A harmadik birodalom alapjait tekintve egy színtiszta nemzetállam volt, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. A sorozatos hányattatások, a vesztes első nagy háborút követő megalázások, az egymást sűrűn váltogató gyengekezű kormányok ráébresztették az embereket arra, hogy ebből a válságból csak egy erőskezű vezető tudja kihúzni az országot. Több mint egy évtizedes harcot követően, itt nem részletezendő eseményláncolat útján az Adolf Hitler vezette nemzetiszocialisták szerezték meg a hatalmat és építették ki államszervezetüket. Nemzetállam lévén a család központi szerepet kapott, mint a birodalom legkisebb, mikroalapegysége.
Talán meglepő, de Öhquist már ekkor leírja, hogy Németországban drámaian csökken a szaporulat, és ezzel valamit kezdeni kell. Ők már akkor felismerték azt a mára teljesen elhanyagolt tényt, hogy a népességfogyásnak nem kizárólag gazdasági okai vannak. Úgy gondolom, erre kiváló példák a jelenkori nyugat-európai országok. Természetesen hoztak ők is döntéseket anyagi támogatásokról, mint például a házassági kölcsönök, gyermekek után járó pótlékok, kedvezmények stb. Ezeknek rengeteg fajtája volt, személyes kedvencem, hogy Berlin az ott született harmadik és negyedik gyermek keresztapaságát vállalja, ami egyéves korig 30, tizennégy éves korig 20 birodalmi márka ajándékkal jár.
Amiről viszont a mai PC (politikailag korrekt) világban már nem lehet beszélni – értelemszerűen tehát a kormányunk sem tette – az a népegészségügy, melynek úttörője a mára már betiltott eugenikai kutatás volt. Ennek két sarkalatos pontja a fajiság, második pedig az öröklött betegségek kiiktatása volt. Az első különösebb magyarázatot nem igényel, a házasságot német és német között, esetleg német és jellegrokon nép között képzelték csak el. A másik igazából egy 1935. októberi törvény „a német nép örökletes egészségének védelmére.” Előírásokat tartalmazott, mikor nem szabad házasságot kötni, illetve, hogy milyen kritériumot kellett teljesíteni azoknak, akik a házasságra való alkalmassági bizonyítványt kívánták megszerezni. Öhquist kihangsúlyozza, hogy konkrét házasságtiltás ritkán volt, inkább a megelőzésé volt a fő szerep. Ez vonatkozik az alkoholra és a dohánytermékekre is. Különböző rendeletekkel igyekezték visszaszorítani használatukat, mint például a sajtóból, filmekből, rádióból való, a népegészséggel össze nem egyeztethető reklámok kiiktatása. Nagyon fontos megjegyezni, hogy tették mindezt akkor, amikor még a világ szinte összes fertályán nemhogy korlátozás nem volt, de azt sem tudták a legtöbben, hogy a dohányzás egyáltalán káros dolog.
Kiemelendő még az 1938-as bábatörvény, amely minden szülőnő számára előírta bába igénybevételét a szüléshez. Ez manapság már érdekesen hathat, de akkoriban sokkal több volt az otthonszülés, egy képzett bába pedig csökkenteni tudta az ebből járó csecsemőhalandóság mennyiségét.
Családmodell tekintetében sem kerülgették a forró kását a nemzetiszocialisták. A német nőre elsősorban mint anyára, a család összetartó erejére számítottak. A liberálisok erre persze rögtön „röghözkötést”, a nők „konyhába kényszerítését” vizionálnák. Persze ennél jóval többről és modernebbről van szó. Számos női egyesület létezett, melyek ernyőszervezete a Deutsches Frauenwerk volt. Az egyesületek sokrétűek voltak (kulturális, vallási stb.), a német nők komoly képzésére sokat fordítottak. A Birodalmi Munkafronton keresztül még képzésüket és elhelyezkedésüket is támogatták a munka világában. Voltak ugyan tiltott szakmák számukra, de ezek kivétel nélkül erős fizikumot igénylő férfimunkák voltak (pl. bányászat, kohászat). A nemzetiszocialista nőideál tehát nem feltétlenül jelentette az állandóan otthon tartózkodó, kizárólag a háztartással foglalkozó nő képét.
Nos, a rövid leírás során igyekeztem a leglényegesebb információkat megragadni a témával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ahhoz viszont bőven elég, hogy megállapítsuk: a jelenlegi magyar kormánypárt és a harmadik birodalom családpolitikája között enyhe átfedések vannak csupán, amelyek nagyrészt általánosak és magától értetődőek. Természetesen a Fidesz semmit nem beszélt a program kapcsán a népegészségügyről, eugenikai kritériumokról pedig végképp nem. Továbbá arról sem hoztak határozatot, hogy a magyar kizárólag magyarral, vagy europid embertípussal házasodhat.
Kedves liberálisok, ügyeletes baloldali megmondóemberek! Dióhéjban így néz ki tehát egy nemzetiszocialista családvédelmi program. Ha az ország itt tartana, nektek sokkal nagyobb félnivalótok lenne. Addig pedig marad a „kenyeret és cirkuszi játékokat (panem et circenses)”, az alaptalan, az ismeretlentől való riogatás és politikai szenzációhajhászat.
(Akit mélyebben érdekel a téma, annak ajánlom az általam fentebb említett Öhquist-könyvet.)
Forrás: Kuruc.Info Családpolitika a harmadik birodalomban
Két hete lett nyilvános a kormány új családpolitikája, a kedvezmények listája, amellyel a fiatalok családalapítási hajlandóságát kívánják növelni. Nekünk ezt a programot most nem tisztünk értékelni, ki-ki döntse el maga, hogy ezen kedvezmények, illetve az ehhez tartozó követelmények megfelelőek-e számára, hogy családalapításba fogjon. Ami a mi szempontunkból már érdekesebb, az az egyes hazai és külföldi baloldali közszereplők, médiumok által hangoztatott érv, miszerint ez a családpolitika hasonlít Adolf Hitler és a harmadik birodalom családpolitikájára. Szögezzük le, hogy ezen megmondóemberek számára biztosan az is „náci”, aki autópályát épít, hiszen kontinensünk első jelentősebb mai értelemben vett autópályáit is a nemzetiszocialisták rakták le. Abszurd, ugye? Pedig a közélet minősége jelenleg ilyen szinten mozog. Minden kormányzatnak, legyen az demokratikus vagy autoriter, mindig van családpolitikája, hiszen a téma fontos és megkerülhetetlen. Csak az öngyilkos nemzetek nem kívánják reprodukálni magukat. Nyilván ezek között vannak kisebb-nagyobb átfedések is, de mi sem lehet hangzatosabb és hatásvadászabb annál, mintsem valamit a „velejéig gonosz, sátáni” harmadik birodalomhoz hasonlítani.
A továbbiakban leíró jelleggel közöljük a két világháború közötti Németország családpolitikájának főbb vonásait, amihez segítségül hívjuk a finn Johannes Öhquist könyvét, A Führer Birodalmát. A mű több mint 300 oldalon keresztül elemzi Németország államszervezetét több aspektusból. A leírás során látni fogjuk, hogy a Fidesz és Adolf Hitlerék családpolitikája között valóban van átfedés, de ezek mind olyanok, amelyek sok másik modellel is rokonságot mutathatnak, hiszen általános családvédelmi gondolatokat tartalmaznak. A két modell közti különbségek azonban rikítóak lesznek.A harmadik birodalom alapjait tekintve egy színtiszta nemzetállam volt, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. A sorozatos hányattatások, a vesztes első nagy háborút követő megalázások, az egymást sűrűn váltogató gyengekezű kormányok ráébresztették az embereket arra, hogy ebből a válságból csak egy erőskezű vezető tudja kihúzni az országot. Több mint egy évtizedes harcot követően, itt nem részletezendő eseményláncolat útján az Adolf Hitler vezette nemzetiszocialisták szerezték meg a hatalmat és építették ki államszervezetüket. Nemzetállam lévén a család központi szerepet kapott, mint a birodalom legkisebb, mikroalapegysége.
Talán meglepő, de Öhquist már ekkor leírja, hogy Németországban drámaian csökken a szaporulat, és ezzel valamit kezdeni kell. Ők már akkor felismerték azt a mára teljesen elhanyagolt tényt, hogy a népességfogyásnak nem kizárólag gazdasági okai vannak. Úgy gondolom, erre kiváló példák a jelenkori nyugat-európai országok. Természetesen hoztak ők is döntéseket anyagi támogatásokról, mint például a házassági kölcsönök, gyermekek után járó pótlékok, kedvezmények stb. Ezeknek rengeteg fajtája volt, személyes kedvencem, hogy Berlin az ott született harmadik és negyedik gyermek keresztapaságát vállalja, ami egyéves korig 30, tizennégy éves korig 20 birodalmi márka ajándékkal jár.
Amiről viszont a mai PC (politikailag korrekt) világban már nem lehet beszélni – értelemszerűen tehát a kormányunk sem tette – az a népegészségügy, melynek úttörője a mára már betiltott eugenikai kutatás volt. Ennek két sarkalatos pontja a fajiság, második pedig az öröklött betegségek kiiktatása volt. Az első különösebb magyarázatot nem igényel, a házasságot német és német között, esetleg német és jellegrokon nép között képzelték csak el. A másik igazából egy 1935. októberi törvény „a német nép örökletes egészségének védelmére.” Előírásokat tartalmazott, mikor nem szabad házasságot kötni, illetve, hogy milyen kritériumot kellett teljesíteni azoknak, akik a házasságra való alkalmassági bizonyítványt kívánták megszerezni. Öhquist kihangsúlyozza, hogy konkrét házasságtiltás ritkán volt, inkább a megelőzésé volt a fő szerep. Ez vonatkozik az alkoholra és a dohánytermékekre is. Különböző rendeletekkel igyekezték visszaszorítani használatukat, mint például a sajtóból, filmekből, rádióból való, a népegészséggel össze nem egyeztethető reklámok kiiktatása. Nagyon fontos megjegyezni, hogy tették mindezt akkor, amikor még a világ szinte összes fertályán nemhogy korlátozás nem volt, de azt sem tudták a legtöbben, hogy a dohányzás egyáltalán káros dolog.
Kiemelendő még az 1938-as bábatörvény, amely minden szülőnő számára előírta bába igénybevételét a szüléshez. Ez manapság már érdekesen hathat, de akkoriban sokkal több volt az otthonszülés, egy képzett bába pedig csökkenteni tudta az ebből járó csecsemőhalandóság mennyiségét.
Családmodell tekintetében sem kerülgették a forró kását a nemzetiszocialisták. A német nőre elsősorban mint anyára, a család összetartó erejére számítottak. A liberálisok erre persze rögtön „röghözkötést”, a nők „konyhába kényszerítését” vizionálnák. Persze ennél jóval többről és modernebbről van szó. Számos női egyesület létezett, melyek ernyőszervezete a Deutsches Frauenwerk volt. Az egyesületek sokrétűek voltak (kulturális, vallási stb.), a német nők komoly képzésére sokat fordítottak. A Birodalmi Munkafronton keresztül még képzésüket és elhelyezkedésüket is támogatták a munka világában. Voltak ugyan tiltott szakmák számukra, de ezek kivétel nélkül erős fizikumot igénylő férfimunkák voltak (pl. bányászat, kohászat). A nemzetiszocialista nőideál tehát nem feltétlenül jelentette az állandóan otthon tartózkodó, kizárólag a háztartással foglalkozó nő képét.
Nos, a rövid leírás során igyekeztem a leglényegesebb információkat megragadni a témával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ahhoz viszont bőven elég, hogy megállapítsuk: a jelenlegi magyar kormánypárt és a harmadik birodalom családpolitikája között enyhe átfedések vannak csupán, amelyek nagyrészt általánosak és magától értetődőek. Természetesen a Fidesz semmit nem beszélt a program kapcsán a népegészségügyről, eugenikai kritériumokról pedig végképp nem. Továbbá arról sem hoztak határozatot, hogy a magyar kizárólag magyarral, vagy europid embertípussal házasodhat.
Kedves liberálisok, ügyeletes baloldali megmondóemberek! Dióhéjban így néz ki tehát egy nemzetiszocialista családvédelmi program. Ha az ország itt tartana, nektek sokkal nagyobb félnivalótok lenne. Addig pedig marad a „kenyeret és cirkuszi játékokat (panem et circenses)”, az alaptalan, az ismeretlentől való riogatás és politikai szenzációhajhászat.
(Akit mélyebben érdekel a téma, annak ajánlom az általam fentebb említett Öhquist-könyvet.)
Forrás: Kuruc.Info
A harmadik birodalom alapjait tekintve egy színtiszta nemzetállam volt, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében. A sorozatos hányattatások, a vesztes első nagy háborút követő megalázások, az egymást sűrűn váltogató gyengekezű kormányok ráébresztették az embereket arra, hogy ebből a válságból csak egy erőskezű vezető tudja kihúzni az országot. Több mint egy évtizedes harcot követően, itt nem részletezendő eseményláncolat útján az Adolf Hitler vezette nemzetiszocialisták szerezték meg a hatalmat és építették ki államszervezetüket. Nemzetállam lévén a család központi szerepet kapott, mint a birodalom legkisebb, mikroalapegysége.
Talán meglepő, de Öhquist már ekkor leírja, hogy Németországban drámaian csökken a szaporulat, és ezzel valamit kezdeni kell. Ők már akkor felismerték azt a mára teljesen elhanyagolt tényt, hogy a népességfogyásnak nem kizárólag gazdasági okai vannak. Úgy gondolom, erre kiváló példák a jelenkori nyugat-európai országok. Természetesen hoztak ők is döntéseket anyagi támogatásokról, mint például a házassági kölcsönök, gyermekek után járó pótlékok, kedvezmények stb. Ezeknek rengeteg fajtája volt, személyes kedvencem, hogy Berlin az ott született harmadik és negyedik gyermek keresztapaságát vállalja, ami egyéves korig 30, tizennégy éves korig 20 birodalmi márka ajándékkal jár.
Amiről viszont a mai PC (politikailag korrekt) világban már nem lehet beszélni – értelemszerűen tehát a kormányunk sem tette – az a népegészségügy, melynek úttörője a mára már betiltott eugenikai kutatás volt. Ennek két sarkalatos pontja a fajiság, második pedig az öröklött betegségek kiiktatása volt. Az első különösebb magyarázatot nem igényel, a házasságot német és német között, esetleg német és jellegrokon nép között képzelték csak el. A másik igazából egy 1935. októberi törvény „a német nép örökletes egészségének védelmére.” Előírásokat tartalmazott, mikor nem szabad házasságot kötni, illetve, hogy milyen kritériumot kellett teljesíteni azoknak, akik a házasságra való alkalmassági bizonyítványt kívánták megszerezni. Öhquist kihangsúlyozza, hogy konkrét házasságtiltás ritkán volt, inkább a megelőzésé volt a fő szerep. Ez vonatkozik az alkoholra és a dohánytermékekre is. Különböző rendeletekkel igyekezték visszaszorítani használatukat, mint például a sajtóból, filmekből, rádióból való, a népegészséggel össze nem egyeztethető reklámok kiiktatása. Nagyon fontos megjegyezni, hogy tették mindezt akkor, amikor még a világ szinte összes fertályán nemhogy korlátozás nem volt, de azt sem tudták a legtöbben, hogy a dohányzás egyáltalán káros dolog.
Kiemelendő még az 1938-as bábatörvény, amely minden szülőnő számára előírta bába igénybevételét a szüléshez. Ez manapság már érdekesen hathat, de akkoriban sokkal több volt az otthonszülés, egy képzett bába pedig csökkenteni tudta az ebből járó csecsemőhalandóság mennyiségét.
Családmodell tekintetében sem kerülgették a forró kását a nemzetiszocialisták. A német nőre elsősorban mint anyára, a család összetartó erejére számítottak. A liberálisok erre persze rögtön „röghözkötést”, a nők „konyhába kényszerítését” vizionálnák. Persze ennél jóval többről és modernebbről van szó. Számos női egyesület létezett, melyek ernyőszervezete a Deutsches Frauenwerk volt. Az egyesületek sokrétűek voltak (kulturális, vallási stb.), a német nők komoly képzésére sokat fordítottak. A Birodalmi Munkafronton keresztül még képzésüket és elhelyezkedésüket is támogatták a munka világában. Voltak ugyan tiltott szakmák számukra, de ezek kivétel nélkül erős fizikumot igénylő férfimunkák voltak (pl. bányászat, kohászat). A nemzetiszocialista nőideál tehát nem feltétlenül jelentette az állandóan otthon tartózkodó, kizárólag a háztartással foglalkozó nő képét.
Nos, a rövid leírás során igyekeztem a leglényegesebb információkat megragadni a témával kapcsolatban. Úgy gondolom, hogy ahhoz viszont bőven elég, hogy megállapítsuk: a jelenlegi magyar kormánypárt és a harmadik birodalom családpolitikája között enyhe átfedések vannak csupán, amelyek nagyrészt általánosak és magától értetődőek. Természetesen a Fidesz semmit nem beszélt a program kapcsán a népegészségügyről, eugenikai kritériumokról pedig végképp nem. Továbbá arról sem hoztak határozatot, hogy a magyar kizárólag magyarral, vagy europid embertípussal házasodhat.
Kedves liberálisok, ügyeletes baloldali megmondóemberek! Dióhéjban így néz ki tehát egy nemzetiszocialista családvédelmi program. Ha az ország itt tartana, nektek sokkal nagyobb félnivalótok lenne. Addig pedig marad a „kenyeret és cirkuszi játékokat (panem et circenses)”, az alaptalan, az ismeretlentől való riogatás és politikai szenzációhajhászat.
(Akit mélyebben érdekel a téma, annak ajánlom az általam fentebb említett Öhquist-könyvet.)
Forrás: Kuruc.Info 
