Ez a szardarab a lámpavasozó jámbor andrás[/caption]
A szélsőliberális Mérce főszerkesztője, jámbor bandi értetlenül állt az eset előtt. Nem gondolja úgy, hogy példás büntetést kellett volna kapnia a fiatalembernek ezért a gusztustalan fenyegetőzésért.
Füssy Angéla levele:
"Erkölcsi hullaszag bűzölög" - Nyílt levél Jámbor Andrásnak, a Mérce.hu főszerkesztőjének
Kedves András!
A mai cikked után nem könnyű a neved mellé a "kedves " szót leírni, de ha már moralizálunk, igyekszem félretenni a sértettséget és igyekszem úgy írni neked, ahogy a kollegialitás és az emberi-erkölcsi minimum azt megkívánja.
Nem úgy írok neked mint jobboldali a liberálisnak, hanem mint újságíró az újságírónak, egy nő egy férfinak, egy szülő egy másik szülőnek, egy édesanya egy édesapának!
A mai véleménycikked, amelyben hosszasan védelmezed a kisbabámat szexuális erőszakkal fenyegetőt és engem, az édesanyát, aki feljelentette gyermeke fenyegetőjét és a lapunkat, akik kiálltak mellettem állítod be erkölcsi hulladéknak, elmondom, újra feltépte a sebeket és hasonló fájdalmat okozott, mint az a fenyegető üzenet hónapokkal ezelőtt. Ha akkor a szívembe döftek egy kést, te most megforgattad, ahelyett, hogy minimális kollegialitással együttérzést mutattál volna, vagy legalább csendben maradtál volna.
Nem akartam már feszegeti, előhozni az akkor történteket, mert nagyon nehezen léptem tovább. De arra kényszerítesz, hogy megtegyem.
Senkinek nem kívánom azt a napot és azt követőket, azt az érzést, amit ez a fenyegetés kiváltott.
Először is, hogy helyesbítselek. Nem egy kommentről volt szó, hanem egy privát üzenetről. Nem botlásról, hirtelen indulatról, mert annak a szegény 22 évesnek, akit védelmezel meg kellett keresse a privát facebook profilomat, megkeresse az üzenet gombot, majd miután ocsmányságait bepötyögte, el kellett azt küldje. Azt is hozzáteszem, hogy nem egyedül nekem írt ilyenekt. Azóta még három emberről tudok, akik kaptak szegény kis 22 évestől hasonló üzeneteket.
Na de visszatérve ahhoz, amiről igazából írni akartam neked, hogy lásd, megértsd, mit is jelent egy ilyen ártatlan kis fenyegetés, szemléltetem, mit éltem át, mint édesanya a sorokat olvasva.
Sokkot kaptam. Levegőért kapkodtam, aztán sírógörcsöt kaptam, ez utóbbit többször a következő napokban is. És még ma is elszorul a torkom, ha vissza kell olvasnom azt az aljas üzenetet. Sok szitkot, átkot, fenyegetést kaptam már, sok mindenből fel tudtam állni. Még abból is, amikor 6-7 hónapos várandós kismamaként olyan jókívánságokat kellett olvassak, hogy szülessen fogyatékos gyerekem. Most nagyon nehéz volt. Hetekig őrlődtem, vívódtam, hogy kiszállok, vége, nem csinálom tovább. Még csak nem is azért, mert nem bírom tovább a sok igaztalan bántást olyanoktól, akik még csak nem is ismernek, akik egy szót nem váltottak velem soha. Hanem azért, mert ez az üzenet volt, ami nekem azt mutatta, hogy nem tudom megvédni a gyerekemet. Nem tudom megvédeni fizikálisan sem, amikor nagyobb lesz és már nem leszek a nap 24 órájában mellette - ha jön egy őrült, aki majd esetleg nem csak a lakásába bezárkózva a klaviatúrát püfölve ilyen bátor nagy legény, hanem ne adj Isten, valóban meg akar büntetni majd azért, hogy ti ott a túloldalon szabadságharcos hősnek tituláljátok. És egy ilyen őrült ott üt, ahol tudja, hogy fáj, ahol rés van a pajzson, ahol sebezhető vagyok. Ha van olyan őrült, akinek eszébe jut egyáltalán olyan, amit Sz. Bence leírt, akkor olyan olyan örült is lehet, aki még ezen is túl akar tenni. De tovább megyek. Ha már a legszentebb, a gyermek sem szent, akkor hogyan fogom megvédeni attól, hogy a Czeglédyk, Sz.Bencék, Gergely Zsófiák és Jámbor Andrások lázító becsmérlései hatására őt bántsák az óvodában, az iskolában stb... És miért is? Mert az anyukája újságíró?
Sokszor és sokat beszélünk erkölcsi minimumról. Tudod, szerintem ennek az egy dolognak kellene olyan erkölcsi minimumnak lennie, amit politikai beállítottságtól függetlenül nem kérdőjelez meg senki: hogy a család, a gyermek szent és sérthetetlen.
Pláne nem az, aki magát és a lapját "mércének" tartja.
A gyerekemet brutális szexuális erőszakkal fenyegetőt feljelentettem, és nem érdekel, hogy hány éves. Őt sem érdekelte, hogy az én gyerekem mennyi, nem éves, hanem hónapos. És igen, örülök annak, hogy elítélték, mert a munkám miatt nyakamba szakadó büntető perek sora után, pár hónapos kisbabám mellőli előállíttatási kísérletek után most végre nekünk, nekem is megcsillant valami függetlenség féle a bíráskodásban. Mert végre most először valaki azt mondta, hogy nekünk sem kell mindent eltűrnünk és hogy a jog igen is bennünket is véd!
Kedves András! Nem tudok rólad sok mindent, kvázi semmit. De feltételezem, családos ember vagy. Most olvasd vissza a soraidat, nézz a gyerekeid, a feleséged szemébe, aztán tükörbe. Sőt kérdezd is meg a feleséged, mint édesanyát, hogy ha az ő gyerekét fenyegetné meg ilyen szavakkal egy 22 éves, ő mit tenne. Kérdezd meg, hogy mit szól a cikkedhez, amiben egy csecsemőt megerőszakolással fenyegetőt védelmezel és a gyermekét óvó anyát pocskondiázod. Szívből remélem, hogy nem dícsér meg érte. És amúgy te mit tennél hasonló esetben, ha valaki a te gyerekedet fenyegetné szexuális erőszakkal a munkád miatt? Akkor is sajnálnád szegény 22 évest?
Vagy az más? Aki bennünket bánt az a hős, ha megbüntetik érte, szegény szerencsétlen, aki titeket a szájára vesz az aljas propagandista? A bíróság amikor egy édesanyát a pár hónapos csecsemője mellől akar rendőrökkel elhurcoltatni rágalmazási perekben, akkor szabad független bíróság, amikor elítéli a minket bántalmazót, akkor "csicskult"? Hogy is van ez?
Szerintem a portálodat át kellene nevezni KettősMérce.hu-nak, találóbb volna.
Valamiért a szívem mélyén remélem, hogy nem gondolod komolyan azt, amit írtál. Mert ha igen, akkor, ahogy a neked írt privát levelemben is fogalmaztam, baj van. Ha a politikai nézetkülönbség a kollegialitás és emberség minimumát is ki tudta irtani belőletek, akkor nem is kicsi.
Akkor valóban "erkölcsi hullaszag levegője bűzölög", csak nem nálunk... 
