Tóta W. Árpádnál nem újdonság, hogy elgurul a gyógyszer, nem jellemző rá, hogy visszafogná magát, amikor alkalma nyílik gyalázni a magyarokat. Azt nem tudni, és most sem derült ki, hogy ilyenkor idegengyűlölet vezérli, mert nem tekinti magát magyarnak, vagy valamiféle kóros öngyűlölet vesz erőt rajta, mindenesetre immár bírósági ítélete van róla, hogy elvetette a sulykot. A 2018. november 7-én megjelent Magyar ember nem lop, csak kalandozik című cikkében annyira szeretett volna nagyot mondani a kormánnyal szembeni végtelen haragjában, hogy a „büdös magyar migránsok” és „magyar banditák” jelzős szerkezetekkel illette azt a népet, amelyhez elvileg ő is tartozik. A bíróság május 30-i ítélete szerint Tóta W. valóban megsértette a felperesek emberi méltóságát, mert a kifejezései egy egész népre, egy egész közösségre vonatkoznak sértő, megbélyegző értelemben.Érdemes elolvasni, micsoda nedvesedő kéjjel ír a magyar sereg augsburgi csatavesztéséről:Árpád fejedelem sem állította hadbíróság elé az Európát végigfosztogató vitézeit, hanem kitüntette őket. A rablást, gyújtogatást és erőszakot – “kalandozást” – pedig nem jogi határozatok állították le, hanem az augsburgi csata. Ott az történt, hogy a büdös magyar migránsok ugyan váltig állították, hogy ők bűncselekmény hiányában, sőt mellőzésével dúlják éppen a falvakat és kolostorokat. Ám az európai lovagok telibe szarták az ő játékszabályaikat és illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost. Ezután a magyar banditák bátran hazaszaladtak, és elújságolták, hogy kurva nagy verés jár most már a kalandozásért.
