Minden kedves követőnknek és olvasónknak áldott, békés ünnepeket kívánunk

Köszönjük nektek a rengeteg támogatást, a jó szót, ami hatalmas energiát ad a küzdelmünkhöz. Első karácsonyunkat éljük meg közöttetek, és azt az aktivitást, amit az oldalainkon kifejtetek, szavakkal szinte meg sem tudjuk köszönni. Bízunk benne, hogy ebben a felforgatott világban egyre többen megtaláltok minket és a jövőben egy igazabb, szebb és jobb(oldali) világért, Európáért, Magyarországért küzdhetünk együtt. Engedjétek meg, hogy egy Alföldi Géza verssel kívánjunk nektek áldott ünnepeket.  Ha nálunk született volna... Népszámlálás volt Betlehemben, – így szól a Karácsony története, – s akkor született meg egy istállóban az Úr egy Fia, – Mária Gyermeke… Nem volt, ki szállást adjon nékik. Barmok lehelték rá a meleget. Nem volt egy pólyája, egyetlen takarója, Meséli a monda… Mert ott született! De Cegléden, vagy Kecskeméten, a Hortobágyon ha született volna, az első Karácsony igaz történetéről így szólna ma a bibliai monda: … Rozál épp az udvart seperte. János meg a jószágnak almozott. A kis Péterke az öreg kandúrral játszott. A Puli, az meg hátul kalandozott. Akkor ért a ház elé József. Jó tejszagot lehelt a méla csönd. Mária, fáradtan, alig vonszolta magát S a kerítésen át József beköszönt. Rozál fogadta hangos szóval: – Mi szél sodorta erre kendteket? – – Törvénybe mennénk. De beteg lett az asszony s pihenni kéne, mert – ránk esteledett. Kerestünk födélt a korcsmában. De szállást a bérlője nem adott. Hej pedig az asszony az utolsóban van már, de hiába – nincs pénz, mert szegény vagyok… Már istálló is elég lenne, Csak tető legyen már fejünk felett… – Rozál a seprűjét a falnak támasztotta, Bodri a kiskapuig settenkedett. – Takarodsz vissza, beste lelke! Kerüljenek csak kietek bentébb! Talán egy ágy, az csak akad majd még a háznál. Hogy elfáradt, szegény!… Eszem a lelkét!…– Szélesre tárta a kiskaput. Mária arca, mint viasz: sápadt. – Ne ugass már, Bodri!… Hát nem látod, hogy vendég?! Eredj csak, Péterke s szólj az apádnak! Jöjjön csak, lelkem, segítek én… Támaszkodjék rám!… Óvatost lépjen!… Úgy-úgy, lelkem!… Kend meg csukja be csak a kaput, de siessen, oszt maga is segéljen!…– János is sebten előkerült. Kemény keze még a villát fogta. – Utasok… Nincsen szállásuk… S beteg az asszony… Behívtam őket…– Mért ne tettek volna? – Az asszonynak vess tiszta ágyat! Az ember meg a lócán elalhat. És valami enni is akad tán a háznál… Péter, egy kis borért, fiam, szaladj csak!…– A Bodri is odasündörgött. Péter a butykossal máris kocog. S ameddig az asszony megvetette az ágyat, János kolbászt s egy köcsög tejet hozott. Máriát már a fájdalom rázta. A párnák között csöndesen feküdt. S amíg az asszony terít, megnyugodva látja, Hogy János a szobába épen befűt. A kemencében lángolt a tűz. Rozál az ágynál csendesen állt ott És lelkükre a tiszta ágy friss párna-szaga, Mint békesség, csendesen leszállott… Kint az égen holdfény ragyogott. Házra, tájra ezüstszín-port hintett. S még nem volt éjfél, mikor a meleg szobában, ím, megszületett a régenvárt Kisded… A szomszédságból akadt bölcső… Nagy Andráséktól csipkés kis paplan. S négy-öt asszony zsibongott a szomszéd szobában, a kis teknő körül szép kör-alakban… Jaj de szép… s fiú!… Nézd csak, apjuk!… Ujjongott Rozál, míg óva mosta… És ígyen született meg az Isten Gyermek… … Már… hogyha nálunk születhetett volna!… 1948. december 24.Minden kedves követőnknek és olvasónknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kíván a Vadhajtások.hu szerkesztősége.