Vadhajtások

A székelyek léte nemzetbiztonsági kockázat a liberális román kormány szerint

A román állam nem nyugszik bele, hogy erdélyi magyar tulajdonba került mintegy kétmillió hektárnyi székelyföldi szántó, kaszáló és erdő a restitúciós törvénynek köszönhetően. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke több jelét is látja az erdők visszaállamosítási kísérletének.

„Jól meghatározott célja van az erdő- és vadgazdálkodás körül teremtett országos cirkusznak”

– véli Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke, aki megfogalmazása szerint „belülről” nyer rálátást a folyamatra. Az RMDSZ háromszéki politikusa pályafutását erdésztechnikusként kezdte 1987-ben az olasztelki erdészeti hivatalban és később, parlamenti képviselőként is részt vállalt az erdőgazdálkodást szabályozó törvények kidolgozásában és elfogadtatásában.

Székelyföldi tapasztalatai alapján visszatetszőnek tartja a bukaresti hírtelevíziók sorozatos hisztériakeltését, amely olyan látszatot kelt, mintha Romániában – és főleg a Székelyföldön – mérhetetlen erdőirtás folyna. „Ha ezek a híresztelések igazak volnának, akkor már rég nem lenne erdő Romániában. A valóságban mindenféle szakmai felmérés ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Az ország mintegy hétmillió hektárnyi erdőállománnyal rendelkezik, ami nagyjából megegyezik a harminc évvel ezelőtti fás területek nagyságával” – jelentette ki a Krónika napilapnak Tamás Sándor . A megyei önkormányzat elnöke elismeri, hogy vannak lopások, mert a fa „sehol nincs megszámlálva”, de ennek mértéke szerinte összehasonlíthatatlanul kisebb, mint ahogyan azt beállítják.

Tamás Sándor egyértelműen állítja, hogy az országos hisztériakeltés elsősorban a magyarok bőrére megy ki. Számadatokkal bizonyítja, hogy Székelyföld három megyéjében összesen kétmillió hektárnyi szántóföldet, legelőt és erdőt kaptak vissza a helyi közösségek, ezek 90 százaléka magyar kézbe került. A magyar tulajdonú székelyföldi erdők nagysága mintegy 500 ezer hektár, amelyek zöme közbirtokosságok, történelmi magyar egyházak, községek, oktatási intézmények és magánszemélyek birtokába került vissza.

A mintegy félmillió hektárnyi székelyföldi erdőtulajdonnak a közös jellemzője, hogy nem a Romsilva állami erdészeti vállalat, hanem többségében magánerdészetek felügyelik és végzik az erdőgazdálkodást, miután a tulajdonosok többsége erről a legtöbb településen így döntött. Ez nagyon nem tetszett az állami hatóságoknak, de nem volt mit tenniük ellene” – fogalmaz a politikus.

Tamás Sándornak tudomása van róla, hogy román körökben egyre gyakrabban fogalmazódik meg az azzal kapcsolatos félelem, miszerint

a székelyföldi magyarság többsége a román mellett magyar állampolgársággal is rendelkezik, következésképpen a három megyében közel kétmillió hektárnyi romániai terület van magyar állampolgárok kezében.

A háromszéki politikus szerint ez komoly fejtörést okoz azokban a román körökben, amelyek az erdélyi magyarságot nemzetbiztonsági kockázatként kezelik.

Tamás ezzel magyarázza – a többi visszaszolgáltatás mellett – a biztatóan elindult erdőrestitúció leállítását is, vagy éppenséggel több nagybirtok újraállamosítási kísérletét.
A politikus szerint a követelések hátterében egyértelműen az a törekvés áll, hogy minél több székelyföldi erdő visszakerüljön a Romsilva felügyelete alá. Ekkora kiterjedésű területek nagy hasznot hozhatnának az állami apparátusnak. Eközben azonban a Székelyföldön a legtöbb tulajdonos éppen amiatt szakított az állami erdészetekkel, mert a Romsilva gondozásában levő erdők felügyelete többe került, és a magánerdészeteknél kevésbé hatékony.

A székelyföldi megyék magán- és állami erdészeteit szakmailag a brassói központtal működő Erdőőrség (Garda Forestieră) felügyeli és ellenőrzi. A Maros, Hargita, Kovászna, Brassó és Szeben megye erdő- és vadgazdálkodását ellenőrző állami szerv regionális alapon működik, és a magyarok lakta megyékben számos magyar erdőmérnököt is foglalkoztat. Tamás szerint az erdőőrség és a magánerdészetek kapcsolata jó, kirívó büntetésekről nem tud. A felügyelőség szakemberei mindenhol az előírt erdőgazdálkodási üzemtervet ellenőrzik, beleértve az újratelepítéseket is. A normális munkakapcsolat, a szakmai felügyelet eredményessége eleve azt bizonyítja, hogy a 250 székelyföldi közbirtokosságot és a többi erdőtulajdonost ellátó magánerdészetek hatékonyan és megbízhatóan működnek, tehát szó sincs ellenőrizetlen erdőirtásokról. A megyei tanácselnök meggyőződése, hogy az elég jól működő erdészeti rendszerben eleve kizárt hatalmas területeket nyomtalanul kiirtani, eltüntetni.

Tamás Sándor szerint ha szakmailag nem tudnak ezekbe az erdészetekbe belekötni, akkor más kiskapukat és más fogódzókat keresnek. Már az jelzésértékű, hogy pár éve gyakorlatilag leállt a restitúció. Kovászna megyében a 170 ezer hektárnyi erdőterületből eddig 140 ezer hektárt juttattak vissza jogos tulajdonosaihoz. Számos vitás ügy a prefektúra hatáskörében működő földosztó bizottságban akadt el. Minden jel szerint a román állam nem nézi jó szemmel a nagyobb magyar erdőtulajdonosokat. Emiatt aki eddig nem kapta vissza jussát, annak ezután nehéz lesz azt visszaszerezni, másrészt a már visszaadott birtokok esetében is fennáll az újraállamosítás veszélye.

“Akik Bukarestben ránéznek az erdélyi restitúciós térképekre, sok örömük nem telik benne. Kolozsvár, Marosvásárhely, Arad, Nagyvárad, Szatmárnémeti – hogy csak a nagy erdélyi városokat említsem – központja magyar kézbe került, a visszaszolgáltatott épületek túlnyomó többségének magyar tulajdonosa van. Ha ehhez hozzávesszük a magyar kézben levő erdélyi erdőket, legelőket, kaszálókat és főleg az erdőket, akkor a romániai háttérhatalom számára kétségbeejtő a helyzet” – magyarázza a háromszéki önkormányzat vezetője. Tamás úgy látja, az is sok hivatalosságot zavar Bukarestben, hogy nem a minisztériumban döntik el, ki hova mehet vadászni, és a román politikusok kire ruházhatják a vadásztatás jogát. Amióta megjelent a vadászterületek hasznosításáról szóló törvény – amely kimondja, hogy a vadásztatási jogot azok döntik el, akik az adott erdőbirtokon többségben vannak –, megszűnt a székelyföldi vadászterületek fölötti közvetlen bukaresti felügyelet. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a vadásztatás terén is ott tesznek keresztbe az állami hatóságok Székelyföldnek, ahol tudnak. Nem véletlen a medveállomány túlszaporodása és a kilövési engedélyek drasztikus korlátozása sem. Mindez olyan körülmények között történik, amikor a medvék Székelyföld-szerte egyre több kárt okoznak, és egyre gyakrabban veszélyeztetik az emberek életét.

„Amikor Mircea Dușa volt belügyminiszter és a mi jelenlétünkben a Kovászna megyei prefektus elszólta magát, hogy székelyföldi tisztsége a kézifék szerepét tölti be, akaratlanul is tökéletesen rávilágított arra a valóságra, amiben 30 éve élünk” – összegzi a székelyföldi román–magyar viszony lényegét Tamás Sándor.

Forrás: kronika.ro nyomán