Vadhajtások

Az új-zélandi merénylő tárgyalását cenzúrázva közvetíti a média

Új-Zéland történetében először Brenton Tarrantot, a 28 éves ausztrál férfit vádolják terrorizmussal a március 15-én muszlim mecsetekben elkövetett vérengzésért. Amennyiben a férfi bűnössége bebizonyosodik, az ausztrál büntetőjogi gyakorlat legsúlyosabb ítélete, életfogytig tartó börtönbüntetés várhat a férfire – adta hírül a dw.com.

A tárgyalás médiaközvetítése kapcsán hoztunk nektek egy másik érdekes írást, ami május 1-én jelent meg az RT.com-on.

Új-Zéland legjelentősebb média platformjai közül, amelyek a Tarrant elleni eljárásról való tájékoztatásért felelnek, öt cég önként írt alá egy “általános” megegyezést annak érdekérben, hogy “korlátozzák minden olyan kijelentés megjelentetését a sajtóban, amelyek aktívan támogatják a fehér felsőbbrendűség vagy terrorista ideológiát.”

Ezek a sajtótermékek nem fognak beszámolni olyan idézetekről, amelyek az elkövető manifesztumából “A nagy népességcseréből” származnak, sem Tarrant azon állításairól, amelyekkel tettét indokolná. Abban az esetben pedig, ha a férfi náci karlendítést vagy akár felemelt hüvelykujjat mutatna, akkor a mozdulatot pixelezve fogják közvetíteni.

A média fentebb leírt vállalását széles körben  erényes gesztusként értékelik, mert így “a szélsőségesek nem kapnak teret a szereplésre,” ily módon arat győzelmet az etikus viselkedés a médiára általánosságban jellemző szenzációhajhászás felett.

Ugyanakkor van egy másik értelmezése is a döntésnek, ami alapján a médiafogyasztók indokoltan érezhetik magukat sértve. Az új-zélandi média cenzúrázott közvetítése egyértelműen arra utal, hogy a sajtó nem bízik annyira a közönségében, hogy hagyja, az emberek saját maguk mérlegeljék álláspontjukat egy olyan ideológiával kapcsolatban, amelyre alapozva egy mentálisan kiegyensúlyozatlan fitnesz edző lemészárolt több tucat embert. 

Az eddigiek mellett egy másik fontos, talán a legfontosabb szempont a kérdésben az, hogy ezzel a hozzáállással az érintettek teljes mértékben félremagyarázzák a sajtó szerepét egy szabad társdalomban. Tudva levő, hogy az újságok és televíziócsatornák formálják a közvéleményt: egyes esetekben sarkítanak, bizonyos gondolatokat támadnak, másokat támogatnak; de elsődleges közéletben ellátandó feladata az, hogy pontos információval szolgáljon.

A “nem számolunk be róla” szóválasztás azt mutatja, hogy feladatuknak tekintik, hogy egymással szoros közreműködésben szűrjék és elbírálják a közönséghez eljutó információt, ez a funkció azonban nem a szabad, demokratikus országokban jellemző a sajtóra, hanem a totalitárius rendszerekben.

Boglárka – Vadhajtások.hu