„Bereczky Tamás vagyok, ötvenéves, meleg, HIV-fertőzött, volt szerhasználó, elvált, zsidó értelmiségi apa […] Igen, elég interszekcionális az identitásom. Queer-feminista gondolkodónak tartom magam […] biszexuális vagyok és sorozatmonogám, könnyen esem szerelembe, és nem volt soha fontos, hogy akit szeretek, az egyébként milyen nemi szerveket hord a lába között”
Lásd: 24.hu-n adott interjút.A fenti kis összegzésből nagyjából reális képet kapunk, hogy elhelyezzük valahol ezt a „valamit”, aki ilyeneket okádott ki ondószagú, bűzös pofájából:„A karácsony az elnyomó, kizsákmányoló, fallocentrikus, szegénygyűlölő imperialista kapitalizmus emberáldozatokkal dekorált, szenvedéssel és könnyekkel teli, brutális rítusa, a hazugságok orgiája, az oly hőn áhított ideális családmodell tönkretevője, az iszonyat és az enyészet végső diadala az emberiesség felett, a tárgyak és a vagyon véres győzelme az érzelmek felett, gyilkos rettenet.”
Forrás: Mandiner.huItt némi ellentmondást vélek felfedezni a „fallocentrikus” ünnep miatt (agyfasz) hiszen ő pont a pélót szereti. A többi csak egy megbomlott elme torz kivetülése, mely élvezi, ha ideig-óráig reflektorfényt kaphat, mert szó szerint megdögölne, ha semmilyen figyelmet nem kapna. A cikkre azonban nem ez volt a véleményem. Hanem egyszerűen csak ennyi: ha valamelyik kedves olvasó találkozik ennek a nyomorult szarházinak a nevével, tudja kivel van dolga.Végül még ennyit tett hozzá irománya végére ez a véglény:„Nyugodtan szard a le a Kisjézust.”Ezzel kapcsolatban van egy rossz hírem kedves elmebeteg buzeráns tamás. Ha ezt így folytatod, Krisztus is le fog szarni, de abban semmi köszönet nem lesz:
„Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült (…) És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre.” (Mt 25, 41.46.)