Vadhajtások

A [email protected]ázi Vágó Pista most Jézust gyalázza

Szentesi Zöldi László írása a mocskolódó, gyurcsányista seggnyalóról. 

Ismerősöm hívta fel a figyelmemet, hogy a Facebookon tanulságos vita bontakozott ki Jézusról és a kereszténységről. Nem máshol, mint az istentelen kvízprofesszor, Vágó István oldalán. Nos, a DK mókamestere a jelek szerint nagy ívben tett a hallgatólagos megállapodásra, hogy egymás ünnepein nem szólunk be egymásnak – nagy önfegyelemmel én sem üzengetek a Pride-ra, cserében igazán kussolhatnának ők is karácsonykor. Vágó mindenesetre megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a keresztény világ idén is ünnepel, gondolta, szellent egyet közéletileg. És mikor, ha nem december 26-án? Akkor pukizunk ügyesen, ha jó az időzítés, tudja ezt jól mindenki a DK-ban – a mi Istvánunk ne tudná?

Vágó vitaindítóként feltett két képet egymás mellé, az egyiken Jézus hagyományos, hosszú hajú, szelíd vonású ábrázolása, a másikon egy fekete fürtös, marcona, pufi alak (lásd nyitóképünkön). És akkor Vágó, a tudatos ateista, akinek nincs karácsonya, a fa alatt nem ajándékoz meg senkit, és csak nevet az olyan ósdiságokon, mint hit, remény, szeretet, szóval, Vágó odaröffentette a kérdést, melyet már napok óta fejében forgatott, hogy megmutassa, hogy milyen remek modernista ő, ellentétben a sok tajparaszttal, aki ellágyul karácsonykor. Ezzel a felütéssel indította az izgalmas vitát Vágó István (figyeljék a ravasz és sunyi mondatfűzést):

„Sajnálom, ha valakit sértek ezzel a képpárral. Mentségemre legyen szólva, ezzel a kérdéssel az Origo is foglalkozott már idén márciusban. A jobb oldali kép a BBC oldalán jelent meg, tudományos elemzés eredményeképp. Nem állítja, hogy ez Jézus arca, csak annyit, hogy jellegében inkább ilyen lehetett. Biztos vagyok benne, hogy akik Jézusban a megváltót tisztelik, nem külső jegyei alapján teszik.”

Dacára annak, hogy az összehasonlító arcjátékról legalább tíz éve olvastam már angolul, Vágó nagy felfedezése óriási indulatokat szabadított el a liberális Szanhedrinben. A modernizmus villogó szemű főpapjai egymást tiporva, tolongva igyekeztek virtuálisan is jelen lenni a nagy vitában. Idézem egy részletét, mit műveltek vallásügyileg, amíg Magyarország 99.8 százaléka bejglit evett és társasjátékozott. Amennyiben országosan ismert nevekre bukkanunk, nem a véletlen műve: igen, pont az lesz az illető, akire a nyájas olvasó gondol. És figyeljük meg, hogy hozzászólóink egyike-másika valóságos vallástörténész – a kétség legkisebb jele nélkül, az ostobák örökös elszántságával és megingathatatlanságával osztja az észt.

Kertesi Zoltán: „Szerintem nem annyira izgalmas kérdés, hogy hogyan nézett ki. Az sokkal inkább, hogy ki lehetett valójában? Szemfényvesztő, illuzionista, szélhámos (lator), esetleg tényleg maga a megváltó…”

Szabó Zoltán (Igen, pontosan az a Szabó Zoltán… a szerk.) : „A Jézus-sztori magja minden bizonnyal egy valóságos történet… Az alaptörténet aztán földúsult részint más kultúrák legendáiból átvett és a sztoriba beledolgozott elemekkel, részint valóságos, de elmosódott emlékek képletes megfogalmazásával, amint minden mitológiában, részint pedig teljes egészében meseszerű, kitalált elemekkel, amiknek célja az volt, hogy az alanyra a Messiásra vonatkozó régi próféciák minél nagyobb részét sikerüljön ráilleszteni. Ráadásul a történetet leíró irodalmi alkotások fordítása során rengeteg leiterjakab csúszott bele, Mózes szarvaitól kezdve a tű fokán átmenő tevén keresztül József ácsként való föltüntetéséig.”

Fodor Tamás: „Viszont járt fodrászhoz!”

Franyó Krisztina: „Anyukája nyírta fazonra…”

Fábri Péter: „Spiró a Fogságban köpcösnek írja le. Teljes fikció, de remek írói fogás, így ugyanis emlékszünk rá, ellentétben a sok egyforma Jézus-ábrázolással, amelyek közül csak egy-két remekmű lóg ki.”

Szenes Andrea: „Jézus egy zsidó ember volt eredendően.”

Seres László: „Ő tökéletes példája egy jól időzített startup-nak.”

(Ekkor érkezik egy normális hozzászólás…)

Hahner Péter: „Mi lenne, ha tiszteletben tartanánk vallásos embertársaink hitét, és nem bosszantanánk őket?”

(De a Szanhedrin résen van…)

Vágó István: „A conchitás kommentet én sem tartottam helyénvalónak, ezért töröltem.”

Szabó Zoltán: „Már miért kéne ennek bosszantania őket? Nem ismerek olyan keresztény tanítást, ami Jézus testi jegyeiről szólna.”

Radics Róbert István: „Ha Krisztus meghallja, hogy a képet imádjátok, idegrohamot kap. A bálványimádás bűn!„

(és a gyalázkodás folyik tovább…)

Jimmy von Tucker: „Kommunista volt Jézus, expressis verbis is.”

Szabó Dávid: „Ugyan állította magáról, hogy kozmikus tudattal rendelkezik, mégsem sejtett semmit például a baktériumokról, hiszen azt mondta, hogy a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzi meg az embert, ezzel jó sok későbbi követőjének haláláért felelve.”

Berkó Pál: „Mit mondjak, nem vennék tőle használt autót.”

Tasnádi György: „ Ááá! Nem értetek Ti ehhez. Jézus néger volt, és ezt minden dél-amerikai keresztény tudja.”

Eddig a nettó istengyalázás.

Mert hogy ez az. Vágó és barátai gúnyt űznek a Föld nevű bolygó legelterjedtebb vallásának isteni személyéből, a kereszténység Megváltójából, lerántva őt a sárba, a piszokba. Oda, ahova kétezer évvel ezelőtt az emberi gonoszság, az akkori Szanhedrin egyszer már lerántotta őt. Akkor is csalónak, szemfényvesztőnek nevezték, akkor is megalázták, kigúnyolták, de az elmúlt kétezer esztendő mégis róla szólt, az övé volt, nem pedig azoké, akik megfeszítették és megfeszítenék ma is.

Először is: milyen érdekes, hogy az istentelen liberálisok állandóan csesztetik a keresztényeket, kényszeresen magyarázzák, hogy miért gáz Jézust követni, hogy miért nincs Isten. Fordítva semmi sem történik: egy keresztény nem írogat a Facebookra karácsonykor, hogy milyen gáz ateistának vagy buddhistának lenni. Vajon miért nem? Hát, azért, mert a keresztény hisz valamiben, Vágóék pedig semmiben, maximum mások hitelveinek tagadásában. Régi történet ez: hit kontra nihilizmus, szerénység kontra pimaszság, tudás kontra tudatlanság.

Másodszor: Vágóék tegyék össze vámszedésben megedzett kezeiket, és rebegjenek hálát, hogy itt nem afféle Charlie Hebdo világ van. Csendben hadd súgjam meg ugyanis, hogy nem minden világvallás hívei elégednek meg azzal, hogy közéleti vitát folytassanak az istengyalázásról. Egy-egy hevesebb vérű vallástörténész kolléga karabélyt vesz a kezébe, és lemészárolja, aki vallásalapítóját, istenét gyalázza. Azt pedig, hogy Magyarországon még nincs Charlie Hebdo-világ – képzeld, kvízprofesszor–, egy bizonyos Orbán Viktornak köszönhetitek.

Harmadszor egy merőben szakrális természetű megjegyzés: ne féltsük Jézust! És ne féltsük a kereszténységet sem. Nem védekeznünk kell, hanem mélységesen elgondolkodnunk azon, hogy ők, a farizeusok ilyenek, ez az igazi arcuk, és illúziókeltés helyett ideje még szorosabban összezárnunk a mai Szanhedrin ellen.

Kezdésnek 2022-ben visszapofozzuk őket a közéleti pöcegödreikbe. Szerintem az lesz az igazi válasz számukra. Még négy esztendő a „Fidesz-államban”! Aztán még négy, esetleg nyolc. Isten érti a tréfát, és nagy kegyesen megengedi Vágó Istvánnak, hogy egész hátralévő életét a keresztény kurzusban töltse el.

Áll az alku, kvízprofesszor?

Forrás: 888.hu