2024. március 28. - Gedeon, Johanna
EUR : 394.87
USD : 364.71
Időjárás ikon16°

100 évvel ezelőtt, 1919. február 4-én Pozsonyt kinevezték Csehszlovákia fővárosának

Akkor még senki sem sejtette, hogy a Felvidék és a magyar királyi koronázóváros szlovák megszállása végérvényes marad.

Az 1918. december 23-án átadott ún. karácsonyi Vix-jegyzék arra szólította fel a magyar kormányt, hogy kezdje meg a Felvidék kiürítését, valamint kijelölte a két ország közötti demarkációs vonalat, ami a Duna és az Ipoly folyó mentén, majd Rimaszombattól az Ung folyóig terjedt. A későbbiek során, a békekonferencia döntéshozói ezen decemberi jegyzék alapján jártak el a tényleges határok meghúzásánál.

A jegyzékre hivatkozva az év utolsó napján, szilveszterkor az Itáliából hazaérkező cseh legionáriusok megkezdték a Felvidék katonai megszállását és alig két hét alatt teljesen birtokukba vették azt. A lakosság csak néhány városban (Érsekújvárott, Deáki és Pered községeknél) tiltakozott fegyveresen, a terület többi részén nem bontakozott ki nagyobb ellenállás, hiszen akkor még senki sem gondolta, hogy a megszállás tartós marad. 1919. február 4-én a teljhatalmú szlovák minisztérium Vavro Šrobárral az élén székhelyét Zsolnáról Pozsonyba helyezte át. Sokáig vitatkoztak azon, hogy a város milyen új elnevezést kapjon. Felmerült, hogy Wilsonnak amerikai elnöknek kedveskedve Wilsonovo mesto-nak kereszteljék el, de végül a város március 26-án elnyerte a ma is ismert, Bratislava nevet.

A pozsonyi bevonulásra válaszul, az első komolyabb összefogást február első napjaiban a vasutassztrájk jelentette, amelyet a pozsonyi szociáldemokraták szerveztek. Ugyancsak az ő nevükhöz köthető az a tüntetés, amely a hónap közepén, Pozsony utcáin zajlott, és végül véres eseményekhez vezetett.

1919. február 12-én a pozsonyi vásárcsarnok előtt békésen demonstráló emberek közé minden parancs nélkül legionáriusok rontottak, s az egyik közülük egy kisgyermek melléről leszakította a nemzetiszínű kokárdát, majd megütötte. Az atrocitást látva sokan odasereglettek, hogy elűzzék a katonát. Az azonban többedmagával visszatérve tüzet nyitott a tömegre: a lincselésnek 9 magyar fiatal esett áldozatául, 23-an súlyosan és több mint százan könnyebben megsebesültek. A Csehszlovák Légió katonai parancsnoka, az olasz Barecca – aki egyben a város parancsnoka is volt – közbelépett, hogy a további vérontásnak elejét vegye. A tömeg őt ünnepelve, először vállára emelte, majd körbehordozta a téren. Barecca ezután távozott a helyszínről, de amikor beült volna az autójába, megcsúszott és hanyatt esett. Ekkor az egyik tisztje puskatussal leütötte. A későbbiek során a hivatalos jelentésben az állt, hogy nemcsak a sortűz kiváltó okát – miszerint a tüntetők hógolyóval dobálták meg a katonákat – hanem még ezt az esetet is a fegyvertelen embereknek tulajdonították. Bareccát ezután eltávolították a városvezetés éléről.

Az utókor a pozsonyi sortűz áldozatainak emlékművet emelt, amely előtt a város magyarsága ma is minden évben lerója tiszteletét. Az áldozatok a csalogányvölgyi temetőben nyugszanak Dubček sírja közelében.

Hollósy Katalin - Elsovilaghaboru.com

Az oldalunk sütiket használ. Adatvédelmi tájékoztató