Ne ingerelj panaszra vagy haragra hangoskodóból halkíts hallgatagra.– írta Ápirly Lajos. Hogy jön ez ide? Hát csak úgy, hogy ennek a Péterfy nevűnek a költő speciel a dédapja, de úgy látszik a felmenő könyveiben foglalt, amúgy bölcs tanácsokat ez a jóember nem nagyon szokta olvasni, vagy ha igen, akkor nem szokta megfogadni. Mert ugye a fentebb idézett két sorban az van szépen leírva, hogy ne hisztizzél öcsém, ne idegesíts fel másokat, hanem kussoljál szépen magadban. Jó, tudom ez nem az a cizellált verselemzés, de hát akkor is. Péterfy kifakadt a Facebook oldalán. Emígyen kezdte a magasröptű gondolatainak tálalását, elemezzük a gondolatait, ami azért jó, mert nem kell tudnunk mire gondol valójában csak megpróbáljuk megfejteni:
Reménytelenül elcseszett ország ez.A többi tulajdonképpen nem is érdekes, mert ebben a mondatban benne van minden, ami világfájdalom benne lehet néhány szóban. A reménytelenül elcseszett, szomorú élet, amiből nem tud kilépni az irodalmár ivadék. No, de ne legyünk igazságtalanok. Elemezzük tovább a gondolatokat.
Felavatnak egy giganagy arénát, amely annyi pénzből épült, hogy abból szanálni lehetett volna a minősíthetetlenül és megalázóan szétrohadt egészségügyet.Az író ebben a hosszabb mondatban kizárja a valóságot. Fittyet hány mindenre, ami történik körülötte, vagyis nem foglalkozik azzal, hogy mennyivel több milliárd megy a 2010 előtt magára hagyott egészségügyi intézményekre, mint korábban.
Elnevezik egy olyan sztárról, akinek a neve csak a külföldieknek mond valamit. Puskás Ferencet pályája csúcsán Magyarország nem ismerhette, ötvenes évek-beli sikereit a rendszer szánt szándékkal elhallgatta, a suttogó emlékezet lassan elenyészett. A hetvenes években nem Puskás mezben szaladgáltak a tinik és nem arról álmodoztak, hogy olyanok lesznek, mint Öcsi, mert fogalmuk sem volt róla, hogy valahol a vasfüggönyön túl létezik egy magyar világsztár.Ezen a ponton az író elárulja magát! Fogalma nincs arról, hogy mit jelent a magyaroknak – rajta kívül – Puskás Ferenc, még akkor is, ha realistaként jól látja, hogy a rendszer valóban titkolta a BEK-győzelmeket. Ellenben az emlékezet nem enyészett sehova. Pláne nem el, de ezt tekinstük némi irodalmári képzavarnak. A helyzet az, hogy Puksás mezt nem árultak az átkosban, de ezt nyilván Péterfy is tudja, csak nem foglalkozik vele, mert ha megtenné nem lenne olyan ütős a fércmunka.
És hiába megannyi igyekezet, Puskás már nem lesz a nemzeti emlékezet része. Aztán a róla elnevezett aréna avatóünnepségén kikap a magyar válogatott, mert hiába a belelapátolt százmilliárdok – amelyekből rendbe lehetett volna tenni a minősíthetetlenül színvonaltalan magyar közoktatást (az Európai Unióban Magyarországon beszélnek a legkevesebben idegen nyelvet) – a magyar labdarúgás katasztrofális állapotban van és nem is lesz jobb, ameddig a jelenlegi rendszer fennáll. A fiatalokkal, akik a reménytelen állapotok miatt elhagyták Magyarországot, tíz ekkora stadiont is meg lehetne tölteni. A sírt, hol nemzet süllyed el…. mondjam tovább?Hopp! Az író csodás, eddig ismeretlen irányba terelné az ország labdarúgását! Csak akkor lesz jobb a foci, ha Orbán Viktor távozik! Ilyet még senki sem írt, de nem is olvasott. Tekintsük mi is ezt valamiféle fura elhajlásnak, amit esetleg az írás közben elfogyasztott nagyobb mennyiségű házi kevert okozhatott. A baj az, hogy a mű igazi feldolgozásához minimum annyi pálinkát kell meginni, mint amennyit vélhetően az író húzott be, márpedig magam nem bírom a piát és félő, hogy nagyon berúgnék. UPDATE:Az író, némileg betojt és a poszt megjelenését követően néhány órával, ráömlő realista fellágolások okán az alábbi sorokat közölte még:
Kedves olvasók, köszönöm a kommenteket. A trollokat és a szalonképtelen alakokat bannoltam (és fogom is). A poszt demonstráció a kreatív írás kurzusom online marketing (avagy hogyan írjunk megosztó posztot) témaköréhez. Köszönöm, hogy megoszthattalak benneteket!Talán már ő is tudja, hogy nem Puskás Ferenccel (sem) illik szórakozni. Forrás: Ezatuti.blogstar.hu
