Vadhajtások

125 éve tekinthették meg először Feszty Árpád alkotását: A magyarok bejövetelét

Ma 125 éve, hogy először láthatta magyar közönség Feszty Árpád monumentális alkotását a honfoglalásról. Bár a siker már akkor minden várakozást felülmúlt, a kép méltatlanul sokat várt rendkívül rossz körülmények között arra, hogy elfoglalhassa az őt megillető helyet. Sokak álma vált valóra, amikor 1991-ben végre megkezdődtek a körkép restaurálási munkálatai, és a festmény megfelelő otthonra lelhetett Ópusztaszeren.

125 éve, 1894. május 13-án láthatta a közönség első ízben Feszty Árpád és alkotótársai lenyűgöző, A magyarok bejövetele című körképfestményét. A legenda szerint Feszty 1891-es párizsi útjáról visszatérve állt elő először egy körkép készítésének ötletével. A francia fővárosban látott alkotás, Detaille és Neuville Napóleoni csatája akkora hatást gyakorolt rá, hogy maga is valami monumentálisat szeretett volna létrehozni. Témául a bibliai özönvíz történetét választotta, ám apósa, Jókai Mór, a „nagy magyar mesemondó” jobbat ajánlott: a honfoglalást.

 Hiteles kép

A körkép műfaja 18. századi találmány, mondja Turda Gábor, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark történésze, az International Panorama Council, azaz a Nemzetközi Panoráma Tanács igazgatótanácsának tagja. – Fő témája általában valamilyen történelmi esemény, látványos csata, esetleg bibliai történet. De készültek évfordulókhoz köthető művek és tájképek is ebben a műfajban – fejti ki. – Világszerte nagyjából 40 darab körkép található. Kínában és Oroszországban több is, és bár nem új találmány, az utóbbi években is született néhány ilyen alkotás. Kambodzsában nemrégiben adtak át egyet, de Törökország is tízes nagyságrendben tervezi még körképek festetését – avat be.

– A magyarok bejövetele hitelesen adja vissza a 19. században uralkodó honfoglalásképet – mondja a történész.

– Ma már úgy gondoljuk, hogy Álmos nem érkezett meg a Kárpát-medencébe, meghalt, mielőtt a magyarok megtalálták volna új hazájukat. Ám a Feszty-körképen Árpád mellett még hét vezér látható, vagyis Álmost is ábrázolta a festő

– mutat rá, és elmondja, látszik, hogy Feszty Anonymus Gesta Hungarorumára támaszkodhatott a kép tervezésénél.

Azt, hogy milyen jó volt a témaválasztás, mi sem mutatja jobban, mint hogy gyakorlatilag a teljes munkafolyamat élénk sajtóérdeklődés mellett zajlott. Feszty nagyot vállalt, és az első kitűzött határidőre nem is készült el. Nem maradt azonban segítség nélkül, többek között Mednyánszky László, Vágó Pál, Papp Henrik, Pállya Celesztin, és felesége, Jókai Róza is vele együtt festett, miközben az író, színész, zenész barátok muzsikával, komédiával szórakoztatták őket.

Otthonok része lett

 A magyarok bejövetelét végül 1896-ban a millenniumi ünnepségsorozaton mutatták be a nagyközönségnek, elsöprő sikert aratva. Egyházi és világi méltóságok tették tiszteletüket a honfoglalás emléke előtt, akkor még nem tudván, milyen nehéz sors vár a képre.

A londoni világkiállításon már nem győzte meg a közönséget, ami Turda Gábor szerint nem csoda. – A magyarok bejövetele a magyaroknak fontos. A külföldiek elismerik a kép művészi értékét, ma is lenyűgözi őket a szokatlan látvány, de nem jelent számukra semmit a mi honfoglalásunk, nem tudnak nemzeti érzelmeket társítani a témához – avat be. A Feszty-körkép ugyanis minden, korában előremutatónak számító művészeti értéke mellett azért válhatott szimbólummá, mert mindannyiunk közös múltjáról mesél. Még a huszadik század elején is – amikor az emberek már rég a mozgókép felé fordultak, a kép darabjai pedig összegöngyölve feküdtek különböző raktárakban, szétszórva – kicsi vagy nagy szobák, konyhák falain metszetként lógó, albumba zárt élő emlékként mesélt történelmünkről a valaha szebb napokat megélt festmény.

Gyerekkori álom vált valóra

Dr. Trogmayer Ottó, a szegedi Móra Ferenc Múzeum és a Csongrád Megyei Múzeumok egykori igazgatója, az ópusztaszeri ásatások és az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark megvalósításának vezetője hét évvel ezelőtt, amikor a Nemzetközi Panoráma Tanács Aranytű kitüntetését vette át, maga is erről számolt be lapunknak. Már gyerekkorában lapozgatta nagyapjánál a körképről szóló albumot, ám – bár még az is kiderült, hogy családja távoli rokonságban áll a Feszty családdal – sose gondolta volna, hogy a monumentális képet egyszer élőben is látni fogja.

– 1970-ben László Gyula (régész, történész – a szerk.) megkérdezte, hogy ugyan a múzeum bábáskodik az ópusztaszeri park születésénél, de mit teszünk bele, mert ugyebár a helynek megvan a varázsa, de ezért senki nem fog odamenni. Különböző cselekkel nagyon meg kellett küzdeni azért, hogy senki ne érezze nagy nemzeti giccsnek vagy buta reakciós hazafiaskodásnak, vadmagyarkodásnak a Feszty-körkép kiállítását. Büszke vagyok rá, hogy sikerült, mert ez egy egyedülálló nemzeti kincs

– emlékezett a 2015-ben elhunyt Széchenyi-díjas, a Magyar Érdemrend Középkeresztjével kitüntetett régész, Szeged díszpolgára.

Hatalmas volt a kár

Mire a hetvenes években megszületett a határozat az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark építéséről és a körkép restaurálásáról, A magyarok bejövetele már nagyon rossz állapotban volt. Eredeti épületét, a Rotundát a Szépművészeti Múzeum építése miatt lebontották, ezért egy ideiglenes faépületben kapott helyet a Városliget mutatványosai között. A második világháborús bombázások után a festmény így védtelenné vált az esőtől és hótól, ráadásul a darabjai a tárolás során is sérültek. A körképcsarnok építése 1979- ben abbamaradt, a képet pedig újra fel kellett göngyölni. 1991-ben kezdődhetett el a tényleges helyreállítás, amikor egy lengyel restaurátorcsapat, az Ars Antiqua nyerte el a felújításra kiírt pályázatot.

Gyorsan kiderült: a kár hatalmas. A nagyjából 1800 négyzetméternyi festett területből körülbelül 714 négyzetméternyi rész maradt meg. Ezeket konzerválni, javítani kellett, a többi pedig újrafestésre szorult. A Magyarországon élő Henryk Lipowicz, a lengyel restaurátorcsapat, az Ars Antiqua vezetője azonban még ma is jó szívvel emlékszik az 1991 és 1995 közötti időszakra.

Harmadik honfoglalás

– Művészeti körökben, átvitt értelemben, harmadik honfoglalásnak neveztük a kép új életre keltését, amivel tényleg egy álom vált valóra. Nem volt könnyű dolgunk, mindenki bele akarata keverni a politikát, de nem hagytuk magunkat. Nekünk egy dolgunk volt, elvégezni a megtisztelő feladatot, amit ránk bíztak – kezdi, és elmeséli, egy alkalommal, amikor egy politikus ugráltatni próbálta, megmondta neki, hogy csak egyvalakinek hajlandó fejet hajtani. „Ki volna az?” – kérdezte erre a honatya. „Aki itt áll előttünk” – válaszolta Lipowicz, és Árpád fejdelemre mutatott.

Természetesen hatalmas érdeklődés mellett zajlott a munka. Kaptak hideget, meleget is, de mindig egy cél vezérelte őket: visszaadni a Feszty- körképet a magyaroknak.

– Csodálatos emberekkel találkoztunk, közülük akadt olyan, aki a felújítást is segíteni tudta. Egy napon egy idős katona jelent meg az ajtóban, akiről kiderült, hogy gyerekként többször is látta a festményt, sőt, fekete-fehér diapozitívokat is őriz róla – meséli, és elmondja, ez utóbbi hatalmas kincset jelentett a restaurátoroknak. – Annyira rossz állapotban volt a kép, és oly sok darabja ment tönkre, hogy minden apróságot kitörő örömmel fogadtunk, ami csak egy kicsit is közelített minket az eredeti változathoz – magyarázza Henryk Lipowicz.

Útra kellett kelni

– Dokumentáció sem a színekre, sem a tájra vonatkozóan nem létezett, így kellett szereznünk valamit, amiből ki tudunk indulni – avat be a restaurátor csoport vezetője, és megsúgja, nem volt más választásuk, mint útra kelni a Vereckei-hágóhoz, hogy élőben láthassák a helyszínt, amit Feszty megfestett.

 – Nagy szervezés és trükközés után magyar rendszámú, magyar felirattal ellátott kisbusszal indultunk el Ukrajna felé úgy, hogy csak lengyelek ültek a járműben. Csoda, hogy összezavartuk a határőröket? Volt részünk kalandban bőven. Megbüntettek a rendőrök, ráadásul egy térképen sem szerepelt az úti célunk, így a keresésben csak a megérzéseinkre hagyatkozhattunk – emlékszik vissza a csapat vezetője, és hozzáteszi, végül persze rátaláltak a hágóra, és minden, amit onnan hoztak – kövek, ágak, növények, fotók, felvételek –, valódi segítségnek bizonyultak a munka során, ami már menet közben sokakat érdekelt, így további érdekes kalandokat szült.

Közös gyökereink

– Veszélyes tisztító és impregnáló anyagokkal dolgoztunk, ezért nagyon meg kellett gondolni, hogy kit engedünk a kép közelébe. Nem is nagyon szerettem kivételt tenni senkivel, de azért előfordult, hogy megesett a szívem valakin. Egy alkalommal egy idős kanadai francia tanár szerette volna megnézni a festményt. Elmondta, hogy valószínűleg utoljára jár Magyarországon, ezért beengedtem. Egy laktanyában volt a műhely, és amikor bekanyarodtunk a kapun, a géppisztolyos katonák látványa halálra rémítette őt. Ijedten nézett rám, és bizonygatni kezdte, hogy nem CIA-ügynök – meséli, és elmondja, amikor egy tűzmester segítségével nekiláttak elkészíteni a kiállítás részeként szereplő fagerendákat véletlenül akkora tüzet és robbanást okoztak, hogy halálra rémültek a település lakói.

– Egyszer pedig egy különleges, Göncz Árpád által szervezett tárlatvezetésen egy férfi megkérdezte tőlem, hogy illik-e egy festményre ennyi pénzt költeni, amíg vannak, akik éheznek az országban. Én pedig azt válaszoltam, hogy szerintem a kérdésfeltevés az illetlen. Hiszen idővel ez a képmaradvány is az enyészeté lehet, és talán azt sem fogja tudni senki az országban, hogy hova vezetnek a gyökerei – fejezi be a restaurátorok főnöke.

 Restaurálás számokban 

– 20-25 fő – Ennyien dolgoztak a lengyel restaurátorcsapatban. 
– 4 év – Ennyi ideig tartott a körkép restaurálása.
– 714 négyzetméter – Ennyi maradt meg az eredetileg 1800 négyzetméternyi festett felületből. 
– 1,1 tonna – Ennyi festéket használtak fel az újjáfestéshez.
– 5000 liter – Ennyi vegyszer kellett a restauráláshoz.
– 100 kilogramm – Ennyi varrótűt használtak el nagyjából a vászon varrásához. 
– 2,7 millió dollár – Ennyi volt a lengyel művészek díja.
– Ezenkívül több mázsa fűrészpor, számolatlan mennyiségű vasaló és hajszárító fogyott a felújítás négy éve alatt.

Forrás: Délmagyar
RSS
Twitter
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial