Vadhajtások

Önkéntes alapon gondozzák a Házsongárd sírjait a kolozsvári diákok

Úgy ismerik a Házsongárd zegzugait, mint a tenyerüket, kapával, virággal felszerelve vonulnak a labirintusszerű sírkertben. Ők a kolozsvári magyar iskolák diákjai, akik önkéntes alapon gondozzák a jeles személyiségek nyughelyeit.

Halottak napja előtti készülődés, a kolozsvári Házsongárdi temető bejáratánál sorakoznak a krizantémok kisebb-nagyobb cserepekben, csokrokban. Veszik is, mint a cukrot, hiába az október végi borús délután, nagy a jövés-menés a kolozsvári panteonban, hozzátartozók érkeznek egyre-másra virággal, gyertyával. A nemrég felújított Biasini-kripta előtt diáksereg gyülekezik kapával, gereblyével, fenyőgallyal, virággal – ők a kolozsvári magyar iskolák azon diákjai, akik önkéntes alapon gondozzák a temetőben nyugvó jeles személyiségek sírjait.

Irányítójuk Gergelyné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány elnöke, aki húsz éve kezdett diákokat toborozni a kegyeleti munkára.

„Egy átok rossz osztályom volt a Báthoryban, nem tudtam mit kezdeni velük. Ezért kihoztam őket kegyeleti munkára, és gyönyörűen dolgoztak: cipelték a gazt, kiásták a facsonkokat, kefélték az oroszlános síron az oroszlánok fogát, sörényét, levelet írtak a grófnőnek. Nagyon lelkesek voltak, így én is belelkesedtem. Ez szervesen alakult mozgalom, rengeteg tanárkolléga támogatott, és az iskolaigazgatók is mellém álltak. Hatalmas segítség, mert egyedül hiába mennék az iskolákba agitálni” – avat be a részletekbe a volt fizikatanár.

Két éve önkéntes alapon, kis csoportokban zajlik a kegyeleti munka, öt belvárosi iskolából – Báthory István Gimnázium, Apáczai Csere János Gimnázium, János Zsigmond Unitárius Kollégium (JZSUK), Református Kollégium, Brassai Sámuel Gimnázium – érkeznek diákcsapatok. „A kis csoportok jobban működnek, bízom benne, hogy ez be fog válni. Az az álmom, hogy önfenntartó legyen. A végzősök még év közben bevonják a kisebbeket, hogy legyen utánpótlás” – mondja az irányító.

A kegyeleti munkát az Illyés Gyulától kölcsönzött „Őrzeni kincses temetőket” mottójú pályázat keretében a Bethlen Gábor Alap támogatja.

A pályázati pénzből a diákok jutalomban részesülnek, de díjazás is van, ugyanis az egész évben zajló értékmentésről munkanapló készül, melyeket megversenyeztetnek. A díjátadót Magyarország kolozsvári főkonzulátusán tartják, idén november 13-án – a részt vevő csapatoknak maga a konzul is megköszöni a munkát.
A mozgalom hatékony volta mások figyelmét is felkeltette, Szilágyi Mátyás, Magyarország volt kolozsvári főkonzulja Kárpátalján is meghonosítaná, így Gergelyné Tőkés Erzsébet nemrég Beregszászon ismertette ennek lényegét.

A diákok a kiemelkedő személyiségek sírjait vagy a művészileg értékes síremlékeket, kriptákat tartják rendben. „Ők döntik el, hogy melyiket szeretnék, én csak tanácsot adok. Mi hivatalosan is gondoztatjuk a sírokat, így nem kell sérvet kapjanak. Néha ránéznek, egy kis locsolás-gyomlálás, mikor mi adódik, és mire indítja őket a lélek. Fontos, hogy hatékony és vágyott munka legyen, maguktól, szívesen jöjjenek” 
– foglalja össze a mozgalom lényegét Gergelyné Tőkés Erzsébet. Ilyenkor ősszel különösen sok a munka a lehulló falevelek miatt, és épp halottak napjára készülnek:minden jeles személyiség sírhelyét letakarítják, kerül rá fenyőgally, virág.

„Egy kisbusznyi fenyőágat kaptunk ajándékba egy vállalkozótól, felszabtuk, így könnyebben szét lehet hordani. Tettek közé virágot is, de csokrokat is csináltuk, legalább 50-et. És a pályázati pénzből cserepes virágot is vásároltunk a kiemelkedő személyiségek sírjára” – magyarázza Gergelyné Tőkés Erzsébet.

Lázár Emánuel és csapata, Bálint, Aletta, Bence és Dani a Báthoryból érkezett, tavaly ők voltak az első díjasok. Az utolsó hónapban kétszer is kijöttek hetente letakarítani a sírokat, melyeket maguk választottak.

Már tudjuk, hogy melyik sír hol található, hol kell betérni. Jó itt lenni, mert nem úgy kell elképzelni, hogy síri csendben dolgozunk. Beszélgetni szoktunk, és nagyon jó a hangulat” – mondja Emánuel. Mitu Maximilian és csapattársai az Apáczaiból érkeztek, tizenegyedikesek. „Apáczai Csere Jánosnak, iskolánk névadójának a sírját vállaltuk el elsőként. De Misztótfalusi Kis Miklósét is mi gondozzuk. A nyáron is jöttünk, de az őszi takarítás hosszasabb. Ilyenkor több és nehezebb a munka, de örömmel végeztük” – mondják meggyőzően.

Kiss Gellért Zsolt és csapattársai a Református Kollégiumból jönnek a sírkertbe. „Olyan gyakran jövünk, amilyen gyakran csak tudunk. Volt hét, hogy kétszer-háromszor is kijöttünk. Nyolc sírt gondozunk állandóan, és még vagy tizet időnként. Ezek közül többen a kollégium volt tanára nyugszik, vagy egykori református püspökök, egyházi emberek” – meséli Gellért. De Reményik Sándor költő vagy a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert sírhelyét is ők ápolják, utóbbit tavaly újították fel, újrafaragták, -festették a Kós Károly által tervezett, de tönkrement síremléket.

Legérdekesebb felfedezésük egy katolikus személyiség, Imbéry János sírja.

Azért különleges, mert mi találtuk meg, ki sem látszott a bozótból. Egy szemétdomb volt, mielőtt rendbe tettük. Erre büszkék vagyunk, talán ez a kedvencünk” – mondja Gellért, miközben mutatja a gondosan kitisztított sírhelyet, melyen a lányok épp a virágokat helyezik el. Hasonlóan nyilatkozik a JZSUK-t képviselő Lakatos Péter és Vremir Gábor is. A 8 fős csapatot 11. és 12. osztályosok alkotják, főleg egykori unitárius püspökök és kollégiumi tanárok sírjait ápolják. „Nem úgy tekintünk rá, mint egy versenyre, inkább önkéntes foglalkozás. Csak jöttünk, dolgoztunk, és írtuk a munkanaplót. Mert jó ezt csinálni. Nem azért csináljuk, hogy nyerjünk” – foglalják össze Gábor a kegyeleti munka lényegét.

Papp Melinda

(forrás: kronika.ro)