Vadhajtások

A globális liberalizmus rohamosztagai fasisztoid módszereket alkalmaznak – interjú

A Magyar Fórum szerkesztőségének vendége, Dr. Petrasovits Anna volt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt hajdani elnöke beszélt a politikai likvidálásról, a távirányításos rendszerváltozásról, s arról, hogy ez miként függött össze a magyar szociáldemokrácia szétzúzásával. Petrasovits Anna ma is aktív, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének alelnöke, s azt is elárulta; milyen szociáldemokrata pártnak lenne a vezetője.

Térségünkben a szociáldemokrata pártok vagy kormányon vannak, de legalábbis a parlamentben. Magyarországon miért csak papíron léteznek szocdem pártok?

–Jogos a kérdés, mert elméletileg lehetséges, hogy a világhatalmi kényszerek hatására egy ország régi hatalmi elitje úgy áll a változás élére, hogy saját túlélésén kívül a nemzet érdekeit is érvényesítse. Ezt meg lehet oldani az államhatalom megerősítésével, a nemzeti szuverenitás megvédésével, a pártpolitika nemzetpolitikának való alárendelésével.( Talán szentségtörésként hangzik, de a kínai „csoda”, átalakulás is részben ennek a példája.) Valóban léteznek térségünkben olyan országok, ahol az átmentett nomenklatúra és a társadalomból szerveződött szociáldemokrata politikai erők egysége eredményesen küzd azzal a totális globalizációval, ami be akarja darálni a nemzetállamokat, irányítani akarja a gazdaságot, a kultúrát, és az egyének gondolatvilágát. Hazánkban viszont a térségi távirányításos rendszerváltások szélsőséges változata valósult meg.

Ha egy kissé visszatérünk az időben, tudjuk, hogy a „módszerváltás” után Nyers Rezső lett az MSZP első elnöke. 1990-ben hirtelen szociáldemokratának adták ki magukat. Ez egy előre leírt forgatókönyv volt?

–Az MSZP akkor tagadta meg először baloldali értékeit. Az 1989. november 3-ai kongresszuson választottak meg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnökének. Néhány nappal rá az MSZMP átalakult MSZP-vé, Nyersék jelszava, ”nem tárgyalni, megsemmisíteni” a történelmi szociáldemokráciát.
Tudja, a rendszerváltás forgatókönyveit régebben megírták. A 80-as évek közepétől folyó Gorbacsov-Reagen tárgyalások mentén a Varsói Szerződés országok vezetőinek értésére adták, hogy kissé lazíthatnak. „Vigyázó szemetek Moszkvára vessétek”, ahol, lám Gorbacsov is belefogott a peresztrojkába. A csatlós államok vezetői jól tudták, hogy a rendszer lassan felbomlik. A térségben sokan a demokratikus szocializmusban látták a jövőt, de hiába, mert a Nyugatnak az volt az érdeke, hogy az 1917-ben, majd 1945-ben kiszakított közép-kelet-európai államokat formálisan is csatolják vissza a globális-transznacionális korporatív-pénzügyi világrendszerbe. Itthon pedig az MSZMP-n belül elindult az erjedés. Létrejött a népben, nemzetben gondolkodó irányzat, és egy másik, ami csak a nemzetközi elvárásoknak akart megfelelni. Az első Pozsgay Imre nevéhez fűződik, aki segítette az MDF létrejöttét, így elkezdődött a magyar nemzet magára találásának kísérlete. A másik csoport az MSZMP technokratáiból állt. Egyedül pártjuk intézményes átmentése, nemzetközi legitimációjuk és az új rendszerben való hatalmi és gazdasági pozicionálásuk érdekelte őket. Közben a Kádár-rendszer szalonellenzéke, az SZDSZ liberális jelszavakat skandált, vezetőik az antikommunista színlelés és megtévesztés bajnokai voltak. Bár az 1985-ös monori találkozón még a teljes „Kádár ellenzék” együtt vett részt, a társadalmi szerződés megírásával jelezték, hogy az SZDSZ nem fog együttműködni a nép-nemzeti iránnyal. Nem jött, nem jöhetett létre a nemzeti összefogás, éppen az átalakulás döntő éveiben. Óriási hiba volt. A liberálisok nem gondolkodtak erős államban. Egy erős magyar állam által levezényelt rendszerváltásban nem tudták volna előkészíteni és végrehajtatni az ország le-és kifosztását.

A szociáldemokraták is erős államot akartak?

–Erős államot, erős államigazgatást, határozott, ütemezett rendszerváltást. A reform kommunisták és az SZDSZ viszont elutasítóak voltak a később újjá- szerveződött szociáldemokrata párttal szemben,mert nem tudtak azt hatalmuk alá kényszeríteni. Nagyon nem tetszett nekik, hogy mi nemzeti vagyonleltárt akartunk készíteni, és a spontán privatizáció leállítását követeltük. Hatalmas hibának tartottuk külpiacaink politikai indulatok által vezérelt leépítését. Nyilvánvalóvá vált az akkori színfalak mögötti szabadrablás. A rendszerváltás megtervezői és az ahhoz összeválogatott hazai politikai garnitúra, főleg a liberális része, 1989-ben egyben egyetértett: a történelmi szociáldemokratákat még a hatalom közelébe sem szabad engedni. Amit liberalizmusnak hívtak, az tőlünk rendkívül idegen világ volt már akkor is, és azóta is az. A szociáldemokratának átigazolt MSZP és SZDSZ nem tűrhette, hogy ellenezzük a különféle ágazatok külföldi privatizációját és meg akarjuk védeni a magyar bankrendszert. Fő bűnünk, hogy védtük a nemzeti szuverenitást a globalizmussal szemben.

Programjukban szerepelt a magyar kisvállalkozók helyzetben hozása is. Petrasovits Anna miért döntött úgy, hogy a szociáldemokratákhoz csatlakozik?

–Kívülről érkeztem a politika világába. Közgazdászként nemzetközi gazdasággal és fejlődés-gazdaságtannal foglalkoztam. Ezirányú képzettségem terelt a szociáldemokrácia felé. Beszédeimre nemcsak a fiatalok, hanem az 1947-ben a kommunistákkal nem egyesülő idős szociáldemokraták is rezonáltak, az ő politikai hitvallásukat képviseltem, azokét, akik Kádár börtönében ültek, és sokan 1956-os szabadságharcosok voltak. Akik valódi rendszerváltást akartak. A kisvállalkozások helyzetbe hozása minden országban fontos társadalom-és nemzetstratégiai előnyökkel jár. Ám Magyarországon ezt a koncepciót 1990 óta máig nem igazán sikerült tartalommal megtölteni.

Akkor megdőlt az az ókonzervatív dogma, hogy a szociáldemokraták nemzetellenesek?

–A bolsevikokkal nem egyesülők,és a liberálisoknak nem befekvők esetében igen. 1956-ban, a Rákosiékkal nem egyesülő szociáldemokraták a szabadságért, míg a rendszerváltás idején a globális liberalizmus ellen harcoltak. Mindig nemzeti alapokon álltak. Sőt, a Bethlen-Peyer paktum olyan társadalmi békét alapozott meg, hogy a Trianon után megcsonkított Magyarország megerősödhetett. Az akkori szociáldemokraták a magyar munkavállalók jogait képviselték, de a nemzet érdeke mindig első helyen volt.

1990-ben az MDF is ezt hangoztatta.

–Az MDF véghezvitte a maga „gentleman agreement”-jét az MSZMP-vel, ami szabad elvonulást jelentett. Ezért nem támogatták a szociáldemokratákat. A kisgazdákkal és a kereszténydemokratákkal szerettünk volna politikai koalíciót alkotni. Mindhárom a magyar valóságból kinőtt régi párt. A rendszerváltást a háttérben levezénylők viszont tudták, hogy ez a három történelmi párt veszélyeztetheti a „magyar piac” (nekünk Magyarország) csontnélküli bekebelezését. Tragikus, hogy az állampárti rendszer lebontása a neoliberális dogmarendszer alapján történt, ami hazánkat  a periféria-lét mélyére sodorta,ahonnan nehéz felállni. Fájlalom, hogy a nemzeti erők nem észlelték időben, hogy mi fog folyni az országban, és hogy kik lehetnének a potenciális szövetségesek, akik kiegészítenék, megerősítenék őket a gigászi történelmi feladat véghezvitelében.

1992-ben miért mondott le az elnökségről?

–Akkor hatalmas harcok uralták a belpolitikát, és ebbe a folyamatba tartozik bele a szociáldemokrata párt elpusztítása és politikai likvidálásom. Valódi karaktergyilkosságot követtek el ellenem. Úgy szabadultak meg az olyan politikusoktól, akik a nemzet függetlenségéért kiálltak, hogy azután soha ne tudjanak talpra állni. Nem csupán az elnökségről mondtam le, hanem kiléptem a pártból, mert nem láttam értelmét a parttalan küzdelemnek. Holott a már említett Bethlen-Peyer paktum egyfajta archetípusa lehetett volna a társadalmi béke megvalósításának. Ezért álltunk ki a taxisblokád idején az Antall kormány mellett. A Demokratikus Charta óriási károkat okozott az amúgy is kaotikus átalakulásban lévő országban, az MDF-kormány nemzetközi meghurcolása példátlan volt, a szociális válság pedig milliók életét törte ketté. 1994-ben a kormánykoalíció megbukott, s azután tagadta meg végképp az MSZP a baloldali értékeit, mert az SZDSZ-szel koalícióra lépve Magyarországot teljesen kiszolgáltatta a globális erőknek. Ma pedig a globális liberalizmusnak az antifasiszta mozgalommal együtt olyan szélsőséges rohamosztagai vannak, akiket országról országra vezényelnek, hogy fasisztoid módszerekkel számoljanak le az ellenfelekkel. A liberális erők Saul Alinsky módszereit alkalmazva próbálnak megdönteni legitim, nemzeti kormányokat. Alinsky még a ’70-es években leírta, hogyan lehet fellázítani az embereket hagyományos értékrendek, szilárdnak hitt hatalmi gépezetek ellen. Ha Trumpot, Orbánt, vagy Babist kell a globalisták szerint megbuktatni, a rohamosztagot átdobják az adott országba.

Ma mind a Gyurcsány-párt, mind a szocialisták szociáldemokratáknak mondják magukat. Mi erről a véleménye?

–Ez nevetséges és felháborító. Ne akarjanak senkit sem megtéveszteni. Baloldali retorikát használtak, később már ezt sem, és szélsőségesen neoliberális politikát folytatnak. Minden nemzeti ügyben az ország ellen beszélnek és szavaznak. A szociáldemokraták nem marxista-leninisták és nem liberálisok. Fontos számukra a nemzeti önállóság, a külhoni magyarság segítése. A szociáldemokraták tisztelik a vallásos embereket, és együttműködnek a történelmi egyházakkal, felekezetekkel.

Lenne létjogosultsága ma egy magyar szociáldemokrata pártnak?

–A jelenlegi helyzetben, mikor kihívások sora tornyosul az ország és az egyetemes magyarság elé, nem csak hiba, de hazaárulás egy újabb megosztó ellenzéki párt, vagy mozgalom létrehozása. Egy szociáldemokrata pártnak az összmagyar érdekeket kell képviselnie, a maga szemszögéből láttatva, a maga hangszínén elmondva. Ezt azonban, több külső és belső ok miatt csak a Nemzeti Együttműködés Rendszerén belül szabad megtennie, mert stratégiai irányváltásra nincs szükség. Csak ilyen pártnak lennék a vezetője. Ilyen pedig nincs.

2014-ben azt nyilatkozta, hogy „végre elfogadható pályára került az ország.” Ezt az állítását öt év elteltével is fenntartja?

–Igen. Egyértelműen. A rendszerváltást és az azt követő évtizedeket a távirányításos politika jellemezte. Orbán Viktor történelmi érdeme, hogy szakított ezzel a módszerrel, nem engedte, hogy mindent külföldről diktáljanak Magyarországnak. Az adósságcsapda megállítása, a stratégiailag fontos nemzeti vagyonelemek fokozatos visszaszerzése, az erős állam, a jó nemzetstratégia, az aktív külpolitika, a határozott migránspolitika, a népesség csökkenésének megállítása megteremtette fejlődésünk biztos feltételeit.

Forrás: Medveczky Attila – Magyar Fórum