Vadhajtások

Így állt bosszút a kommunista hatalom Papp Lacin

Max Schmeling, az egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb német bokszoló mondta a háromszoros olimpiai és profi Európa-bajnok, a címét hatszor megvédő Papp Lászlóról, hogy ő a sportág legnagyobb úriembere, s nála jobbat, sportszerűbbet nem ismert. Papp népszerűsége, elismertsége az 1950-es és ’60-as évek Európájában – s részben a világon – nem ismert határokat. Profi meccsei egy részéről a The New York Times – már akkoriban is a világ egyik legolvasottabb sajtóterméke volt – is beszámolt, főleg azután, hogy az európai, majd a világranglistára is felkerült. Papp László ötvenöt évvel ezelőtti, 1964. október 9-i utolsó profi fellépésének több szempontból is nagy a jelentősége: egyrészt 15 menetes mérkőzésen győzte Mick Leahyt, 38 és fél évesen, másrészt már a következő, immáron világbajnoki címmérkőzést szervezték. Huszonkilenc veretlenül megvívott profi mérkőzés, hat címvédés után nehéz lett volna állítani akár Európában, akár az Egyesült Államokban, hogy vele egy világbajnoki találkozó érdektelen. Ami ezután történt, az idősebb generációknak ismert történet lehet. A lényeg: Papp László útlevelét többé nem hosszabbították meg a magyar hatóságok, nem utazhatott, vagyis pályafutása befejezésére kényszerítették. Arra nem vállalkozhatunk, hogy egész pályafutását felidézzük, az utolsó mérkőzésére koncentrálunk csupán, és arra, milyen volt a korabeli magyar sajtó és a pártállam hozzáállása a jelenséghez.

Amikor az 1950-es évek rendkívüli sporteredményeit taglaljuk, nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon már évek óta kommunista diktatúra tombolt. A sport a kevés kiemelkedési lehetőségek egyike volt, amit a hatalom is támogatott, hiszen a kiemelkedő eredményeket az imperialisták elleni harc győzelmeiként akarta értelmezni. Nagy volt a szegénység, amit a rezsim terrorral ellensúlyozott, s csak Rákosi Mátyás 1953-as, miniszterelnöki tisztéről való leváltása után (a párt első titkárának azért megmaradt) jött minimális enyhülés. A sikerek nemcsak sportgyőzelmet jelentettek, hanem kapaszkodót is azoknak, akiknek a félelem és gyötrődés árnyékában teltek mindennapjaik. Nem véletlen, milyen reakciót váltott ki a társadalomban, amikor az Aranycsapat „csak” ezüstéremmel tért haza a svájci labdarúgó-világbajnokságról 1954-ben.

Papp Laci profinak áll

Papp László háromszoros olimpiai, kétszeres Európa- és hétszeres magyar bajnokként, valamint háromszoros főiskolai világbajnokként érkezett a profi bokszolók táborába 1957-ben.
Más szocialista ország színeiben versenyzőknek nem engedte a helyi pártállam, hogy nyugaton pénzért sportolhasson. A kommunisták egyenlősítő gondolkodásmódjába sohasem fért bele, hogy a „professzionalista” sportot eltűrjék, hisz az náluk az imperialista erkölcstelenség egyik fellegvára volt.De hogy jutunk el 1957 elejéig?

Forrás: Origo