Tormay Cecile, Bujdosó könyvében, 1918 októberétől 1919 augusztus közepéig napról napra, egy hazáját féltő középnemesi származású, értelmiségi nő szemszögéből követi az eseményeket, az írónő szavaival élve a „patkánylázadást”. Irodalmi igényességgel megírt alkotás, de kíméletlenül lerántja a leplet a tanácsköztársaság „hőseiről”, a vörös terrorról, a gyilkosságokról, az „ellenforradalmárok” üldöztetéséről, meghurcolásáról.
1919. március 21-én ezt írja az írónő: „Odakinn megint elbődült egy hang: - Éljen a proletárdiktatúra! – Halál a burzsujokra! Lárma hallatszott, és a lövöldözés nyargalva távolodott a Rákóczi út felé. A gondolat futott utána, ki, a megtébolyított, világtalan városba. Mi történik ott? És túl és mindenütt? A belső negyedekben tengerészek fosztogatnak. A külvárosok lázadnak. A gödör fenekén vagyunk. Ez a gondolat mindennél gyalázatosabb és torzan mégis pihentető. Mélyebbre már nem lehet süllyednünk. Hát nem kerülhettük el… Elöntöttek a feltépett kanálisok. Undorodást és szégyent éreztem. Károlyi Mihály kegyelméből cimborája, Trockij ágense, a munkáspénztárak sikkasztója: Kun Béla uralkodik Szent István Magyarországa felett.”
Aztán március 22-én: „Olyasfélét éreztem, mint amikor valakinek kedves halottja van, aki tegnap még élt, és a reggeli ébredésben nem a gondolat, hanem a fájdalom mondja, hogy történt valami. Nincs többé Magyarország. Elárulták, eladták. Magyarországot csak én menthetem meg. – mondotta Károlyi Mihály 1918. október 31-én, amikor hazugságban elkezdi. Átadom a hatalmat Magyarország népei proletariátusának. – mondja 1919. március 21-én, amikor hazugsággal végzi. Az álarc félreáll. És mögüle merészen felvonul a had, melyet ő Magyarország népei proletariátusának nevez. A „Forradalmi Kormányzótanács” névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca megvan itt is: Garbai Sándor, az elnök. A többiek idegenek…
Április 22.: „Kinn az utcán egy gyerek énekelt. Apám… Anyám dögölj meg…” Lukács-Lőwinger és Balázs-Bauer Béla Hersch bolsevisztikus tankönyvreformálása, a gyermeklélek bomlasztása, a szülői tekintély beszennyezése, az erkölcsi és nemzeti érzés céltudatos irtása és a szemléltető nemi felvilágosítás Károlyi kormányának a műve volt. Borzadás fogja el az embert, ha megidézi azokat, akiknek ma kezében van a magyar gyermek és a magyar ifjúság. A Forradalmi Kormányzótanács megfosztotta a magyar nyelvet attól az ezeréves jogától, hogy vezérlő államnyelv legyen. Lefokozta napkeleti zengő hangszerünket, melyen világosság lett a magyar gondolatból, melyen a magyar vér ősidőktől fogva imádkozott, vallott és énekelt. A magyar irodalmat törölték a tantárgyak közül. Történetünket meghamisítják és céltudatosan mocskolják: Hunyadi János szemfényvesztő, Mátyás király a legnagyobb csaló, Pázmány Péter gazember. Egy démoni ellenség ötven év munkájával lassan ellopta a magyar faj lelkét. Most, hogy hatalomra jutott, dühös sietséggel pusztítja el azt a lelket, hogy népünknek, ha valaha még feleszmélne, ne legyen többé mit visszavennie...”
Borzongató szavak, és ami a legijesztőbb, hogy száz év távlatából aktuálisabbak, mint valaha.
