A hidegháborús idők módszereire emlékeztető hírrel sokkolta a közösségi média használók idegeit a Project Veritas nevű oldal. A tényfeltárásra szakosodott hírszolgáltatónak a Facebook egyik belső embere szivárogtatott, bizonyítékokkal alátámasztva állításait. Mint kiderült, a konzervatív tartalmak szűrésével nemcsak a kifejezetten erre a célra alkalmazott munkavállalók foglalkoznak, hanem a programba épített kóddal, automatikusan cenzúrázzák azokat. A módszer neve a programban „deboosting”, azaz elfojtás, legyengítés.
A Breitbart szerint a Project Veritas valóságos atombombát dobott a Facebookra ezzel a hírrel: az ugyanis valószínűleg senkinek nem jutott volna az eszébe, hogy a manipulációt és a hírferdítést egyébként rendkívüli mértékben gyakorló társaság egy automata cenzort épít be magába a programkódba.
Egy jelenleg is a Facebooknál alkalmazásban álló munkatárs megerősítette, hogy a kód nem csupán a tartalmak terjedését lassítja a Facebookon, hanem zavarja is azokat:
képes videók elérését, a megosztásokat megakadályozni, interaktív bejegyzések, emojik megjelenítését korlátozni. Amivel egyrészt kevesebb emberhez jutnak el a „nem kívánatos” tartalmak, másrészt a tartalmak szolgáltatóit is elbizonytalanítja a gyengébb elérési adatok és a reakciók – like-ok, kommentek, megosztások – alacsony száma.
Volt már ilyen a történelem kevésbé boldog korszakaiban, amikor bizonyos információk terjedését technikai eszközökkel igyekeztek akadályozni, elég csak a Szabad Európa Rádió zavarására emlékezni a kommunista időkből.
Más eszköz, hasonló módszer, de a cél ugyanaz: meg ne tudják a népek azt, amit mi nem akarunk, hogy megtudjanak.
Miért is nem vagyunk meglepve az S4C.News-nál?
Mert a mi angol nyelvű cikkeinket is folyamatosan igyekeztek gyengíteni az elmúlt félév során.
Egyrészt az eléréseink az oldal Facebook kedvelőinek számához képest nagyon alacsonyak. Pedig esetenként egy-egy hír teljesen váratlanul, hirtelen sok ezer embert ér el. Ugyanakkor egészen elképesztő módon, voltak olyan cikkek, amik pár felhasználóhoz jutottak csak el, és a Facebook a saját megosztásainknál és azok nyomán az ismerőseink megosztásainál is alacsonyabb számú megosztást összesített a cikkel kapcsolatos statisztikában.
Ezek persze nehezen követhető és bizonyítható adatok, van azonban valami, ami egészen konkrétan tetten érhető: a Facebooknak a cikkek kiemelésével, azaz reklámozásával kapcsolatos magatartása.
Több esetben, amikor egy-egy, általunk különösen érdekesnek ítélt cikket szerettünk volna kiemelni, azaz fizetett reklámként eljuttatni pár ezer olyan felhasználóhoz, akikkel nincs a Facebookon keresztül ismeretségünk, a szolgáltató megtiltotta a cikkek kiemelését.
Az indokok különbözőek voltak, az azokat tartalmazó üzenetek pedig a hirdetés közzétételét követő, meglepően rövid időn, jellemzően maximum 1-2 percen belül érkeztek meg.
Nézzük a konkrétumokat:
Asia Bibi felmentéséről szerettünk volna hírt adni még tavaly, ám a Facebook „gyenge tartalom”-ra hivatkozva megtagadta tőlünk a kiemelés lehetőségét.
A vallási kisebbségek üldözésének témakörében a világon elsőként megrendezett, állami és vallási vezetőket, valamint üldözött kisebbségek képviselőit felsorakoztató kongresszusról sem tudósíthattunk hirdetett cikkben, ugyanis a cikket „politikai tartalom”-nak minősítette az automata moderátor.
Amikor pedig arról szerettünk volna hírt adni egy kiemelt cikkben, hogy a francia televízió egyik műsorában nyilatkozó politikus mögött megjelenő betlehemi jászolt a műsorszerkesztő kitakartatta az operatőrrel, akkor a Facebook azzal tagadta meg a cikk meghirdetését, hogy az „ellenkezik az irányelveikkel”.
A legmeglepőbb élményünk azonban az volt, amikor a „Message for New York from the Boss Baby” (Bébi úr üzenete a new yorkiaknak) című blogomat szerettük volna kiemelni.
A blogbejegyzésben az ismert rajzfilmfigura egy fiktív levélben kéri New York lakóit, hogy tegyenek valamit a rettenetes, születésig elvégezhető abortuszról szóló törvény visszavonásáért.
Addigra már kialakult bennünk egy érzés, hogy valószínűleg bizonyos szavakra, kifejezésekre érzékeny a rendszer, és talán ha ezeket nem használjuk, sikerrel járhatunk.
Ezért aztán a cikkben kerültünk minden kényes szót, olyanokat, mint abortusz, politika, kormányzó, demokrata, republikánus, életpárti stb.
És láss csodát! A kiemelés sikerült, kevesebb, mint egy percen belül jóváhagyták, hogy 20 dollár értékben szponzoráljuk a cikket New York államban élő felhasználók elérésére. Átvertük a programot – gondoltuk diadalittasan.
De tévedtünk. Kevesebb, mint tíz perc elteltével érkezett a következő üzenet, mely tudatta velünk, hogy
bár jóváhagyták a kiemelést, az elérések számát drasztikusan korlátozzák, mert az írás tartalma „negatív”, illetve egyesek számára sértő lehet.
Így is lett, a blog 7 nap alatt összesen 895 ember üzenőfalára jutott el, szemben a fizetés indításakor garantált napi 640 – 3900 felhasználóval.
Persze a 20 dollárt azért zsebre tették.
Úgy látszik, a pénz nemcsak szagtalan, ideológiailag is semleges, ellentétben az annak ellenértékeként elcsalt szolgáltatással.
Forrás: S4c.news
