Vadhajtások

Tibi atya: Alabama államban 99 év börtönbüntetés jár a magzatgyilkosságért

Kedvező életpárti döntés született Alabama államban: 99 év börtönbüntetés jár a magzatgyilkosságért, 10 év szabható ki a megkísérléséért, mert Alabama szenátorai szerint az élet relativizálhatatlan érték. A demokraták az utóbbi években virtust faragtak az abortuszpártiságból, „planned parenthood” (tervezett idejű szülőség) programjuk pedig bátorítja a fiatalokat a védekezés nélküli szexre – írja blogján “Tibi atya”, a képzeletbeli Humbákfölde virtuális plébánosa. Bár az “atya” legtöbbször a folyékony kenyér fogyasztását propagálja Krisztus teste helyett, ezúttal (is) sokak számára megszívlelendő gondolatokat fogalmazott meg egyik friss “homíliájában“, melynek folytatása alább olvasható.

A progresszívok sajnos számos csatát nyertek az utóbbi évtizedekben olyan üzenetekkel, melyek mögött kevésbé állnak valódi érvek, sokkal inkább retorikai támaszokon nyugszanak. Legfontosabb vívmányuk, hogy jelentős médiafölénnyel sikerült befolyásolniuk a nyelvhasználatot: a magzatgyilkosság eufemizálására ma már olyan szavak terjedtek el, mint a „terhességmegszakítás”.

Az ember tudatára sokkal erősebb hatást gyakorolnak az audiovizuális ingerek: a szenvedő gyerek képe, illetve a gyereksírás meghatározóbb élmények, nem véletlenül rendel a politikai kommunikáció rendre gyerekeket az ügyei mellé reklámeszközként. De mi a helyzet akkor, amikor a szenvedéshez nem társulnak ezek a jól észlelhető ingerek?

A bőr és az idegrendszer egyaránt az ektodermális csíraplazmából differenciálódnak – jóval az első szívdobbanás előtt. A magzat a fogantatás pillanatától él, és jól láthatóan küzd az életéért, miközben feldarabolják az anyja méhében, sikítani azonban még nem tud, így kevésbé tűnik drámainak a haláltusája.

Abban mindannyian megegyezünk, hogy vannak esetek, amikor a brutalitás egy kisebb rossz – például az anya testi épsége – érdekében szükségszerű, a vita ott kezdődik, hogy a magzatdarabolás indokolható-e azzal, hogy egyszerűen nincs kedvünk megtartani.

A társadalom a fogamzásgátlás tucatnyi eszközét biztosítja, és bár megjelenik a progresszív retorikában, hogy nem nyújtanak tökéletes védelmet, ez többnyire üres érvelés: az esemény utáni védekezés lehetősége szintén biztosított – ha a kettő együtt sem működik, akkor pedig gratulálunk, az Ön gyermeke Duncan Macleod.

“Az anya hadd tegyen azt a testével, amit akar”

A nyugati világban konszenzus uralkodik arról, hogy az emberi élet érték: a magzatban olyan potenciál van a teljes életre, amilyen egy fogyatékkal születőben sosem lesz, mégis kevesebb joga van az élethez. Az anyának szükséges delegálnunk az önrendelkezés jogát, melyet a kultúránkra jellemző konszenzuális szex biztosít is, ez azonban nem azt jelenti, hogy a döntései következményei alól mentesülhet egy élet kioltása által.

A test feletti önrendelkezés sem jogosít fel bármire

Jogom van-e tudatosan megfertőzni magam olyan vírussal, ami mások halálához is vezethet? Azt gondolom, hogy nincs – a testem feletti önrendelkezési jog addig terjedhet, ameddig másét nem veszélyeztetem vele, ugyanis az nem sértheti mások élethez való jogát. A magzat pedig él, ha nem is teljesen önállóan (és hála Istennek a nyugati kultúrkör azokat sem ítéli halálra, akik nem képesek önállóan élni).

Alabama bátor lépést tett az élet védelmében, reméljük, hogy a világ konzervatív fordulata több államban, illetve több országban is kiterjed erre a jövőben.

Forrás: Tibi atya blogja

RSS
Twitter
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial