A legfontosabb és legfajsúlyosabb változás talán az, hogy korábban minden döntés a különböző pártcsaládok elfogadásán vagy elutasításán múlt, most viszont von der Leyen megválasztása felülírta ezt az elméleti szabályt. Az új bizottsági elnök minden korábbinál szorosabb győzelme ugyanis nem a pártcsaládok egységes fellépésén múlott, hanem azon, hogy Ursula von der Leyen mindenkinek az érdekeit figyelembe véve olyan jövőképet igyekezett felvázolni és képviselni, amely inkább elfogadható, mint elutasítandó volt a képviselők számára. A pártcsaládok nagy frakciói külön-külön is megosztottá váltak, s nem a frakciófegyelem, hanem az egyéni vélemények alapján voksoltak a képviselők.
Ennek révén a magyar kormánypárt 13 fős frakciójának támogatása is létkérdéssé vált a német jelölt számára, ami jelentősen felértékeli majd a Fidesz-képviselők súlyát. S bár Ursula von der Leyen jelöltté válása után a magyar ellenzék részéről Brüsszelbe delegált képviselők egymást túllicitálva siettek leszögezni, hogy Orbán Viktor a saját csapdájába esett, mert Manfred Weber és Frans Timmermans helyett egy nem különben föderalista és bevándorlás-párti jelöltet támogatott a német politikusnő személyében, mostanra finoman szólva is árnyalódik a kép.
Megválasztása utáni nyilatkozataiban Ursula von der Leyen lényegesen kedvezőbben nyilvánult meg Közép-Európáról és Olaszországról, mint ahogyan azt a balliberálisok remélték. Megértést sürgetett ezen országok politikája és véleménye felé, valamint annak a céljának adott hangot, hogy az állandó támadásokat be kell fejezni, mert nagyon visszás, amikor Európa egyik része folyamatosan bírálattal illeti a másikat. Ezzel nyilván a V4-ekkel, valamint az Olaszországgal szembeni állandó kritikákra célzott.
A magyar állásponthoz igen közelálló véleményt hangoztatott a migráció és annak kezelése kérdésében is. Ahogy fogalmazott: „biztosított külső határokra van szükség, és a dublini menekültügyi rendszer közös betartására, valamint arra, hogy a schengeni övezet működni tudjon, és a belső határok nyitva maradjanak.”
A schengeni övezetet is védő magyar határkerítés ezzel erős legitimációt kapott Brüsszelből is.
Nyomós okkal ütött meg engedékenyebb hangnemet Ursula von der Leyen, hiszen saját bizottsági elnöki lehetőségeire is gondolnia kell. Kilenc szavazattal történő megválasztása igencsak törékeny többségre utal, ami nekünk, magyaroknak, a V4-ek szövetségének és a Salvini vezette Olasz Ligának igen előnyös. Mindezt korrekten, de határozottan ki is kell használni. A magyar, a lengyel és az olasz frakció együttes fellépése – kiegészülve a cseh és a szlovák voksokkal – adott esetben minden, a V4-ek és Olaszország álláspontjával ellentétes törekvés megtorpedózására elegendő lehet. Ez nagy előny lesz a következő időszak komoly harcaihoz, amelyek – ne legyenek kétségeink – továbbra is megvívásra várnak majd. A helyzet mégis reménnyel kecsegtet a magyar érdek szempontjából, Ursula von der Leyen ugyanis már megválasztott elnökként fogalmazta meg azokat a gondolatokat, amelyeket fentebb szó szerint is idéztünk. Nem véletlen, hogy az új bizottsági elnök első megnyilvánulásai rögtön reflexióra sarkallták a balliberálisok egy részét. Ujhelyi István az egyedüli MSZP-s képviselő például egyenesen narancsszemüvegről írt közleményében.
„Leyen most már jóval megengedőbben beszélt a jogállamiságot lábbal tipró tagállami kormányokkal kapcsolatban (szerinte ’megértőbbnek’ kell lenni), ráadásul – mintha csak a narancsos propaganda kiadványokból olvasta volna fel – a menekültválságot és annak kezelését hozta összefüggésbe a jogállami kifogásokkal. Jó lenne, ha valaki levenné Ursula von der Leyenről a narancsszemüveget, nekünk ugyanis nem menekültügyi vitánk van a NER-rel”
– fogalmazott Ujhelyi.
Azért finoman fogalmazva is érdekes és ellentmondásos ez a közlemény. Amíg ugyanis a balliberálisok nem győzik folyamatosan azt bizonygatni, hogy Orbán Viktor és a magyar kormánypárti frakció mennyire súlytalan és mennyire a periférfiára van szorulva Brüsszelben, addig Ujhelyi a saját közleményében egyenesen Fidesz-propagandával és narancsszemüveg-viselésével vádolja a frissen kinevezett bizottsági elnököt. Költői a kérdés, hogy vajon miért viselné egy perifériára szorított, jelentéktelen frakció szemüvegét valaki, aki éppen most lett a legfontosabb poszt birtokosa az Európai Parlamentben…
Néhány évtizeddel korábban, egy szerencsétlenebb világban, a korabeli Bástya elvtárs csak annyit mondott volna Ujhelyi közleményére:
Forrás: Magyar Fórumkövetkezetesség, elvtársak, következetesség…
