Vadhajtások

Csak azért is kereszténység!

Egy hét, két eset. E héten, nagyhéten a keresztény világ Jézus megfeszítésére emlékezett, s húsvét eljövetelével Krisztus feltámadását ünnepli, az öröm azonban jócskán keveredik ürömmel. E héten, nagyhéten két katasztrófa is érte a keresztény világot; hétfőn a Notre-Dame-ot pusztító, e pillanatig még tisztázatlan eredetű tűz, illetve ma, húsvét vasárnapján a Srí Lankán (Ceylon) elkövetett, legalább 185 áldozatot számláló terrortámadás.

Ami ezek után történni fog, sajnos semmilyen meglepetést nem okozhat – a Nyugat sajnálatát fejezi majd ki, s szerte a világból érkeznek az áldozatokra emlékező részvétüzenetek. De ezen kívül ne számítsunk semmire, mert a helyzetben lévők ezek után sem érzik majd azt, hogy tenniük kell(ene) valamit.

Évek óta mást sem hallunk liberális honfitársainktól és a brüsszeli elittől, minthogy „közös európai megoldásra” van szükség, mert a bevándorlás problematikája csak közösen oldható meg, vagy legalábbis csak közösen kezelhető. Ezzel persze egyetértünk, szerintünk is közösen kellene megtalálni a helyes, logikus és életszerű válaszokat, amelyek természetesen nem abban merülnek ki, hogy miközben az iszlám világszerte gyilkolja halomra a más vallásúakat, aközben Európa tárt karokkal, saját törvényeit is sutba lökve öleli keblére az iszlámot, amely az illegális muzulmán tömegekkel érkezik. Pénzelik, babusgatják azt a kultúrát és politikai rendszert, amely a nyugati világ, s azon belül a kereszténység elpusztítására törekszik. Megjegyzem, teszi ezt a törekvést egészen nyíltan és szemérmetlenül.

Közös megoldásra van szükség, de ezt a megoldást csak a józan ésszerűség, az elemi életösztön, és a jogos veszélyérzet adhatja. Európának ki kell mondania végre, hogy a világ kereszténysége egyértelmű támadás alatt áll. Európának ki kell mondani, hogy ha naponta 11 keresztényt gyilkolnak meg a világban csupán a vallása miatt, az nem a véletlen műve. Európának ki kell mondania, hogy az iszlámmal nem lehet együtt élni. Európának ki kell mondania, hogy a törvényeit mindenkinek be kell tartani, még a szivárványos új világot álmodó, nyálcsorgató liberálisoknak is. Európának ki kell mondania, hogy nincsenek euroafrikaiak, és a földjéből sosem lesz Eurábia. Európának ki kell mondania, hogy befejezi végre saját történelme meghamisítását, mert egyedül és kizárólag a keresztény kultúrkör örököse, s mint ilyen, többé nem tagadhatja meg önnön múltját.

Srí Lanka muzulmánjai a lakosság mindössze 10 százalékát adják, a keresztényei nagyjából ugyanennyit. Ennél már e pillanatban is több muszlim él Európában, s számuk évről évre nőni fog, még akkor is, ha valamilyen csoda folytán a határok mától hermetikusan lezáródnának. De ilyen csodára ne várjuk, amíg az Európát harminc ezüstért elárulók kezébe adjuk a hatalmat, ugyanis nem árt észben tartanunk – bár az ellenünk elkövetett sorozatos támadások az iszlám nevében történnek, mégsem elsősorban az iszlám a fő ellenségünk. Az iszlám csupán egy okozat, ám az okot magunkban kell keresnünk.

Hogy a muzulmánok miért dúlják föl mindazokat a közösségeket, ahová beteszik a lábukat, könnyű megválaszolni: azért, mert megtehetik. Azért, mert megengedik nekik.

Végül aztán ebből következik az az igen egyszerű válasz, amelyet Európának ki kell mondania, nagyon hangosan és világos egyértelműséggel, a válasz, amely egyszer s mindenkorra rögzíti, hogy ez a mi földünk, ez a mi kultúránk, ez a mi életünk. Európának ki kell mondania végre: csak azért is kereszténység!

Maxim – Vadhajtások.hu