Idézem az Ismerős Arcok együttes dalszövegét.Arra indulj, hol az "igen" csak igent jelent és hihetsz az embernek Súlya igazán az adott szónak van és nincs helye "lehet"-nek Arra indulj, hol a zászlót még tisztelik, és hogy a haza mit jelent Nem kellett tanulni soha, csak tudják és érzik a szívükben itt bent.
Nagyvárad, Arad, Segesvár...
Székelyudvarhely, Csíksomlyó, Tusnádfürdő. Még az Ezeréves Határhoz és Úzvölgyébe is ellátogattunk.
A múlt hónapban egy maroknyi dunaújvárosi/rácalmási csapattal jártam Erdélyben. Megtapasztalhattam ismét a csodálatos székely vendégszeretet. Láthattam Csíkországban azt a küzdelmet, amit a megmaradásuk érdekében tesznek. Láthattam újra a gyönyörű székely kapukat, a rengeteg székely zászlót. Kirakják minden házra, mert annyira tisztelik a hazájukat.
Különös figyelemmel gondozzák az emlékműveket, rendre magyar trikolóros szalagokkal díszítik azokat.
[gallery ids="33757,33758,33759,33760,33761,33762,33763,33764,33765,33766"]Most, hogy megjöttem, utam végén itthon vagyok és nézem a hegyeket A partjára ülök, s a jéghideg Küküllőben hűtöm az üveget A fenyők illatát érzem, s ha jól figyelek, hallom a szavukat "-Isten hozott, testvér!" - súgják, és lassan meghajtják magukat
De, ezt nem is lehet szavakkal leírni, ezt érezni kell. Minden csonkaországi magyarnak el kell látogatnia egyszer hozzájuk és megtapasztalni, hogy mennyivel más a mindennapjaik. Van miből merítenünk.
Hagyomány, hazaszeretet, Istentisztelet.
Ahogy a vendéglátónk kiejti a szavakat, az a tisztelet ami apa és fiú között van. Össze sem lehet hasonlítani mondjuk a budapesti, nagyvárosi élettel. Ezeket a dolgokat, ha tehetném importálnám.
Most, hogy örülnöm kéne, látod, mégis-mégis csak hallgatok Az eső csöpög szép csendben, s én a régmúltra gondolok kilencvenkilenc éve, az eső a könny az arcomon Piros vérünk fehér havon, zöld fű növi majd (jaj) tavaszon
Sajnos akkor jön a feketeleves, amikor Székelyföldről "hazatér" az ember.
Próbálom összehasonlítani a dolgokat és már meg is csap a hideg zuhany, mikor Rácalmásra beérünk.
Csak rá kellett pillantanom a kis város bejáratánál álló keresztre:
Már az első alkalommal, amikor lekaszálták település bejáratánál álló kereszt körül a gazt, megkapták a közösségi portálon a nem túl kulturált kommentelőtől:
„Végre, ti is csináltok valamit!”.
Nem írták oda akkor:
Persze, hogy csinálunk, ha a már az adóforintjainkból nem telik Rácalmáson arra, hogy egy Almavirág fesztiválra (szintén a mi adóforintjainkból működtetve!, egyébként) éppen a bejáratnál lekaszálják keresztény szimbólumunk körül a gazt.
(De, pofájuk azért van beülni a templomba, hálálkodni, mutogatni magukat a kikeresztelkedett kriptokomcsiknak is, szó se róla! - tudjuk!)
Most, második alkalommal – ismét Rácalmás bejáratánál szembesültek a helyi „gondoskodás jótéteményével”, persze! –, hogy most ugyan körbekaszálták a terepet a KERESZT körül, csak éppen a keresztény szimbólum közvetlen közelére nem maradt gázolaj.
Hurrá! Maradt ismét a gaz, a dudva – tudatosan, vagy nem tudatosan, ANNYIRA LÉNYEGTELEN!Tény: már nyilvánosan is szembemegy a bunkó alpáriság és kisstílű provokáció mindennel Rácalmáson, ami identitásképző és nem tanácselnöki a városban.
Szóval, a nemzeti jobboldalnak Rácalmáson maradt a fűkasza, a sutyerákoknak meg a cowboy tánc (kobboly-tánc!, hahaha, szép magyar ügy, tájegységenként) a tóavatáson, amely tó került annyiba, amennyibe, ugye.
De majd ennek is utánanézünk!
Bede Zsolt - Vadhajtasok.hu
