„Vérzel”– mondta Zádornak Gyarmati a vízben, mire Zádor hűvösen felelt:
„Tudom.”Az 1934. június 7-én született sportember Kaliforniában élt és haláláig edzéseket vezetett a Ripon Aquatics sportegyesületben, melynek honlapja arról számolt be, hogy egy foglalkozás után rosszul lett, és az életét már nem sikerült megmenteni. Zádor Ervin a Szondi utcában nőtt fel, a Ganz Hajógyár szakosztályában tanult meg úszni, és pólós pályafutását is ott kezdte. A kiválóan úszó, nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkező, remekül lövő játékos az 1954-ben, Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon, húszéves korában került a válogatottba. Melbourne-ben már az olimpiai aranyérmet nyert csapat egyik erősségének bizonyult és minden bizonnyal világklasszis középcsatárrá nőhette volna ki magát, ha életútja nem vesz más fordulatot.Melbourne-ben szenvedő hőse volt a szovjetek elleni elődöntőnek. A magyarok 4-0-s vezetésénél Valentyin Prokopov teljes erőből arcon vágta, amitől a magyar pólós szemöldöke felszakadt, a medence piroslott a vértől, a nézőtéren pedig elszabadult a pokol. A közönség tagjai átmásztak a korláton, neki akartak rohanni a szovjeteknek, a bíró pedig úgy döntött, hogy magyar győzelemmel lefújja a meccset. A magyar válogatott legfiatalabb tagjának véres arcú és testű képe másnap bejárta a világsajtót, a visszaemlékezések a mai napig nem közölhetők eme dokumentáris fotográfia nélkül. A szovjet válogatott a hátsó ajtón távozott, rendőrök segítségével sikerült őket kimenteni az uszodából, míg a tömeg a győztes magyarokat ünnepelte. A fiatal, akkor 22 éves sportember onnan már nem is tért haza, az Egyesült Államokban telepedett le. 43 év után, az NBC televíziós társaság vendégeként 1999 nyarán látogatott először haza. Akkor mondta: amerikai lett magyar szívvel. A legendás mérkőzésről a Szabadság, szerelem című film állít emléket.Forrás :Szeretlekmagyarorszag.hu