JÓ REGGELT!A Jobbik mosonmagyaróvári önkormányzati (ex)képviselője írja Fb-oldalán:
Szeretném bejelenteni, hogy a mai napon kilépek a Jobbik Magyarországért Mozgalomból és egyben a pártban betöltött minden korábbi tisztségemről is lemondok. Közéleti pályámat innentől függetlenként folytatom.
2014-ben, amikor nemzeti értékrendű, tenni és változtatni akarástól fűtött fiatalként csatlakoztam a Jobbikhoz, volt a pártnak egy sokat hangoztatott szlogenje, ami művészi egyszerűséggel ragadta meg a közösség céljainak és hitvallásának lényegét. A szlogen valahogy így szólt: „Jobbikos az, aki úgy akarja leváltani Orbánt, hogy Gyurcsány se jöjjön vissza”
Akkor és most is azt gondolom, hogy ez és kizárólag csak ez a mottó lehet minden olyan közéleti szerepvállaló politikai sorvezetője, aki nem elégszik meg olyan szemfényvesztő libikókajátékkal, hogy a Fideszt MSZP-re és DK-ra, vagy az MSZP-DK-t Fideszre váltsuk le, hanem az elmúlt 30 év torz és mérhetetlenül kártékony politikai rendszerét és elitjét akarja leváltani. Tragikusnak tartom, hogy ma, 2019-ben politikailag újra úgy érezzük magunkat, mintha 2005-ben vagy 2006-ben járnánk, és ismét csak az Orbán Viktor vezette, magát jobboldalinak valló, és Gyurcsány Ferenc által irányított balliberális tömb között lehet választani.
A Jobbik és – meg kell említeni – hellyel-közzel az LMP is, több mint 10 évet dolgozott azért, hogy létrejöhessen egy új, hiteles pólus, ami végre képes az országot átléptetni a XXI. századba, és nem a rendszerváltás mocskában fogant politikusokból áll. Tulajdonképpen erről szóltak a párt korábbi elnöke, Vona Gábor céljai is. Hiszem, hogy Orbán Viktor rendszerét csak egy polgári és nemzeti indíttatású, jobbközép alternatívával lehet leváltani, mely egyforma távolságot tart a Fidesztől, és a bukott baloldali pártoktól is. Ennek felépítésére minden esély megvolt, csak türelem és kitartás kellett volna hozzá.
Megjegyzem, a 2018-as parlamenti választásokat követően a Jobbik veresége ellenére is a legnagyobb ellenzéki pártként került ki a küzdelemből, a balliberális oldal pedig félhalott állapotban végnapjait élte. A velük való összefogásra így technikai szempontból sem volt semmifajta kényszer, ezt Vona távozása után a párt új vezetése erőltette, melynek következtében elvesztettük a Fideszből kiábrándult jobboldali szavazóinkat, a baloldali szavazókat pedig visszaadtuk a feltámasztott baloldalnak. Két szék közül a pad alá….
Ami ma országos szinten a párt háza táján zajlik, ahhoz nem kell különösebb kommentárt fűznöm. Összeszoruló szívvel néztem a DK-s, MSZP-s és momentumos logótengerben úszó Jobbikot. A Jobbik már csak statiszta lesz a nagy balliberális összeborulásban. Aki ezt látja jónak, tegye, lelke rajta. Nem fogok mocskolódni, hiszen ez természetemtől és neveltetésemtől távol áll. De ez már nem az én utam. Hiába próbáltunk meg helyben mindent és vittük értékrendünk szerint, becsülettel végig. „S még a templomot sem építettük fel.” – ahogy a költő írja. Nagyon igaz. Hiszem, hogy még sikerülni fog, hiszen a magyarság létérdekei ezt követelik. Szomorú szívvel, de a körülmények tükrében mérhetetlen felszabadultsággal távozok. Mindent megköszönve, ami szép volt, és békében.
Ui.: Döbbenetesnek tartom, hogy egyes baloldali és liberális kommentelők az elmúlt időszakban egészen a fenyegetésemig elmentek, amiért nem működtem együtt velük és felvállaltam jobboldali véleményemet. Ez a viselkedés jól megmutatja az ő liberalizmusuk valódi arcát. Most is fel vagyok készülve erre a virtuális lincselésre, de előrebocsájtom, hogy mocskolódásra nem reagálok.Jávor Miklós 
