„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:Hiszek egy isteni örök igazságban,Hiszek Magyarország feltámadásában!Ámen.”
IN MEMORIAM: VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓS - Hatvankettő esztendeje - 1957. február 9-én - adta vissza lelkét Teremtőjének-
A régi, 1956-os fotón az egykori kormányzó, aki nemsokkal földi elmúlása előtt néz a fényképezőgép lencséjébe, amely tükröt mutat neki s nekünk.
Igen, a magyarság históriája egyfajta tükör, amelybe, akár akarjuk, akár nem, de bele kell néznünk. Nem csupán az igazságtétel végett, hanem önvizsgálatunk miatt is ez a kényszerűség. Az építő vitákra, a gondolatcserékre igenis szükség van, nem intézhetjük azzal a dolgot, hogy "Horthy kormányzó megosztó személyiség", majd úgy hagyjuk!
Hiszem, hogy ki kell beszélnünk az elmúlott időt, feldolgozni, majd tovább lépni. A múlt arra szolgál, hogy tanuljunk belőle.
Tudod, az igazság a részletekben bújik meg! Csak az érdemes a megörökítésre, ami valóban megtörtént, minden szépítés és túlzás nélkül. Ennek lehet csak hitele, megtartva a törvényt, mindig csak az igazat szabad és kell elmondani, hogy tanulhasson belőle az utókor. Igaz az a latin mondás: a történelem az élet tanítómestere, de csak akkor, ha az igaz, és nem tudatosan ferdített valótlanságokból áll össze.
Valahogy így van, azzal a negyedszázaddal is, amelyet, ún Horthy-érának kereszteltek el, és így van ez magával a kormányzó személyével is. A történészek dolga az, hogy konszenzusra jussanak az egykori államférfiről és az objektív igazság kerekedjen felül a balról vagy jobbról jövő elfogultsággal bíró érzelmi alapon működő beidegződéseken.
Felvetődhet a kérdés, hogy van-e egyáltalán igény a mai társadalomban, hogy valós képet ismerjen meg ebből az időszakból és Horthy Miklós személyiségéről? A válaszom: Igen, megalapozott, igen! Az igazságról beszélni kell. Mindig és minden körülmények között:
„Kérve kérlek az Isten és a Krisztus Jézus színe előtt, kérlek: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat!” (Pál Apostol üzente - részlet)
Mondom, a felvétel az egyik utolsó, ami a kormányzó úrról készült, hogy majd hitem szerinti rövid idő után, dísze legyen, egy Horthy Miklósról elnevezett múzeumnak.
Most a halálának évfordulóján egy fekete bársonyszalagot tettem rá...
Így hajtva fejet mindannyiunk nevében, a hadügyminiszter, Magyarország kormányzója, a Nemzeti Hadsereg fővezére, az otrantói tengeri csata hőse, a Vitézi Rend főkapitánya, Ferenc József szárnysegéde, az Osztrák-Magyar Haditengerészet utolsó főparancsnoka, a XX. század legnagyobb államférfija előtt.
Isten óvja, ember őrizze dicső emlékezetét!
Így legyen!
Zetényi-Csukás Ferenc Horthy Miklós Társaság elnök
Horthy Miklós 1944. október 16-án, a sikertelen kiugrási kísérletet követően de facto kilépett a magyar történelemből. Kikényszerített lemondása után a németek őt és családját a bajorországi Weilheim melletti Hirschberg kastélyba internálták, a háború végén itt érte őket az amerikai hadifogság is. A nürnbergi tárgyalások során csupán tanúként hallgatták ki Edmund Veesenmayer perében, bár Tito még 1948-ban is kérte kiadatását Jugoszláviának az újvidéki „Hideg napokra” hivatkozva. Kérését elutasították, Horthyt sem Anglia, sem az USA, sőt még Sztálin sem tekintette háborús bűnösnek.
A család – a volt kormányzó, felesége Purgly Magdolna, öccse Jenő, valamint menye Horthy Ilona és annak gyermeke István – bajorországi tartózkodását követően, 1949 januárjában a portugáliai Estoril városában telepedett le. A fogadó ország kiválasztásában szerepet játszott a kormányzó feleségének betegsége, valamint Horthy személyes szimpátiája a Salazar-rendszer iránt. Portugália emellett mentesnek tűnt a kommunista befolyás alól, így a kiadatástól sem kellett tartani.
Mivel a család vagyontalanként hagyta el Magyarországot, már bajorországi tartózkodásuk alatt adományokból voltak kénytelenek megélni. Ebben segítették őket korábbi magánkapcsolataik, sőt XII. Pius pápa is, de az igazi könnyebbséget a – gróf Apponyi Antalné és Ifj. Chorim Ferenc alapította – Horthy-alapítvány havi négyszáz dollárja jelentette. Horthy Miklós az emigrációban már csak elvétve foglalkozott politikával, főként volt tábornokaival tartott kapcsolatot, és katonai kérdésekben foglalt állást. Az 1956-os forradalom híre fellelkesítette, de a bukás után mély apátiába zuhant. 1957. február 9-én hunyt el végelgyengülésben, földi maradványait 1993. szeptember 4-én temették újra Kenderesen.
Fotó: Horthy Miklós és felesége, Purgly Magdolna (Estoril, Portugália)
