökkel áldott meg az isten és ezért hálás vagyok. Édesanyám a Gyöngyöspatai Művelődési ház igazgatójaként sokat vitt magával a patai cigányok közé.

Az anyatejjel szívtam magamba a roma kultúra és a cigány emberek szeretetét.

Szüleim korai válása után visszakerültem Dunaújvárosba. Itt végeztem el általános és középiskolai tanulmányaimat.

Már korán elhivatottságot éreztem az újságírás, a média iránt. Tizenévesen már mikrofon és kamera mögött álltam, de az írott sajtó sem állt tőlem távol. Budapesten folytattam tanulmányaimat, miközben dolgoztam a Magyar Televízió külsős munkatársaként.

Albérlet, feleség, Dani fiam, suli. Nem volt könnyű. A Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi sajtótitkáraként ismét közel kerültem a roma – ügyhöz, a cigányok gondjaihoz. Miután menesztettek visszamentem a film, a televízió és a szinkron világába.

Dolgoztam többek közt Sára Sándorral, Szabó Istvánnal, Mihályfi Sándorral, Szabó Ildikóval. Színdarabot írtam, rendeztem és játszottam. Görgey Gábor minisztersége alatt tanácsosként dolgoztam a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. A Magyar Televízióban, mint stúdióvezető irányítottam a szinkronstúdiók újjáépítését és munkáját. Majd Kolompár Orbán elnök felkért az Országos Cigány Önkormányzat sajtóosztályának megszervezésére és vezetésére. Igyekeztem a cigányság mellett, a cigányságért dolgozni. Nem egy elnökért, nem egy karrierért!

Több médiumban is ismertetett okoknál fogva sajnos nem tudtam tovább vállalni a feladatom az OCÖ-ben.

Hitelesség, véleményszabadság, szókimondás, közérthetőség, őszinteség. Ezek a fogalmak határozzák meg gondolataim és tetteim. Nem vagyok egyik pártnak sem tagja. Nem is kívánok. Szerintem a pártatlanság a tisztánlátás alapja. A C-PRESS Hírügynökség, Kommunikációs és stratégiai igazgatójaként dolgozom. Kommunikációs, hiszen én vagyok a hírügynökség önálló arcáért, hangjáért, a felelős. Stratégiai, mert lényegi kérdéseket fogalmazok és oldok meg szakmai és marketing területen egyaránt. Feladataim között szerepel a kapcsolattartás a média többi szereplőjével, hirdetőkkel, támogatókkal. A C-PRESS Hírügynökség számomra olyan szakmai és emberi kihívás, amire nem tudtam – nem lehetett – nemet mondani. Hiszen a fiatal roma értelmiség népünk és nemzetünk jövőjének záloga! Értük, értetek dolgozom.”

 

 

2006

Ennek a C-Press Hírügynökségnek az állítólagos munkatársaként volt jelen a 2006-os eseményeknél, bár az ott történtek miatt az ügynökség azonnali hatállyal kirúgta.  

Az eseményekről azóta sem láttunk tőle anyagot. Róla annál inkább.

Először Toroczkai László mellett tűnt fel, a TV székházban, majd később rohamsisakban, taktikai kesztyűben, és nem mellesleg odaadóan a rendőrök könnygáz-marta szemét törölgette. De erről beszéljen a Hír TV anyaga: 

Fellelhető még egy videó a neten, a Váci utcai rendőr terrorról, ám ezen nem egyértelműen beazonosítható. Mindenesetre elgondolkodtató, mit keresett a járókelőket verő rendőrök között egy hozzá hasonló barna bőrkabátos civil, rohamsisakban, pajzzsal. 

„Egy pasi, akit fotók és felvétel alapján beazonosítottak, ott volt az Erzsébet hídon civil ruhában, sisakkal a rohamrendőrök között, és ott volt a tévészékház ostrománál, Toroczkaival adta át a petíciót, és egyébként a honlapja szerint a miniszterelnöki hivatal stratégiai tanácsadója. De semmi az egész. A szokásos jobbos összeesküvés elmélet.” Vagy mégsem? Ilyen gondolatok keringenek a róla máig élő, bár nem aktív internetes fórumon, ahol több ezer bejegyzés született, kétséges és megkérdőjelezhető tevékenységei miatt.

A Heti Válasznak akkoriban adott interjújában persze mindent tagadott. Szerinte az akkor rendőrök annyira jó fejek voltak, hogy „Egyszerűen csak annyi történt, hogy a rendőrök méltányolták a segítő kezet, és a fejembe nyomták a sisakot, hogy ne essen bántódásom a kőzáporban.” Sőt, taktikai kesztyű is csak azért volt rajta, mert abban szokott bringázni és görkorcsolyázni. Logikus, nem? 

Egyébként akkoriban a Kuruc is megemlékezett róla, sőt, 2007-ben, március 15. előtt fel is hívták a figyelmet „igen összetett tevékenységére”.

Annyira bejött neki az élet, és annyira befészkelve érezte már magát a jobbos körökben, hogy 2008-ban gyorsan antifasiszta csoportot alakított, erről is megemlékezett a Kuruc, de a kis rövidke hírt úgy látszik, kevesen olvasták, mert a mai napig több elkötelezett jobboldali is van az ismerősei között, vállvetve elhíresült szélsőbaloldaliakkal. De erről később.

2014-ben Hadházi Ákos az ő társaságában kutakodott a bonyhádi szeméttelepen, akkoriban állítása szerint a Hír24-nek dolgozott.  Biztos azért fogadták tárt karokkal, merthogy egykoron a szocikkal kétszer is végigjárta az éheségmenetet, ez lehetett a belépője a zöldekhez.

Vélhetőleg emlékeztek még rá 2015-ben is, mert március 15-én, amikor a füttyös Juhászék ellendemót szerveztek a Nemzeti Múzeum elé, hősünk átment elvtársaitól a Fideszesek közé, ahol kapott pár csicskalángost. Na jó, az éltes garázda először rászólt, hogy ne kamerázza, majd megütötte, ekkor a bátor nagyszájú elfutott, de elesett. Ezután az idősebb úr, aki az éppen akkor a jó ég tudja, kinek tudósító szerint ügyvéd, a földön fekve tovább ütötte és rúgta, a fejét többször is beleverte a betonba. Így szólt a Kettős Mérce híradása erről, de van róla videóanyag is:

Valószínűleg most is szeretik a baloldaliak.

Gyakorta feltűnik Széll Bernadett, bár mostanság inkább Demeter Márta társaságában, de sikerült már lencsevégre kapni Vágó Istvánnal, a füttyös Juhásszal is. Örömmel ugrik Lendvai Ildikó nyakába, de Mécs Imre parolázását sem veti meg. Szoros kapcsolatot ápol a ligetvédőkkel és az Occupy Oktogon harcosaival. Mindig mindenről korábban tud, mint mások, és mindenhol ott van. Eközben persze a szélsőjobbhoz sorolható facebook ismerősei boldogan lájkolják és kommentelik anyagait. Változatlanul hobbija, hogy mint 2006-ban, most is kamu, nem létező, vagy a tevékenységéhez egyáltalán nem köthető logóval ellátott mellényekben sajtóskodik, nemrégiben valami kanadai rock portál sajtómellényét húzta magára. 

Kökényesi Demeter Mártával 2018. 11. 07.

A rendőrséget változatlanul kedveli, nem csak ruházatában próbál a rohamrendőrökre hasonlítani, de minden rendezvény végén odabattyog parolázni azokhoz, akik a rendőrök közül szóba állnak vele. 

Szóval nem tudni róla, éppen mikor, kinek, milyen fedéssel dolgozik, bár jelenleg a 168 óra impresszumában szerepel a neve. Ennek ellenére múltját meg nem tagadva előszeretettel mászkál militáns cuccokban, és mindenkit, aki valamit is tud a múltjáról, azonnal lespicliz. Érdekes figura, nemde?

De ennél sokkal fontosabb az, hogy Demeter Márta álljon ki a nyilvánosság elé, és árulja el, milyen kapcsolatban van Kökényesi Gáborral, ezzel a kétes hírű emberrel. És, hogy miért?

 

Nemzetbiztonsági átvilágítás előtt áll Màrtika, és fentiek szerint, kitudja kiknek dolgozó Kökényesi, hova továbbíthat esetleg tőle tudható anyagokat.

 

Vadhajtások.hu

OSZD MEG VADUL: