Vadhajtások

Riport Földi Lászlóval: Tanulságok – teendőink

Az antagonizmusban lévő ellenzéki pártok a koncon való veszekedés miatt szétmarcangolnák egymást, de a külső erőtér ennek az elkerülésére elképesztő pénzt öl a 2022-es projektbe.

RIPORT Földi Lászlóval:

 

– Egy hónap telt el az önkormányzati választások óta. Mi történt pontosan október tizenharmadikán ön szerint?

 

– Az ellenfél egy olyan szisztematikus, átgondolt stratégiát valósított meg a választás napján, amelyre a felkészülés évek alatt történt. Ugyanis nincs realitása annak, hogy a politika szintjén egyik pillanatról a másikra lehet ilyen változást elérni. A támadás célja egyértelműen az Orbán-kormány, illetve az általa képviselt politika és értékrend volt. Magyarországon az elmúlt szűk egy évtizedben olyan értékrend nyert egyre inkább hiva­talosan is teret, amely nemcsak szavak­ban, hanem tettekben is megnyilvánult, például a gazdaságban, a családpolitika területén, a migráció kezelésében.

 

 

– Ideológiai, gazdasági szembenállás van a Nyugat és a magyar kormány között?

 

– Ezt a szembenállást én inkább háborúnak nevezném, amely azóta terjedt ki hazánkra is, amióta az Orbán-kormány hatalmon van. Ráadásul mindháromszor kétharmados, azaz rendkívül erős társadalmi támogatottsággal.

 

– Ki az ellenfél? Kik azok, akik véleménye szerint beavatkoztak október 13-án, akik abban érdekeltek, hogy 2022-ben ne tudjon újrázni Orbán Viktor?

 

– Ugyanazzal az erőtérrel, ugyanazokkal a csoportokkal állunk szemben, amelyek Európa átalakításában is érdekeltek. Azonban a kontinensünk megváltoztatása nem most és nem is a közelmúltban kezdődött. Részletes tanulmányok foglalkoznak azzal, hogy akár a hatvannyolcas mozgalom, akár az azt megelőző és követő ideológiai, gazdasági törekvések mind-mind egy irányba hatnak: a nemzetállamok felváltásának, egy egységes logikát követő társadalmi formáció, az azt keretbe foglaló szupranacionális állam létrehozásának irányába. Az emberiség története azonban a nemzetekről, nemzetállamokról szól. A nemzeti keretek jelentik a legoptimálisabb környezetet az olyan kis egységek számára, mint a család. Ennek a része többek között a keresztény európai kultúrkör. Ezt viszont azok a politikai, gazdasági globálhatalmi tényezők szeretnék eltörölni, akik a világot egységes egészként kezelve gondolkodnak, a piac teljes egységét próbálják megteremteni.

 

– Tudatos ez a rombolási szándék a részükről?

 

– Abszolút. Az európai kontinensen a hanyatlást gyakorlatilag irreverzibilis folyamattá tették, főleg azokban az országokban, ahol – a gyarmatbirodalmi státusznak köszönhetően – több évtizede jelen van a bevándorlás. Németország pedig most kezd arra az útra térni, ami akár az önfeladást is jelentheti számára. Hiába szokták ellenpéldaként hozni a hatvanas években betelepülő török kisebbséget, akik való igaz, kezdetben integrálódni akartak. Úgy gondolták, ezzel fogják elnyerni azokat a jogokat, amelyek a többségi német társadalom számára már adottak. Mára azonban megváltozott a helyzet. Felébredt az itt élő muszlim társadalmi identitás és most már azt gondolják, nem nekik kell integrálódniuk, hanem az őslakosoknak kell megváltoztat­niuk szokásaikat. Az Orbán-kormány viszont az első pillanattól kezdve azt mondta, hogy nem kér ebből a folyamatból, és – nagyon helyesen – lezárta a határait.

 

– Miért fontos ennek a nemzetközi erőtérnek, hogy mi történik hazánkban?

 

– Mert Magyarország kormányának politikája vírusként száll szembe a háttérerő elvárásaival. Ezért úgy vélik, hogy – a szó szoros értelmében – el kell pusztítani. Nem az a lényeg, hogy a magyar kormány, egy tízmil­liós kis ország ellenállása bármit is jelentene számukra, hanem az a probléma, hogy Orbán Viktor politikájának népszerűsége rohamosan terjed a többi európai országban. Ezért Magyarországon minden pénz rendelkezésre áll majd 2022-re azoknak, akik egyetértenek azzal, hogy az Orbán-kormányt mindenáron le kell váltani. Itt főleg a Momentum-vezette ellenzékre gondolok. Kétszer már nekifutottak ennek a „projektnek”, csúfos vereség lett belőle. Az ukrán modell nem működött. André Goodfriend befuccsolt. A korrupcióvádak kifulladtak. Most azonban az a célja a politikai, gazdasági globálhatalmi tényekzőknek, hogy az összeállt pártok vezetőit anyagilag is érdekeltté tegyék az összetartásban. Szeretném megjegyezni: az a spekuláció, miszerint ezek az egyébként antagonizmusban lévő ellenzéki pártok a koncon való veszekedés miatt előbb vagy utóbb szétmarcangolják egymást, jó logika lenne, ha nem lenne az a külső erőtér, amely pontosan látja ezt, és ennek az elkerülésére elképesztő pénzt öl a 2022-es „projektbe”. Október 13-a ennek volt a főpróbája.

 

– Hogyan működik a „magyar modell”?

 

– Az ellenzéken belül többségben van a jóhiszemű réteg, amelyik már kilenc éve parlagon hever. Pestiesen szólva: „ki vannak száradva”. És vannak a beavatottak, akiket felkészítettek és folyamatosan továbbképeznek. Ők például nem azért mennek külföldre, mert ott részt kívánnak venni egy politikai továbbképzésen. Nem, ők operatív oktatásra utaznak ki. Azt nem merném kijelenteni, hogy ezeket a képzéseket külföldi szolgálatok tartják, de nem is kell, hogy a beavatottakat ők készítsék fel, hiszen a titkosszolgálatok beszervezési technikájának ötven százaléka nyílt, ötven százalék fedésben történik. Utóbbira hadd mondjak egy fiktív példát: egy politikai kutatóintézet meghív egy kezdő, fiatal politikust. Elmondják neki, mit kell tenni annak érdekében, hogy sikeres legyen. Oktatják, tanácsokat adnak. Hanyagolják azokat a kifejezéseket, hogy ez egy „kiképzés”. Nem íratnak alá vele semmilyen szerződést. Magyarországon azok az emberek, akiket az utóbbi másfél-két évben ily módon készítettek fel, tudatosan tesznek fel két kérdést a laikus ellenzéki többségnek: akarnak-e hatalomra jutni, akarnak-e támogatást ehhez. Vagyis túl nagy szervezkedést ez a modell, ezen a szinten nem igényel. Azonban a politikusok mellett a szavazók jóhiszeműségét is kell támadni, olyan eszközökkel, mint például a közösségi média, amely kulcsszerepet játszik a hálózatépítésben. A Facebooknak köszönhetően például nem nehéz olyan információkat eljuttatni a választókhoz, amelyek akár a voksolás eredményét is befolyásolhatják. Tulajdonképpen egy befolyásolási műveletről beszélünk, ami a felhasználók számára észrevétlen és kikerülhetetlen. Megjegyezném: a Facebook vagy az Instagram végpontjai is ugyanoda hatnak, mint a globális erőtér. Ebből kifolyólag nem csoda, hogy a Facebook a kampány során pozitív volt az ellenzéknek, negatív a kormánypártoknak. A hálózatépítést tehát úgy kell elképzelni, hogy a tudatossága csak annyi, hogy a cél az azonos.

 

– Én, mint laikus újságíró azt gondolnám, hogy lehetnek ennél szofisztikáltabb eszközök is, mint például a pénzfegyverek, amelyekkel gazdasági válságot lehet generálni.

 

– A májusi választások tétje az volt, hogy megfelelő arány szülessen az Európai Parlamentben. Olyan arány, amellyel ki lehet védeni az olyan támadásokat, mint például az uniós támogatások befagyasztása. Szerintem azért nem nyúltak még ezekhez az eszközökhöz, mert megpróbálják megtartani a rendet, hiszen az az ellenfélnek sem lehet az érdeke, hogy egy „lepusztult vidékre” érkezzen. A nemzetközi erőtérnek az csábító, hogy nálunk még van vásárlóerő és piac a befektetéseiknek. Ők nem az ideológiákban hisznek, hanem a profitban.

 

– Hogyan tudnak a nemzetállamok, hogyan tud Magyarország fellépni a fentebb vázolt, szisztematikusan átgondolt támadások ellen? Nem ébredtünk túl későn?

 

– Természetesen van megoldás a jelenlegi helyzetben is. Magyarországnak is arra kell koncentrálnia, hogy újra lépéselőnyben legyen, hogy a globális politikai és gazdasági erőtér megoldásaival szemben védekezési technikái hatásosak legyenek. Mert az ellenfél a nyomát is ki akarja irtani annak, hogy hozzá képest létezhet alternatíva. Én magam végiggondoltam egy lehetséges stratégiát, de ez ma még nem lehet publikus.

Forrás: Magyar Hírlap