Ókovácsék nem nyugszanak! Most Apáti Bencét rágalmazzák, aki helyreteszi őket

Pofonegyszerű. Február 2-a óta egy másik állami intézmény, az Operettszínház balettigazgatója vagyok, és ebben a minőségemben nem lenne etikus bírálnom, vagy akárcsak kommentálnom a Magyar Nemzeti Balett igazgatójának, Solymosi Tamásnak a szakmai döntéseit. A vitát természetesen követem, hiszen mégiscsak a volt munkahelyemet és a szakmámat érinti.

Sajnos, ezt tényleg nem tudom szó nélkül hagyni. Értetlenül állok Máthé Zsuzsa állítása előtt. Ráadásul a szöveg „fű alatt” azt sugallja, mintha te azért írtad volna a Magyar Nemzeti Balettről szóló vitaindító cikkedet a PS-re, mert én akarok lenni az Operaház balettigazgatója. A főigazgató feleségének rágalmát a leghatározottabban visszautasítom, és kikérem magamnak. Jelenleg két tévéműsorban szerepelek, írok és az Operettszínház balettigazgatója vagyok. Ráadásul aki egy picit is ismeri a hatályos magyar törvényeket, az pontosan tudja, hogy nem lehet valaki egyszerre két állami intézményben balettigazgató. Tehát egy teljesen abszurd, minden valóságalapot nélkülöző, becsületsértő rágalomról van szó. Sajnos.

Sosem találkoztam vele.

Azalatt a tizenhét év alatt, amíg az Operaház balettművésze voltam, valószínűleg nem volt gyakori vendég a balettelőadásainkon. Ezért is meglehetősen furcsa, hogy egy olyan vitába szállt bele vádaskodva, személyeskedve, amelyre – azt gondolom – nincs, nem lehet se rálátása, se kompetenciája. Fogalmam sincs, miért vádolt meg Máthé Zsuzsa ilyesmivel, de megmondom őszintén, nem is érdekel.

Nos, erre nem tudok válaszolni, de maga az állítás annyira abszurd, annyira távol áll a valóságtól, hogy egyszerűen nincs energiám kibogozni a szálakat, felderíteni, miért pattant ki Máthé Zsuzsa fejéből ez a badarság. Még egyszer mondom, februártól az Operettszínház balettigazgatója vagyok. Törvényileg is kizárt, hogy az Operaházban vezető legyek.

Ez egy kényes kérdés. Magánemberként természetesen megvan a véleményem a volt kollégáimat érintő jelzős szerkezetekről. Amit megtartok magamnak. Annyit viszont tisztelettel megjegyeznék: nem biztos, hogy elegáns egy balettszakmai képesítéssel, vagy gyakorlattal nem rendelkező embernek ilyen súlyos szakmai állításokat megfogalmaznia rendkívüli karriert maguk mögött tudó balettművészekről. Ókovács főigazgató nagyon ritkán látogatta a balettelőadásokat, próbákon pedig életemben nem láttam, amivel tényleg semmi baj nincs – ezért van a balettigazgatói poszt –, csak akkor nem szerencsés olyan kiválóságokkal szemben szakmai bírálatokat megfogalmazni, akik végigtáncolták a magyar balettirodalom főszerepeit.

Ezt igyekszem visszafogottan kommentálni. Nem lesz könnyű. Számomra a magyar trikolór szent, erdélyi származású magyar emberként egészen döbbenetesnek tartom, hogy bárki, bármilyen helyzetben hozzányúljon, levegye, vagy akárcsak rosszallja a kitűzését. Magyarországon elképzelhetetlennek tartok egy olyan helyzetet, hogy valaki – bárki – legitimnek gondolja, vagy indokoltnak lássa egy kis magyar zászló levetetését. Ilyen Magyarországon nem fordulhat elő. Ez ugyanis Magyarország. Mondjuk, Erdélyben sem. Erdélyi testvéreinket akasztással fenyegetik a magyar zászló kitűzése miatt, itt meg valaki leszedeti a trikolórt? Ne őrüljünk már meg!

Tartok tőle, itt valami félreértés lehet. Vannak szakmai ügyek, amikbe – egy másik állami intézmény vezetőjeként – semmiképpen sem szólnék bele. Ám a kérdésed nem ilyenre vonatkozik, hanem olyasmire, aminek könnyen eldönthető az igazságtartalma. Ténykérdés, hogy az utolsó két évemben már angolul, illetve oroszul zajlottak a próbák, mivel azokon – egy-két magyar táncművészen kívül – csak külföldi kollégák voltak jelen. Ha nem ismerném Ókovács Szilveszter főigazgató urat, és nem tudnám, hogy egy talpig becsületes úriember, akkor azt hihetném, szándékosan hazudott mind a Magyar Nemzeti Balett „hivatalos nyelvéről”, mind a külföldi kollégák integrálódási szintjéről. De miután ismerem, ezért egészen biztos vagyok benne: inkább az történt, hogy valaki dezinformálta, átverte, esetleg rosszul tájékoztatta. A próbák abban az esetben is angolul zajlottak, amikor magyar balettmester vagy magyar koreográfus tartotta azokat. Milyen nyelven is zajlottak volna, ha a hét éve Magyarországon élő orosz és ukrán balettművészek egyáltalán nem beszélnek magyarul? Erről egyébként bárki meggyőződhet, aki megnézi az Opera legutóbbi imázsvideóját. Ebben két balettművész, Jurij Kekalo és Kristina Starostina angolul nyilatkozik. Az Operaház honlapjára felmenve pedig azt láthatjuk, hogy 2012-ben szerződtek a társulathoz. Ismerem őket, remek táncosok, még kiválóbb emberek, de magyarul nem tudnak. Legfeljebb egy-két szót. Ugyanez igaz az összes, Magyarországon dolgozó külföldi balettművészre. Pardon, Radina Dace az egyetlen kivétel, no de ő azért hadar magyarul olyan kiválóan, mert tizennyolc éve Magyarországon él, az első férje magyar volt, és az első tizenkét Magyarországon töltött évében kénytelen volt megtanulni magyarul, lévén, akkoriban még magyarul zajlottak a próbák. Ő tényleg integrálódott. A többiek sajnos egyáltalán nem. Ezen a ponton talán eszünkbe juthat Merkel asszony, aki 2015-ben, a migránsválság kezdetekor kijelentette, mindenkit tárt karokkal fogad Németország, de az integráció első feltétele a német nyelv elsajátítása kell, hogy legyen. Minden szírt, afgánt és irakit beparancsolt a legközelebbi nyelviskolába. A másik kérdésedre: a próbarendet nyilvánvalóan angolul írjak ki, hiszen az itt dolgozó táncosok nem beszélik a nyelvünket. Kiválóan integrálódott külföldi balettművészekről beszélni úgy, hogy a táncosok nem tudnak magyarul, legalábbis furcsa.

Ha javasolhatnék valamit Ókovács úrnak: sürgősen nézzen a körmére annak, aki ilyen hazugságokkal megtévesztette.