„Még nem tudni, mi okozta a tüzet”… „Valószínűleg baleset volt”… Ilyen, és hasonló kommentárok láttak napvilágot az elmúlt órákban, amikor a Szűzanyáról elnevezett párizsi Mi Asszonyunk főszékesegyház, a francia katolicizmus egyik legfőbb éke és jelképe felgyulladt. A lángokat még mindig nem tudják megfékezni. Ahogyan… az emberi brutalitást sem… (Varga-Bíró Tamás jegyzete)
Mi más is lehetne a tűz oka, mint a hibás faelemek, a repedéseket pótolandó, gyúlékony anyagok? Pláne pár héttel az EP-választások előtt… Aki mást feltételez, az legalább annyira bűnös és rasszista, mint aki elítéli azt a szegény fiatalembert, aki nemrégiben a párizsi metróban, késsel hadonászva üvöltötte bele hitvallását az éjszakába, miszerint „I’m Muslim, I’ll kill all the Catholics’”, azaz: „Muszlim vagyok, megölöm az összes katolikust!”
Mi mást is gondolhat az ember, mint hogy véletlen baleset volt, amikor Párizs toleráns baloldali polgárai így vélekednek a közösségi oldalakon:
„Égjen el minden templom, és benne minden keresztény!”
„Szeretnék segíteni. Hova vigyem a benzint?”
“Insallah”
„Kár, hogy nem a Vatikán”
“Nincs is szükség ennyi templomra, a vallás elbutít”
Ha úgy gondolnánk, hogy ezek csupán “muszlim” emberek véleményei, nagyobbat nem is tévedhetnénk. A tolerancia bajnokai közt szép számml akadnak echte párizsi echte franciák is. Hogy kik ők, azt nem kell mondanom. Nekik a vallás még kulturális értelemben sem jelent semmit. Ahogyan a nemzetállami lét sem. És ez a szomorú igazság. A tűz, a pusztulás önmagában is hatalmas tragédia. De legalább akkora, ha nem nagyobb az erre érkező brutális és embertelen reflexió.
Az ország, ahol sem az angol, sem a német beszédet nem igazán hallgatják jó szívvel még turistáktól sem, a nép, amelyik egykoron büszkén birtokolta a fél világot, a birodalom, ami ránk szabadította a hamis demokráciagyakorlatot… még ebben a mostani, szörnyű, szomorú, tragikus helyzetben sem egységes. Ha egyszer a vidéki franciák közt készülne egy felmérés, hogy ki mennyire tartja magát nacionalistának, a vezető politikus urak és hölgyek nagyot csodálkoznának. Ugyanakkor, ha Párizsban és a többi francia nagyvárosban készülne hasonló felmérés (különös tekintettel a kikötővárosokra), a mérleg azon nyomban a visszájára fordulna.
Ez a kettősség pedig óhatatlanul a szélsőségesek megerősödéséhez vezet. Mindkét oldalon.
Mert ahogyan nem valódi, hithű muszlim az, aki robbant, gyújtogat, erőszakol, pontosan annyira nem valódi francia az sem, aki válogatás nélkül gyilkolna le mindenkit, csupán a bőrszíne vagy a származása okán.
A Mi Asszonyunk, a Magyarok Nagyasszonya segítse ma a párizsi Mi Asszonyunkat! És segítse Párizs, valamint egész Franciaország népét, hogy mielőbb észhez térjenek! Hogy a Notre Dame tüzének eloltása után a szívükben vessen parazsat a hazafiság szikrája! Akár katolikusok, akár zsidók, akár muszlimok.
***
A keresztények ma imádkoznak. A humanisták ma reménykednek.
Európa pedig sosem lesz már olyan, mint annak előtte.
() VBT ()
