Van egy Homonnay Gergely nevű ember, aki DK-szektásokból, magyargyűlölőkből és minden rendű-rangú Orbán-fóbiásokból húszezres rajongótábort épített magának a Facebookon. Csinált egy oldalt, ahol a cicuskájával (igen, a macskájával) beszélget, vele vitatja meg a közélet dolgait, a segítségével buktatja meg nap mint nap a rezsimet. Ezen a ponton az ember elgondolkozik, célszerű-e foglalkozni vele, ingyenreklámot csinálni neki, vagy foglalkozzon vele inkább az, akinek ez a szakmája.- Azért vagyok kénytelen mégis írni róla, mert nem hagyható szó nélkül ez az egyre fokozódó, ragályos magyargyűlölet, amelyet a Gyurcsány-szekta és Homonnay-féle papnői-papjai terjeszthetnek minden jogi következmény nélkül.
Nem szükséges különösebb kommentár ehhez. Aki egy marosvásárhelyi magyarnak azt mondja, hogy ő Targu Muresben lakik, és fogja be a száját, ne szóljon bele a mi (csonkaországi) dolgainkba, az a lehető legalávalóbb, legszégyenletesebb módon lerománozza, kirekeszti őt a magyarok közül. Nemzetárulást követ el.Ezzel a kommunisták, liberálisok nemzetáruló-nemzettagadó hagyományait követi, amellyel először 1919-ben ismerkedhettünk meg, és amely aztán 1945-től bő négy évtizedig fojtogatott minket. Majd 2004. december 5-én, illetve 2010-ben (mikor Gyurcsány Ferenc, Molnár Csaba és Szanyi Tibor nemmel szavazott a külhoni magyarok egyszerűsített honosítására) újabb bizonyítékát kaptuk, hogy olyanokkal élünk egy hazában, akik mérhetetlenül gyűlölnek minket, magyarokat. S akik a magyar nemzet megszüntetésére tették föl nyomorult életüket.
Máskülönben ezek a kreatúrák mindig borzasztóan meg vannak sértődve, mikor őket az ilyen gyalázatos mutatványaik után haza- vagy nemzetárulónak nevezik. Olyankor magzati pózba kuporodnak, kirekesztést emlegetnek, siránkoznak egy sort. Utána pedig folytatják, amit abba se hagytak: a haza- és nemzetárulást. Olyankor hányják ki magukból például:- hogy a kormány „ukránok” ezreit telepíti Szabolcs megyébe, akik majd a Fideszre szavaznak;
- hogy ugyanezek az „ukránok”magasabb nyugdíjat kapnak, mint a magyarok, és elveszik előlünk a munkát;
- olyankor riogatnak a 23 millió román munkavállalóval;
- szavaznak nemmel a külhoni magyarok kettős állampolgárságára, mert „miattuk majd rosszabbul fogunk élni”;
- és óbégatják, hogy aki nem itt fizet adót, az ne szavazhasson (ugyanez a Londonban élő magyarok esetében nem zavarja őket…)
- vagy koccintanak a Kempinskyben Erdély elcsatolására a román miniszterelnökkel. Satöbbi-satöbbi.
VAN BELŐLÜK UTÁNPÓTLÁS BŐVEN
Homonnayval egyidőben egy másik szektatag is fölbukkant a Pilhál Műveken, aki ugyanannak a marosvásárhelyi magyar testvérünknek üzent, mint Homonnay:
Románia emlegetése egy erdélyi magyarnál a lerománozás egyik legaljasabb, ám kommunista-liberális körökben igencsak bevett formája. Említésre érdemessé az teszi, hogy elkövetője, Pethy Simon Tamás önmeghatározása szerint „szabadgondolkodó újságíró”, aki a balliberális időszakban a köztelevíziónál, illetve a Népszavánál dolgozott riporterként, illetve újságíróként. (Legalábbis facebookos adatlapjáról ez derül ki.)
