Vadhajtások

Csurka István: Ősi kultúrák kisajátítása

Csütörtökönként a MIÉP néhai elnökére emlékezik a Magyar Fórum.

A magyar sors talán legsötétebb veszélyekkel terhes esztendejének küszöbén állunk, holott lehetne a legígéretesebb kibontakozás ideje is. Az elmúlt másfél évben a kétharmados felhatalmazású kormány és a kormánytöbbség a társadalom hatalmas többsége által helyeselt igazságos intézkedésekkel jelentősen csökkentette az államadósságot, új alkotmányt hozott, magyar alapra helyezett, magyar célúvá tett sok mindent a Kárpát-medencében, magyar állampolgárságot adott százezreknek, akik ezt kérték, a keresztény hit és erkölcs visszagyökeresítéséért, a család intézményének megerősítéséért is sokat tett. Összevonva mindezt, elindította a társadalmat a liberál-bolsevizmussal szembefordulva a kiteljesedő magyar sorsalakítás kaptatóján felfelé.
Történelmi értékválasztása is bátor és újszerű lett. Szerintem felismerte, hogy a Horthy-rendszer, amelyet az elmúlt hosszú korszak szabadkőműves mételyezése sárba-földbe döngölt, komoly érték, és a trianoni csonkolásban, halálra ítélésben felülmúlhatatlan teljesítmény, és a külső és belső ellenség vad ricsaja közepett a maga történelmi előképévé merte emelni. Ez maga az új alkotmánnyal együtt egy teljes rendszerváltás. Most éppen ezek miatt kell szembenéznie elvakult gyűlölettel, nemzetközi megsemmisítési kísérletekkel.
De a kés nemcsak a kormány torkára van rátéve, hanem a magyarságéra is. Az egész kultúrájára, a kereszténységére, Árpád-házi és Szent István-i alapjaira, megmaradására. A célpont kétségtelenül Orbán Viktor kormányfő, az ő leváltásával azonban a magyarságot akarják megfosztani vezetőjétől és szétszéledő, pásztor nélküli nyájjá tenni. Majd a maradékát újra szabadkőműves igába hajtani, illetve a hazáját idegen gyarmattá, telephellyé tenni.
A magyarság ma, ezzel a kétharmados felhatalmazottságú kormányával az új világrend kialakításának útjában áll. Az új világrend, amely ma már sokkal több, mint elképzelés, az igen szűk körű, titkos, újmódian szabadkőműves és a személytelenségét, sőt a megnevezhetetlenségét keményen őrző háttérhatalom irányítása alatt áll. Ezek mind bankárok és nagyon nagy tőkések, volt irányítók és minden információval rendelkező volt államférfiak. Ez a központi háttérhatalom legfeljebb néhány száz emberből áll. Céljuk ellenőrzés alá vonni az egész emberi világot, de a nyugatit mindenképp. Módszerük a válság és a válságban tartás. Részükről ez egy vészforgatókönyv. Látják és tapasztalják a nemzeti kultúrák és a nemzeti függetlenségi törekvések felvirágzását, amelyek eddigi profitkinyerési esélyeiket nagyban korlátozzák, ezért a liberalizmusba oltott, áttételes, elsősorban sajtón és az általuk birtokolt tévéken keresztül megvalósított manipulációs vezetés helyett egy nyílt hivatalnok irányítást, az új világrend diktatúráját vezetik be. A frontvonal világos: nemzeti kultúra vagy új szabadkőműves, New York-i és izraeli irányítás. Ennélfogva Magyarország mint régen megnevezett sukorói célország éppen kétharmados támogatottságú nemzeti törekvéseivel van a célkeresztben. Itt a kétharmados támogatottságot akarják megsemmisíteni. Mivel ezt demokratikus eszközökkel nem lehet, parlamenti erő nincs és nem is lesz hozzá, belülről támogatott nemzetközi erőszakkal. Az erőszakos megdöntés a pénzügyi és spekulációs túlerő támogatásával már folyik. Ezt a megdöntési kísérletet itt, ezeken a hasábokon már leírtuk, a felelősöket és a fő felelőst megneveztük, most csak azt állapíthatjuk meg: a megdöntési kísérlet csúcsra jár.
Az euró–forint viszonylat a napokban átlépte a 321-es magasságot, felemésztve ezzel összes, ténylegesen teljesített adósságtörlesztésünket. A spekulánsok lesben állnak és mindenre képesek. A magyar államkötvények csak irreálisan magas, hét-nyolc százalékon lelnek gazdára, ha a spekulációs parancs nem állítja le még ezt a forgalmazást is. A magyar államnak tehát úgy kell szembenéznie egy erőszakosan előidézett államcsőddel, hogy költségvetésében, hiánycél tartásában minden rendben van. Európa egyik legpedánsabban vezetett államháztartásával és kormányával történik ez.
De van a kérdésnek egy másik vetülete is. A törvényes kétharmadot erőszakosan megdönteni szándékozó nemzetközi spekulációnak van egy belföldi harci tábora, élcsapata is. Ez az élcsapat csak látszólag áll a három egyívásúan szabadkőműves és SZDSZ fogantatású pártból, az LMP-ből, az MSZP-ből és a most alakult Gyurcsány-pártból, mert valójában ennél valamivel bővebb, felöleli a Berlinben élő, németek által kitartott Konrádékat és Dalosékat, s beletartozik az Amerikába, elsősorban New Yorkba kihelyezett és nagy támogatottságot élvező, szintén szabadkőműves gárda, és csatlakozik hozzájuk, talán vezeti is őket a már Izraelben élők harci tábora. Ezt azért szükséges leírni még az antiszemitizmus régi kényszerzubbonyát is vállalva, mert ez a mai helyzet legsötétebben meghúzott választóvonala a magyarság és az Ascher Café között. Ezt a sötét választóvonalat nem a magyarság, nem a kormány, nem a kereszténység húzta meg, hanem az az agreszszív, idegen szolgálatba szegődött, mélyen magyar és nemzetellenes maroknyi pesti liberális, amelyik az alkotmány életbe lépését ünneplő kormány ellen tüntetve az Operaház előtt mutatta be sokadik performanszát, és mondott el mindent, amit a spekuláns megrendelők, New York és Tel-Aviv kívántak tőle. Ez a fejlemény roppant veszélyes. Azt jelenti, hogy van egy nyíltan a nemzet ellen és egy meghaladott, a magyarság vesztét, hazátlanná válását jelentő állapot visszaállításáért küzdő, szinte maradéktalanul zsidó front, amelyik felmondott minden összetartozást a magyarsággal és kimondatlanul a magyarságba és némileg a kormányba is beletartozó becsületes magyar zsidósággal. Ez a nyílt szembefordulás nem maradhat következmények nélkül. Akár sikerül a nemzetközi spekulációnak megdönteni a kétharmadosságot, akár nem, ezt a szembefordulást, egyébként képtelen hazaárulást nem lehet letagadni. Ez egyszerre bűn a magyarság ellen és a bűn a magyar zsidóság ellen is.
Szanyi Tibort, Gyurcsány Ferencet és más SZDSZ-eseket a jobbikos ellentüntetők leköpdösték, amikor sorfaluk előtt húztak el. Ilyesmi a jövőben, akárhogyan fordulnak is a dolgok, a mindennapi életben is előfordulhat majd. Mi nem buzdítunk erre, de előre jelezzük, mert a megvetés mindenképpen benne lesz a magyarság magatartásában, akárhogyan fordulnak is a dolgok. Ami eddig legfeljebb elfordulás volt ettől a hangosan hazaáruló csapattól és csupán a magyar és keresztény értékrend hangsúlyozásával, a maga pozitív értékeivel való megkülönböztetés, az a jövőben sértettségből, sérelemből fakadó elkülönítés és visszaütés lesz. Különösen akkor, ha a magyarság veszít.
Különösen a vesztes állapotba került ma-gyarság, a kétharmadot előhívó tömeg fogja a minden eszközzel való ellenállás útját választani, mert mást nem tehet, és mert a nyíltan, gonoszul elkövetett hazaárulás, amelyet a maroknyi, ám felelőtlenségében hatalmas performansz-csapat elkövetett, felmenti minden mérséklet kötelme alól. Régen is minden világos volt egyes megfigyelők előtt, de a szembe- fordulás és az árulás, a hazaárulás mindent világossá tett. Már nem jöhet szóba a holokauszt védőernyője, amit a magyarság mindig tiszteletben tartott, még akkor is, ha látta mögötte a hatalomra törést és a kivételezett státus fenntartásának makacs szándékát. Ez a társaság azonban a legnagyobb jólétben, a minden szenvedély kiélésének egoista demokráciáját élvezve követte el hazaárulását. Választói felhatalmazásuk csekélysége ellenére az intézmények, a hírcsatornák garmadáját és túlsúlyát birtokolta, a közszolgálatok a legjelentéktelenebb böffenéseikről is beszámoltak; olyan demokráciában éltek és henyéltek a fenntartó államalkotó keresztény tömeg állandó, elnyomorodás elleni küzdelme közepett. Ha valakinek nem volt, hát éppen ennek a bűnelkövető, eladósító Gyurcsány– Dobrev Klára és a nagy mutyizó MSZP– SZDSZ-nek nem volt becsületes indítéka a kétharmados demokráciára támadni. Az az állításuk, hogy a kétharmad nem jó demokrácia, sőt diktatúra azért, mert új alkotmányt írt – hazugság. Az alkotmány visszavonásának követelése maga is képtelen erőszakcselekmény. Minden szavuk hazugság. Minden állításuk alaptalan. Maguk is pontosan tudják, hogy ez így van. Tökéletes bolsevisták: a hatalomért minden eszköz, minden erkölcsi kontroll nélkül bevethető.
A magyarságnak, ha legyőzetik, nincs más útja, mint az ellenállás. Bezárkózás helyi pénzekbe, adóelkerülés, szabotázs, tüntetés és harc és az elnyomókkal minden együttműködés megtagadása. Tudjuk, ez nem tarthat örökké, de a világrend berendezkedését megakadályozhatja, és felépíthet egy rendszeren kívüli magyar rendszert, elszakíthatja a földtől az új urakat. Vagyis a régieket. Az Operaház előtt utcabálozókkal azonban a válságot túlélő és győztes magyar társadalom sem lehet elnéző. Egyszerűen nem tud az lenni. A bosszú ugyan mindig távol állt a magyarságtól, a bűn azonban, amit ezek a szabadkőművesek elkövettek annyira égbekiáltó, hogy nem maradhat kiutasítás nélkül.
A talpon maradt kormányért, Orbánért – ezt is megírtuk már – a tömegnek, amely ma még passzív, most is van teendője. Ki kell állni a gátra és tömegdemonstrációkban leleplezni a nemzet ellen lázadt bandákat. Nem ellentüntetéseket kell szervezni, most, amikor még nem dőlt el a küzdelem, hanem állandóan az utcán kell lenni és mindent kimondani, amit a kormány nem mondhat ki. Amikor ezt először felfestettük itt, még nem volt ennyire egyértelmű a helyzet, azóta azonban a performansz csapat elárulta magát és nyíltan szembefordult a nemzettel. Ez nem tesz lehetővé semmilyen elnézést, még győztes helyzetben sem. Le kell teríteni őket. Nem fizikailag, természetesen, hanem politikailag, és minden jogtalanul birtokolt intézményüktől meg kell fosztani őket. A parlamentből való kiesésükkel nem sokat kell törődni, ha valaki valamilyen rosszul felfogott érdekből, humanizmusból nem nyúl a hónuk alá, amúgy is kiejtik magukat. A következő országgyűlésnek újra kétharmados magyar többségűnek kellene lennie. Erre van esély az egyes vidéki centrumokban elkövetett rosszízű összefonódások és zavarok ellenére. A tömegnek azonban mozognia kell. A kétharmadot létrehozó tömegnek meg kell tanulnia követelni. A tömeg az utcán nem tűrheti el, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyarellenesség fellegvára és anyagi bázisa maradjon. A tömeg nem tűrheti, hogy az idegen bankok és a bankszövetség elszabotálja a kormánnyal megkötött egyezséget és már most elkezdje az átállást. A tömeg semmilyen átállást nem tűrhet el és ki kell vetnie magából a megalkuvásra mindig készeket, a nemzeti mivoltukat már csárdáslépésekkel megtagadókat. A kormány szívós küzdelmét csak ez az állandóan követelő és támogató keresztény magyar tömeg alapozhatja meg. Ellenségeinknek éppen magyarságunk és kereszténységünk megsemmisítése a célja, tehát tétlennek maradni felelőtlenség és bűn. A politikai eszközökkel küzdő kormánytól nem várható el, hogy az öntudatos tömeg helyett cselekedjék. Most magyar és keresztény kötelesség a kemény kiállás.
Ide pedig semmilyen szabadkőműves háttérhatalmi hivatalnok kormány ne jöjjön a magyar kultúrát megsemmisítendő! Görög- és Olaszországban ez már megtörtént. Ezeknek kétségtelenül a gazdasági válság sajátos megoldása a feladatuk, de eközben rátelepednek két ősi kultúrára, és a világkormány sötét céljaira sajátítják ki ezeket. Az Akropolisz, Hellász kultúrája csak addig hatóerő az emberiség számára, amíg az, ami. Ha rátelepedett a háttérhatalom és kilúgozta, bemázolta és gazdasági ürügyekkel bekebelezte, akkor már nem Akropolisz. És már nem áll útjában az egyenlősítésnek, az eltömegesítésnek és a pláza sivárságnak. Az üzletnek és a pénzhatalomnak. A római kultúrával, amely az olasz világban éli tovább életét, kétezer éve ugyanez a helyzet. A magyar kultúrával most ugyanez a helyzet. Útban van az alkotmány? Igen. De elsősorban a magyar kultúra, az ezeréves vagy inkább több ezer éves magyar kultúra van útban, a spekuláns világhatalom azt akarja megsemmisíteni. Hogyan maradhatna hát szótlan, tétlen a magyar keresztény tömeg? Várhat mindent a kormánytól? Ez most korparancs, ki hát a gátakra, a haza veszélyben, hordozzuk körül a véres kardot! Senki ne maradjon tétlen!

(Elhangzott: 2011. december)