Vadhajtások

Ünnep, ellenzék nélkül

Érdekes fejleményeket képes produkálni egy aktuális kampány. Legutóbb Pestszentlőrinc-Pestszentimrén történtek sajátos dolgok. Augusztus 16-án délelőtt előbb egy fontos testületi ülést tartottak – ez volt hivatott dönteni a kerületben felállítandó Választási Bizottság tagjairól –, majd közvetlenül utána az önkormányzat által államalapításunk tiszteletére rendezett hivatalos ünnepség zajlott le.

A dolog persze nem ettől érdekes, hanem attól válik azzá, hogy az MSZP és a DK – mint a kerület nemrégiben összeborult ellenzékének vezető erői – teljesen felszívódtak. Sem a testületi ülésen, sem pedig a közös ünnepségen nem volt jelen közülük senki, pedig hosszú-hosszú évek óta az a szokás, hogy pártállástól függetlenül együtt emlékezik és ünnepel mindenki.

Az ünnepségről hiányzott a Párbeszéd és a Momentum is.

Hozzátartozik a történethez, hogy a kerületi ellenzék prominens személyiségei közül többen eleve csak „látszat-kerületiek”. MSZP-s polgármester-jelöltjük Szaniszló Sándor a hírek szerint Erzsébetváros szívében, a Bulinegyedben lévő lakásában tölti leginkább idejét, Kunhalmi Ágnes szintén a főváros másik felén él. Igaz, ők még mindig közelebb vannak, mint a DK kerületi első embere, aki ideje nagy részében egy Kecskemét melletti tanyán tartózkodik. Az ünnepségen résztvevő kerületi sokadalom persze nem hullajtott könnyeket, amiért nem látott ellenzéki politikust Szent István ünnepén. Hiányozni biztosan nem hiányzott egy Kunhalmi-féle szoknyalebbentés, amit az előválasztás egyik sajtótájékoztatóján produkált az MSZP üdvöskéje, s ami csak megzavarta volna a méltó emlékezést.

Ám azért mégis elgondolkodtatóak a fentiek, több okból is.

Felmerül például a legfontosabb kérdés, hogy vajon ezek mostani és leendő ellenzéki képviselők mennyiben érzik magukénak a kerületet? Csak jövedelemszerző ténykedés ez nekik, vagy szívügy?

Merthogy ez nagyon nem mindegy!

A jelenlegi kerületvezetés rendre azt hangoztatja, hogy szívügye a kerület. Igaz, ők itt is élnek, érthető, hogy sajátjukként tekintenek szűkebb pátriájukra, és ez a munkájukon is visszatükröződik.

Aztán csak ott bujkál a kisördög az emberben, hogy szóba hozzuk a járandóság kérdését. Egy fővárosi kerületben önkormányzati képviselőként jóval magasabb összeget kap valaki, mint egy kisnyugdíjas. Akár éppen az a kisnyugdíjas, aki a szavazófülkében mandátumhoz juttatta az adott képviselőt. Pláne így van, ha az illető még bizottsági tag is, amely plusz jövedelemforrás.

Ezek után több mint arcátlanság ilyen mértékben bojkottálni azt, amire bizalmat kaptak a szavazóktól, s amiért felmarkolják a fizetségüket…

Szintén érdekes aspektus, ha a választások közelségét vesszük alapul. Ebben az időszakban általában minden politikus a szebbik arcát igyekszik mutatni a választók felé. Kiváltképp igaz ez a kihívókra, akiknek a kampány ideális alkalom arra, hogy felmutassák: őket érdemes választani, mert ők különbek, jobbak, érdemesebbek a szavazatra, mint az ellenfél.

Ha ebben az időszakban ilyen érdektelenséget mutatnak, akkor vajon mit lehet várni majd, ha eljönnek a dolgos hétköznapok?

Lehetséges, hogy ragadós a korábbi MSZP-elnök, Tóbiás József példája, akiről nemrégiben derült ki, hogy a Kanári-szigetekre költözött és onnan jár be „dolgozni” a parlamentbe…?

Persze könnyen meglehet, hogy mindezekkel teljesen rossz nyomon járunk, mert távollétük valódi oka a magabiztosság. Lehet, hogy sziklaszilárdan meg vannak győződve októberi diadalukról és már eleve nem is érzik szükségét, hogy megjelenjenek hol mi testületi ülésen, vagy éppen leereszkedjenek a polgárok szintjére, s együtt ünnepeljenek azokkal, akiket a jövőben vezetni akarnak.

Bármelyik variáció áll is fenn, mindegyik ugyanazt a választ eredményezi: nem lenne szerencsés, ha ilyen kezekbe kerülne a főváros egyik feltörekvő és sikeres úton járó kerülete.

Kovács Attila – Magyar Fórum

RSS
Twitter
PHP Code Snippets Powered By : XYZScripts.com
Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial