"A Nemzetgyűlés szeretettel és lelkesedéssel üdvözli az Osztrák-Magyar Monarchiában eddig leigázott nemzetek felszabadulását, éspedig a csehszlovák, az ausztriai német, jugoszláv, lengyel és ruszin nemzeteket, és elhatározza, hogy ezen üdvözletét minden felsorolt nemzetnek tudomására hozzák."Tehát még az osztrák nemzetet is üdvözli a román Nemzetgyűlés, csupán a magyar nemzetet nem!? Tehát az Osztrák-Magyar Monarchia egyetlen börtönőre a magyar nemzet, melynek barbár karmaiból a Szövetségesek szabadították ki a nemzeteket! Még az osztrákot is!? Az osztrákoknak is kijár a testvéri szeretet és lelkes üdvözlet!? Hogyan is várná el a román állam, hogy ennek a kihívóan magyarellenes nyilatkozatnak az évfordulóján bárki magyar ember, vagy bármely magyar szerveződés ünnepeljen? Ez az elvárás önmagában véve is merő provokáció. A Nyilatkozatban vállaltak megszegése A Nyilatkozat III./1. ezt ígéri:"Teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő népnek. Minden nép számára a saját nyelvén biztosít oktatást, közigazgatást és ítélkezést az illető néphez tartozó személyek által..."Ebből az ígéretből semmi sem valósult meg. Ellenkezőleg. Az elmúlt száz év alatt magyarellenes népirtások sorozatát követték el a román államban. Egyszerű és nem teljes felsorolásban: Köröstárkány, Kisnyégerfalva, Magyarremete, Gyanta, Szárazajta, Csíkszentdomokos, Gyergyószentmiklós. Pogrom Marosvásárhelyen 1990-ben. A zsidók százezreit semmisítették meg a "modern Romániában. Iasi, Odessza, Transznisztria... A 800 éve Erdélyben élő szászok és a 300 éve a Bánságban élő svábok, összességükben eltűntek száz év alatt Romániából. Lélekszámuk egy ezrelék alá esett. Ezen a fájdalmas tényen az a kirakat-kozmetikázás sem változtat, hogy Romániának éppenséggel erdélyi szász államelnöke van.December 1. és a "modern Románia" születésnapja A Monitorul Oficial al Românei 1918. december 26-án tette közzé, hogy az "1918. december elsejei gyulafehérvári nemzetgyűlés határozatában foglalt területek a román királysággal örökre egyesülve vannak és maradnak". Pichon külügyminiszter válaszul utasította képviselőit (és ezt kérte szövetségeseitől is), "hogy nyilvánítsák ki a román Kormánynak határozott fenntartásukat ezzel (a közzétett rendelettel - ford. megj.) szemben és emlékeztessék arra, hogy egyedül a Békekongresszus jogosult arra, hogy határozzon a szóban forgó területek végleges odaítéléséről." Így a rendelettörvénynek "semmilyen nemzetközi kihatása nincs". Románia tehát 1918. december elején még messze van a határozatban megnevezett területek birtokba vételétől... Mindent egybevetve megállapítható, hogy 1918. december 1. nem tekinthető a "modern Románia" születésnapjának, a román nép évezredes álmának önerőből történt megvalósulásának, ahogy azt a Gyulafehérvári Nyilatkozat VII. pontja lényegében kimondja. Az évezredes álom nem önerőből, hanem a nagyhatalmak cselekvő beavatkozásának eredményeként valósult meg. Ami pedig az akarata ellenében Romániába csatolt magyar nemzetrészt illeti, az mindenkor az oszthatatlan magyar nemzet része volt és marad. Száz év múltán a magyar nemzet joggal várja el, hogy a Magyarok VIII. Világkongresszusának határozatát megszívlelve, Románia iktassa alkotmányába a magyar nemzet oszthatatlanságának elvét.Budapest, 2018. november 30-án A Magyarok Világszövetsége
Lehet-e december 1-je a "modern Románia" születésnapja?
Történelmi háttér...Az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény, amelyet 1918. november 3-án Padovában írtak alá az Osztrák-Magyar Monarchia és a Szövetségesek teljes felhatalmazással bíró megbízottai, véget vetett a hadviselő felek közötti mindennemű fegyveres konfliktusnak.
Ez a fegyverszüneti egyezmény érintetlenül hagyta a Monarchia szuverén tagállamát, a Magyar Királyságot. Ekkor a magyar állam területén egyetlen idegen katona sem állomásozik.
Az osztrák császárság szétbomlásának káoszát kihasználva a magyar államban a hatalmat hazaáruló politikusok ragadták magukhoz, akik lefegyverezték a 800 ezres magyar hadviselt katonaságot és ezzel védekezésképtelenné tették az országot. Ugyanennek jegyében ez a "magyar" kormány november 13-án Belgrádban önként aláír egy katonai egyezményt, amely a padovai fegyverszüneti egyezményt fölülírva megengedi a Szövetségeseknek, élükön Franciaországgal, hogy ún. demarkációs vonalig behatoljanak a magyar állam területére. Erdélyben ez a Nagy-Szamos felső folyásán, majd a Maros vonalán húzódott.
Ezt a helyzetet kihasználva, az antant-hatalom Franciaország hadüzenet nélküli háborút indított Magyarország ellen. Ennek a hadműveletnek a keretében vonultak be, minden egyezményt megszegő módon román csapatok a ellenállást nem tanúsító Magyarország területére. Pedig erre nem jogosította fel Romániát egyik egyezmény sem, hiszen mind a padovai, mind a belgrádi egyezmény a Szövetségeseket nevesítette. Románia pedig ekkor nem volt a győztes hatalmak szövetségese!
Ilyen körülmények között kerül sor Erdély hajdani fővárosában, Gyulafehérváron a román Nemzetgyűlésre, amelynek megtartását a magyar állam - az évszázadokon keresztül bizonyított lovagias módon - minden eszközével támogatott.
Ez fogadta el 1918. december 1-jén a Gyulafehérvári Nyilatkozatot (a továbbiakban Nyilatkozat).
A Nyilatkozat kihívó magyarellenessége
A Nyilatkozat VI. pontja így fogalmaz:
