Vadhajtások

Zelenszkijben bízik Kárpátalja

Csodák nincsenek, de a remény hal meg utoljára – a moszkvater.com bejegyzése.

A szebb jövőben, az emberibb életben bíznak a kárpátaljai magyarok. S a reményeiket jobb híján egy humoristához kötik. Mert az élet annyira elkeserítő, hogy úgy gondolják, ennél már csak jobb jöhet. Öt évvel ezelőtt éppúgy bíztak a változásokban, a jobb életben, mint az ukránok. De nekik is csalódniuk kellett. Nagyobbat, mint az ukrán társadalom nagy részének. Mert nekik legalább – már aki fogékony erre – ópiumként ott van a nacionalizmus. A nemzeti büszkeség, amely el-elfeledteti velük, hogy miként élnek. Meg a szegénységre, a szenvedésekre legalább találnak magyarázatot. Még ha olcsót is! Csak Kelet-Ukrajnában rosszabb a helyzet. Mert ott nemcsak szegénység és kilátástalanság van, de háború is. A kárpátaljaiaknak legalább az életüket nem kell minden nap félteniük.

„De milyen élet az, amikor már nyugodtan nem beszélhetnek az anyanyelvükön sem?! Az ukránokba oltott nacionalizmus, az elkeseredett ellenség keresés ugyanis sokszor ebben találja meg a magyarázatot az állam szétesésére, a mindent elöntő korrupcióra, a mélyrepülésre”

Régen a Kárpátok legalább eltakarták Kijev szeme elől az ittenieket. Nem volt az sem jó, hiszen így a központi költségvetésből is csak töredéke jutott, mint más régióknak. De legalább nem zaklatták őket! Azért, mert magyarok, ruszinok vagy románok. Most a 30 ezer forintnak megfelelő fizetések, a 17 ezres nyugdíjak, a behívók mellé még megkapták azt is, hogy magyarok. Meg, hogy el akarnak szakadni, a budapesti idő szerint élnek és olyanok, mint Putyin oroszai. Pedig dehogy akarnak ők elszakadni! Aki tudott, már elment. Aki pedig nem, hát csak élni szeretne. Emberi módon.

Nem meglepő hát, ha megint a csodában reménykednek. Ezt a csodát pedig most éppen Volodimir Zelenszkij jelenti. Akinek legfőbb erénye, hogy nem az elmúlt öt év keserveit megtestesítő Porosenkónak hívják. Azért érzik a Kárpátokon innen, hogy az ukrán állam mostohagyerekeiként olyan sok jóra nem számíthatnak, ezért aztán itt mentek el a legkevesebben szavazni. A választásra jogosult polgárok 46,99 százaléka adta le a szavazatát. A legtöbben Volodimir Zelenszkijre (több mint 40 százalék). A magyarok körében még ennél is többen támogatták. Őt követi Julia Timosenko közel 15 százalékkal és Petro Porosenko alig több mint 11 százalékkal.

De mit remélhetnek a kárpátaljai magyarok a „nép szolgájától”? Jólétet, felvirágzást aligha. Könnyű ugyanis lerombolni a gazdaságot, a földre kényszeríteni egy országot, nehéz azonban onnan felállni. Nem megy egyik napról a másikra. Remélhetnek azonban talán a mostaninál jobb stílust, több toleranciát, nagyobb megbecsülést. Zelenszkij ugyanis mélyről, a lepusztult iparváros Krivoj Rogból emelkedett ki, s lett milliomos. S oroszajkú zsidó családban felnevelkedve megtanulhatta azt is, milyen az, amikor a többség dölyfösen lenézi. Azért, mert nem ukrán hazafi! Ő tudhatja azt, hogy milyen az, amikor az anyanyelvtől fosztanak meg valakit. Persze, neki eszébe sem jutott, hogy ne tanuljon meg ukránul is. Mert Ukrajna polgára, s ugyanúgy meg kell érteni a többség szavát, mint a többségnek a kisebbségét.

„No, meg azt is remélik, hogy ő majd nem engedi majd szétlopni az országot. De hát ő sem varázsló, így ezzel a vággyal csak óvatosan! Mint már említettük, csodák nincsenek”

A kárpátaljai nemzettársaink azt is joggal remélhetik, hogy a magyar megszűnik szitokszó lenni. Senki nem néz rá ferde szemmel, ha magyarul szólal meg. Úgy, mint régen. Mert Kárpátalján mindig megértették egymást a különböző népek. Ukrajna szegény, de békés szigete volt. Mindaddig, amíg a Kárpátokon túlról be nem szivárgott a gyűlölet. S persze a kárpátaljai magyarok szeretnék azt is, ha már Kijev segíteni nem tud, legalább ne beszéljen úgy az anyaországról, mint most.

De csodák bizony a kétoldalú kapcsolatok alakulása terén sem várhatók. Mert a szellemet nehéz visszatuszkolni abba a bizonyos palackba. Ha Zelenszkij sokat enged a kisebbségeknek, meggyűlhet a baja az agresszív ukrán nacionalizmussal, amely már most sem szereti. Mert idegenszívű! S hogy anno még pénzzel is támogatta a Kelet-Ukrajnában harcoló Donbasz önkéntes zászlóaljat? Az nem számít! De ha az oktatási törvény végre európai irányt vesz, akkor elindulhat valami. Hiszen a magyar kormány csak azért blokkolja a NATO és Ukrajna tárgyalásait, mert nincs más eszköze jobb belátásra késztetni Kijevet.

Az ugyan egyáltalán nem erősítené Európa biztonságát, ha Ukrajna a NATO tagja lenne, ám Kijev megnyugodhat, Budapest mindig ki fog állni a szomszéd szuverenitása mellett. S nemcsak azért, mert Magyarország biztonságát is erősíti, ha a szomszédai stabilak. Nem gondolnám, hogy pufferként kellene tekinteni Ukrajnára, mint teszik azt a lengyelek. Európának, benne Magyarországnak is mindenek előtt az ukrán-orosz viszony normalizálódása adna valós biztonsági garanciákat. Amellett, hogy pragmatikusan együttműködik, és nem egymással szemben áll az eurázsiai geopolitikai térség két pólusa, az Európai Unió és Oroszország. Ez adna biztonságot Ukrajnának is, amelyet az Egyesült Államok most felvonulási területként használ geopolitikai játszmáiban.

„A magyar-ukrán viszony túlságosan megromlott ahhoz, hogy gyors javulásra lehessen számítani, ám a mélypontról el lehet, s el is kell rugaszkodni. Ehhez mindig kedvező feltételeket teremt a változás, amelyet adott esetben Zelenszkij győzelme jelentene”

Persze, ehhez még az oktatási törvény kapcsán is közeledni kellene az álláspontoknak. Erre azonban Zelenszkijt hallgatva van esély. Ő ugyanis mintha nem a konfrontációra, az ellenségkép erősítésére alapozna. Mint ahogy az ukránok többségének is elege van már ebből. De neki könnyebb dolga is van, hiszen új elnökként új lapot kezdhet. Ő ugyanis még nem sértett meg senkit, és nem tett vállalhatatlan kijelentéseket sem. S igen, ha Kijev lép, akkor Budapestnek is vele kell mozdulnia. Bizonyítva, hogy szó sincs arról, amit rosszakarói állítanak.

A világ most Zelenszkijre vár. Az ukrán társadalommal együtt reménykedve abban, hogy ennél már csak jobb jöhet. Hiszen nemcsak azt tudjuk, hogy csodák nincsenek, hanem azt is, hogy a remény hal meg utoljára!

Forrás: Moszkvater.com