Vadhajtások

Duró Dóra: Legyen-e nemzeti radikális párt Magyarországon?

[fb_button]

Üzenet a “kiváróknak”

“Majd meglátom, hogy mi lesz a Mi Hazánkból.”
“Szimpatikusak, de egyelőre távolról szemlélem Toroczkai pártját.”
“Még várok, hogy bizonyítson a Mi Hazánk.”

Néhány olyan gondolat, amely elég gyakran hangzik el radikális körökben mostanában, részben persze érthető okokból. Tudjuk, hogy a Jobbik óriási csalódást okozott a nemzeti tábornak azzal, hogy most már nyíltan, akár DK-s jelöltek mögé beálltak Gyurcsány csatlósainak. Éppen ez az oka annak, hogy a Mi Hazánk megalakult és létezik. Sőt nemcsak létezik, hanem az EP-választási eredményünkkel megvetettük a lábunkat a politikában, kilenc hónappal a párt alakulása után megelőztük az állami támogatással és parlamenti frakcióval rendelkező LMP-t. Mindennél ugyanakkor több kell most az önkormányzati választáson és majd 2022-ben is.

Szándékosan nem az EP-választás előtt írtam egy felrázó üzenetet a csalódottaknak (bár a hangulatot akkor is ismertem): ugyanis most van szó a derékhadunkról. Az önkormányzati választáson sikerülhet képviselői mandátumokhoz juttatni azokat az embereket, akik az alulról szerveződés jegyében éjt nappallá téve dolgoztak a Mi Hazánk sikerén az elmúlt egy évben. Akiknek a lelkét nem lehetett elvenni, akik a Jobbiktól kapott újabb és újabb arculcsapások után is felálltak, és mentek előre – az ajánlásgyűjtés időszakában szó szerint is. Melléjük kell most odaállni. Ez a választás az ő munkájuknak, kitartásuknak, lelkesedésüknek az elismerése is. Ők nem a pártlogót nézték, hanem a nemzet ügyét. Szilárd értékrendjük mellett tartottak ki, és váltottak, amikor váltani kellett. Büszke vagyok rájuk, köszönöm az áldozathozatalukat, és családjaik kitartását! Remélem, fogják még bírni. Ugyanazt a csalódást megélték, átélték, végigszenvedték, amit mindnyájan, akik a Jobbikból jöttünk a Mi Hazánkba. Rájuk kell figyelnünk, amikor az október 13-i választáson elmegyünk szavazni. Óriási sikert értek el máris, hiszen három évvel a Jobbik alakulása után, a 2006-os önkormányzati választáson a MIÉP-pel összefogva 350 jelöltet tudtunk állítani, most egy évvel a Mi Hazánk megalakulása után már több mint ezret. Ne bízzuk el magunkat, de bizakodjunk!

De nemcsak a Jobbik és a Mi Hazánk viszonyáról kell írnom, hanem arról a politikai változásról, ami mostanra már mindenki számára egyértelmű kell legyen: az ellenzék legerősebb pártja Gyurcsány Ferenc alakulata, aki mellett egyedüli tényező a baloldalon Macron Momentumja maradt. Jó ez a nemzetnek? Nyilván nem. De az ő szavazóik persze elmentek választani. És október 13-án is el fognak menni. Pedig mennyit csalódhattak a szavazóik a korrupt, széteső, bénázó ellenzékben. De nem a fotelt választották, hanem azt, hogy képviseletük erős legyen. Nyilván le akarják váltani a Fideszt, illetve hatással akarnak rá lenni. És ehhez erő kell. Szavazat kell. Így nyilván rá tudják kényszeríteni az akaratukat a Fideszre bizonyos ügyekben, ahogy a Jobbik is tudta 2010-től. Mert erős volt.

A balliberálisok egyesülése ugyanakkor politikai értelemben lehetőséget teremt annak az értékrendnek, amit a Mi Hazánk képvisel: se Gyurcsány, se Orbán. Mert megint leegyszerűsödött a képlet erre. Nemzetstratégiai kérdésekhez egyik sem mer hozzányúlni olyan mértékben, hogy az a magyar megmaradást és gyarapodást biztosítsa. A mostani kormány családpolitikája is gyakorlatilag hatástalan, a bérek alacsonyak, az emlékezetpolitikában most is vastagon jelen van a liberálisoknak való megfelelési kényszer, a külpolitikában az idegen érdekek diktálnak, és sorolhatnám. A Mi Hazánk programjával, célkitűzéseivel sokan értenek egyet. Bőven elegen ahhoz, hogy a mostani választáson előrelépjünk, és sikerre vigyünk egy nemzeti radikális pártot. Persze ehhez dolgoznunk kell. Nagyon sokunknak nagyon sokat. Most erre van szükség: rengeteg alázatra és munkára. És nem kivárásra. Azt az ellenfeleink köszönik szépen. Az azt jelenti, hogy a nemzeti radikalizmus eltűnik a pártpolitikából legalább tíz évre. Jó ez a nemzetnek? Nem. Akkor ne várjunk, hanem cselekedjünk, dolgozzunk, építkezzünk!