Az ominózus Vidi – Újpest mérkőzésen szabadultak el az indulatok. A lila klub drukkerei a biztonsági szolgálatok munkáját kérték szàmon a futballszövetség vezetőin.

A drukkerek ezúttal két témában várják a szövetség reakcióját: az egyik a biztonsági szolgálatok működése – különös tekintettel a múlt heti Vidi–Újpesten történtekkel kapcsolatban –, a másik a játékvezetők ténykedése. Íme a levél:

Tisztelt Magyar Labdarúgó Szövetség!

Mintegy esztendeje már, hogy nyílt levelünkkel megszólítottuk Önöket, melyben kérdéseket és javaslatokat fogalmaztunk meg. Látszólag nyitottság mutatkozott az Önök részéről a párbeszédre.

Sajnos a kezdeti lépések után a folytatás elmaradt, így kénytelenek vagyunk megírni következő sorainkat.

Ma péntek van, de nem nyugszanak a lelkek a Videoton-Újpest FC bajnoki labdarúgó mérkőzésen történtek miatt.

Két témában várjuk Önöktől a reakciót. Az első a biztonsági szolgálat(ok) működése. Már a mérkőzés előtt előfordultak provokációk. Egyik társunk telefonálás miatt lemaradt, amikor a parkolótól sétáltunk be a vendégszektorhoz, s ekkor néhány biztonsági belekötött. Szerencsére jól kezelte a helyzetet, hiába üvöltöztek 10 centiről az arcába, lökdösték, majd amikor el akart menni a kabátjának kapucnijánál rángatták, nem válaszolt vissza. Így hiába állták körbe fenyegetően többen is, nem adott okot arra, hogy megverjék, pedig azzal fenyegették. Többen panaszkodtak arra is, hogy a beléptetés előtt a rendezők úgy helyezkedtek és mozogtak, hogy az embereket kicsit arrébb lökve rá lehessen taszítani egy másikra, aki aztán már „okkal” háborodhatott fel az óvatlan szurkoló miatt. Így több konfliktus is előfordult, pedig még be sem léptünk a stadionba. Maga a beléptetés néhányunk számára kifejezetten fájdalmas, másoknak viszont a megszokottnál felületesebb volt. Amitől ez meglepő, az az, hogy akinél feltételezhető volt, hogy pirót akarna bevinni, annak volt enyhébb, akikről lerítt, hogy nincs nála tiltott anyag, azokat azonban a kelleténél sokkal durvábban motozták meg. Az egész procedúra félelmet keltő, fenyegető volt. Ami a mérkőzés alatt történt, az egyrészt egyenes következménye volt az eddig leírtaknak, másrészt teljes mértékben szakszerűtlen és elfogadhatatlan volt. Eldurrant egy petárda (vajon ki vihette be?), és a sárga mezes rendezők találomra kivezettek 2 vagy 3 embert. Gyanújukat arra alapozták, hogy a közelükben történt a pukkanás. Ennek következményeként dulakodás alakult ki a kijáratnál, ami miatt verekedésbe fajult az ügy. Szeretné az ember hinni, hogy a magyar bajnoki mérkőzések szervezői és rendezői vannak annyira professzionálisak, hogy az, aki szeretné gyermekeivel megszerettetni a magyar labdarúgást, soha nem kerülhet olyan helyzetbe, mint ami előfordult szerdán Fehérvárott. Sajnos a valóság ezzel szemben az, hogy pontosan tudjuk, bármikor belekerülhet olyan helyzetbe bárki, ugyanis az egész közeg fenyegető, és ez alól nem hogy nem kivétel a biztonságért felelős cég, sokkal inkább tőlük kell tartani.

Tisztelt MLSZ! Nem gondolkodtak el Önök még azon, hogy mi lehet annak az oka, hogy a hangzatos nyilatkozatok és nagyszabású tervek ellenére a nézők fokozatosan kopnak a stadionokból, miközben az MLSZ hitelessége folyamatosan csökken, jelenleg pedig sokkal többen utálják a szövetséget, mint akik tisztelik. Amit mi szurkolók tapasztalunk, hogy az MLSZ nem szolgáltatói, hanem hatósági szemlélettel tekint a szurkolókra, márpedig ez egy rendkívül furcsa nézőpont a 21. század nem is annyira elején. Gondoljanak bele abba, mit tenne egy állampolgár, ha a moziba vagy a színházba menet egy megtermett, bizalmat semmiképpen sem ébresztő, de félelmet és fenyegetést sugárzó, s ezt a militáns öltözettel tovább erősítő ember fogdosná, lökdösné. Az jóérzésű ember ilyen helyekről elmarad, elmondja mindenkinek, így még több ember marad el. A magyar szurkolók ma már szívesebben járnak külföldre meccsekre, mert azt tapasztalják, hogy az itthoni vegzálások helyett kedvesen köszönnek, kiszolgálnak, kedvébe járnak. Ha esetleg ez így nem lenne teljesen érthető, máshol arra törekednek, hogy a szurkoló jól érezze magát, kötődjön a csapatához, a sportághoz. Nekünk, magyaroknak bizony szokatlan ez az érzés. Nálunk tömött metrókban történő utaztatások, órás várakoztatások, idegenbeli meccseken fegyencként kezelt szurkolók a megszokott. Önök arról beszélnek, hogy várják a családokat a stadionokba. Mondja meg kérem nekem bárki, ki az a felelőtlen apa, aki elvinné a gyermekét egy olyan eseményre, melyre órákat utaztatnak, várakoztatnak, összegyűjtenek, közben nem lehet elmenni hugyozni, a szektorból nem engednek ki (!!!), a városban nem lehet egy ebédet vagy kávét elfogyasztani, mert be sem engednek oda. Meccs után ugyanez visszafele. A biztonságiak elsődleges célja nem az, hogy az emberek ki legyenek szolgálva, hanem az, hogy minél kevesebb legyen a munkájuk.

Visszatérve a konkrét esetre, százmilliókba kerülő kamerarendszerek pásztázhatják a szurkolókat. Érthetetlen, hogy mi az oka annak, hogy ezek ismeretében 20-30 méterről, ujjal mutogatva próbálják meg kiválasztani a „tettest”. Önök és az egyesületek konzekvensen szemet hunynak a stadionokban lefolytatott kontra és rekontra sérelmek törlesztéseinek a szurkolók és a biztonságiak között. Hozzáállásukkal támogatják a szurkolók folyamatos fenyegetését, márpedig ennek a közegnek az Önök által áhított, várva várt „nyugodtabb” réteg nem kíván a részese lenni.

A másik témakörünk hasonlóan tekintélyt romboló ügy az MLSZ számára. Nem is maga a jelenség a felháborító, hanem inkább annak kezelése. Az, hogy egy játékvezető ámokfutást végezhet egy meccsen, sőt teheti ezt több fordulón keresztül, már az bőven több a sokknál. Az, hogy Önök elfojtják azt is, hogy erről beszélni lehessen, az korszerűtlen, jórészt ’56 előtti időket idéző gondolkodásmód. Az edző nem kritizálhatja a játékvezetők (ne feledjük, már öten vannak, akik elrontják a meccseket) teljesítményét, mert megbüntetik a szakembert, a szurkolók nem írhatnak ki semmi bírálót, mert nem engedélyezik a molinókat, sőt, szezononként előre kell azokat leadni… nevetséges. Kiabálni csúnya szavakat nem lehet, mert a klubot büntetik érte, holott a klub tehetetlen az ügyben. Tudom, nem felügyelik a területet, illetve közvetlenül nem, de még a médiában sem lehet semmi kritikusat mondani, mert az illető házon kívül találja magát… Az összefoglalókban a kényes helyzeteket nem lehet látni, a közvetítésekben elhallgatják, nem ismétlik, a riporter bagatelizál, s mindeközben a pályán megy a svindli. Kegyelt csapatok különbajnokságát látjuk, a többiek csak a lepattanókért harcolhatnak… Nem kell csodálkozni, hogy Debrecenben, Diósgyőrben, Újpesten vagy Szombathelyen oly mérsékelt az öltözői harcikedv, hogy semmi értelme nincs bajnokságról beszélni. Párviadalról van szó, a többiek biodíszletek, s Önök csodálkoznak, hogy a szurkolók (már akik megmaradtak), frusztráltak. Emellett tehetetlenek is, ugyanis nem beszélhetnek, mert vagy őket éri atrocitás, vagy a csapatuk kap büntetést. Az indulat pedig csak gyűlik és gyűlik a lelátókon. Ez Önöknek kényelmes helyzet. Pontosan tudják, hogy el fog érkezni a pillanat, amikor valahol elpattan egy húr és egy meggondolatlan ember túl fog lőni azon a célon, melyet Önök helyeztek el az emberek orra elé. Túl közel, hogy ne lehessen túl lőni rajta. S ha eljő ez a pillanat, Önök ország-világ előtt szét fogják tárni a karjaikat, s nagy sóhaj közepette csak annyit mondanak majd…”mi előre tudtuk, sajnos a felelőtlen „csőcselék” másként nem tartható féken, pedig mi türelmesek voltunk”. A következmény azért is törvényszerű, mert ma már a kilógó lólábakra sem figyelnek. Ez pedig nagyon irritáló. Az, hogy a kialakult, s majd az ezután kialakuló helyzetben mennyi most, illetve mennyi lesz az Önök felelőssége, azon Önök el sem gondolkodnak. Higgyék el, több, mint amire számítunk. Azért több, mert Önök a Magyar Labdarúgó Szövetség. Önök irányítják ezt a sportágat, márpedig látjuk hol tart az. Látjuk hol tart erkölcsileg és szakmailag is. 6-8 edző kering körbe-körbe, az edzők zöme abból egészíti ki a fizetését még a megye 2-ben is, hogy játékpercekért visszakér a játékosok fizetéséből. Önöknek egyetlen mentségük lehet, mégpedig az, ha a látszat ellenére nem Önök irányítják a magyar focit.

Na folytassuk… A JV ellenőri jelentések nem nyilvánosak, bírókról ma már leiratkozni sem lehet, szóval egy klub védekezni sem tud. Nincs eszköz a kezében. Mindenki kiszolgáltatott, mert Önök azzá tették az egész mezőnyt, az egész közeget, sőt, még a környezetet is. Fellebbezni lehet persze minden döntés ellen, mégpedig azoknál a testületeknél, melyek szintén az Önök hatósugarába tartoznak. Polgári bíróságnál nem, mert azt szankcionálják, hivatkozva a függetlenségükre…khmmm

A fegyelmi bizottság munkáját jobb, ha nem is említjük. Kettős mércék, nevetséges részrehajlások, cinikus döntések. A magyar embernek jó a humorérzéke, ezért tényleg csak röhögni lehet azon, hogy a FB megbotránkoztató döntései közül egy ellen maga a szövetség elnöke fellebbezett. Az Önök feladata az lenne, (a válogatott meccsek megszervezése mellett) hogy őrködjenek a bajnokság tisztasága felett. Ezzel szemben a mai magyar fociban a legnagyobb hiánycikk a hitelesség.

Ha valami, akkor a szövetségi kapitány ügye kizárólagosan az MLSZ ügye. Egy munka, melyet egy ország figyel reménykedve, s melynek – ha valaminek akkor ennek- csak és kizárólag hosszútávon lehet megtermelni a gyümölcsét. Ehhez képest 4 év alatt Pintér Attila, Dárdai Pál, Bernd Storck, George Leekens, Szélesi Zoltán, Marco Rossi…6 kapitány, 4 esztendő alatt. Németországnak 1908 óta 10 kapitánya és egy (az első) válogató bizottsága volt. Joachim Löw 2006 óta vezeti a nationalelf-t. Azóta Magyarországon Lothar Matheus, Bozsik Péter, Várhidi Péter, Erwin Koeman, Egervári Sándor, Csábi József, és a már említettek, tehát összesen 12 ember. Angliának 1946 óta 16 kapitánya volt. Önök szerint átgondolt munka folyik az MLSZ-ben?

Van valami mentségük?

OSZD MEG VADUL: