Vadhajtások

Gyűlölik a hazafiasságot

Ágoston Balázs írása. 

Újabb lépést tettünk a normalitás felé. A közel évtizedes vajúdás után megszületett új Nemzeti alaptanterv örvendetesen az egyensúly irányába mozdult el a korábbi, meglehetősen hazafiatlan, jelentős nemzeti értékeket kirekesztő szabályozás felől.

Korántsem dőlhetünk hátra elégedetten, a tökéletesség még odébb van, ha ugyan elérhető egyáltalán. De mindenképpen örömhír, hogy az irodalomtanításba bekerültek olyan megkerülhetetlen óriások, mint Herczeg Ferenc, Nyirő József, Wass Albert; a czegei gróf Adjátok vissza a hegyeimet! című nagyszerű, erős érzelmeket keltő regénye éppenséggel kötelező olvasmánnyá vált.

Jó hír az is, hogy már nem erőltetik a kevésbé jelentős, a rendszerváltozás évtizedeiben nem művészeti értékük, hanem ideológiai elkötelezettségük miatt futtatott olyan kortárs szerzőket, mint például Esterházy Péter. A XX. század második felének magyar drámairodalma ugyanakkor nem kap elég hangsúlyt, noha Szakonyi Károly vagy Csurka István maradandó alkotásokkal gazdagította irodalmunkat.

Az új Nemzeti alaptanterv deklarálja, hogy az irodalom- és a történelemoktatás középpontjában a magyarság áll. „A NAT a köznevelés szemléleti alapjainak meghatározásával kiegészíti a gyermekek, tanulók családban megvalósuló nevelését, erősíti ezzel a hazához és a nemzet történelméhez való kötődést, a generációk közötti kapcsolatot, a közös kulturális gyökereket, az anyanyelv használatát. Így rögzíti azt a minden magyar emberben közös tudást, amely megalapozza a nemzeti identitást”, áll a dokumentum fő céljainak meghatározásában.

„A Kárpát-medencei magyarság kultúrájának, nemzeti identitásának egyik legfontosabb alapja az anyanyelve és az ezen a nyelven megszólaló irodalma. (…) A magyar nyelv és irodalom tantárgyak kiemelten fontos területei a nemzeti öntudatra, önazonosságtudatra nevelésnek. Nyelvünk, közös történelmünk, keresztény alapú vallási és művészeti hagyományaink összekötnek bennünket: korokat, alkotókat, befogadókat és műveket. Egy kulturális hagyományhoz tartozunk, egy nemzet vagyunk”, olvasható a Nemzeti Alaptantervben.

És tovább: „a történelmi ismeretek egyfelől megalapozzák a történelmi műveltséget, amely a tanulót hozzásegíti nemzeti identitása erősítéséhez, valamint ahhoz, hogy azonosulni tudjon kultúránk alapértékeivel (…) a történelem tantárgy tantervének középpontjában a magyar nemzet és Magyarország története áll. Ez a témák arányán, az egyes témák részletezettségén túl abban is megmutatkozik, hogy több általános európai jelenség is konkrét magyar példákon keresztül kerül bemutatásra. Ennek révén a tanuló a magyar történelmi jelenségeket elsősorban nem általános modellek alapján, hanem a konkrét történelmi helyzet jellegzetességeit figyelembe véve tanulmányozhatja. Ez a megközelítés hozzásegíti a tanulót, hogy megértse és méltányolja a magyarság, a magyar nemzet, illetve Magyarország sajátos helyzetéből adódó jelenségeket és folyamatokat, így alakulhat ki benne a tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat. (…) A történelemtanulás célja, hogy a tanuló: 1. alapvető ismereteket szerezzen a magyarság, a magyar nemzet és Magyarország, az európai civilizáció, valamint az emberiség múltjáról; 2. a megszerzett ismeretek által erős, határozott magyar identitással rendelkezzen, és így a magyarságot egyszerre tekintse a történelem során kialakult emberi közösségnek, valamint természetes vonatkoztatási pontnak; 3. elsajátítsa a közös kulturális kód leglényegesebb elemeit (szimbólumok, történelmi személyek, történetek, fogalmak, alkotások).”

Összességében tehát elmondható, hogy az új Nemzeti alaptanterv magyarságközpontú, nemzetelvű, nem pusztán tényeket akar közölni, hanem felismeri és vállalja a közoktatás egyik legfontosabb küldetését, a nevelést.

Ebből kifolyólag a nemzeti öntudat és minden magyar érték engesztelhetetlen ellenségei megjelenése pillanatában dühödt hiénavonítással vetették rá magukat az új Nemzeti alaptantervre. A magát Magyartanárok Egyesületének nevező, az SZDSZ-es posztmodern „irodalmat” hozsannázó, Arató László nevű balliberális politikai agitátor által vezetett szervezet például elsiratja az eddig uralkodó hazafiatlanságot: „az irodalom tananyag kitüntetett eleme az üldözött magyarság koncepciója, a Trianon fölötti gyász hangsúlyozása és a határon túli magyarsággal való egység deklarálása. Nem tagadva e történelmi trauma miatt érzett fájdalom jogosságát, illetve a magyar irodalom államhatárokon túllépő jellegét, úgy véljük, ezt a fájdalmat az irodalomtörténet vezérgondolatává tenni mélyen irodalomellenes gesztus.”

Úgy tűnik, a nemzetellenes hálózat aknamunkásai ezúttal elfelejtettek egymással egyeztetni, a Történelemtanáron Egylete fedőnevű balliberális harci kommandó elnöke, az egykor a Soros Alapítvány társadalomismereti szakkuratóriumának tagjaként ténykedő Miklósi László ugyanis ekképp sivalkodott a hvg.hu nevű szélsőséges internetes portálon: „Az anyag tendenciózusan torzít, az Árpád-korból például csak a győztes harcok és csaták ismertetését írja elő (…) Ez az erőteljesen nacionalista NAT a magyarokat erősként, hősként, pozitív szereplőként kívánja láttatni.”

Magyarra fordítva mindez azt jelenti, hogy Arató ideológus kiirtaná az irodalomtanításból az egyetemes magyarság gondolatát, Miklósi ideológus pedig csak a vesztes csaták tanítását és a magyarság gyengének, vesztesnek ábrázolását tűrné el. Vagyis ezek a balliberális aktivisták nyíltan kimondják, hogy számukra nemkívánatos a büszkeség, az öntudat, a helyes önismeret. Egészséges önbizalom helyett szűkölő, öngyűlölő, kultúráját, múltját, identitását megtagadó, azt lehetőség szerint nem is ismerő, atomizált magyarságot akarnak látni.

Miklósi egylete „szakmai” szervezetként is deklarálta például, hogy elutasítják a történelemtanítás fő céljaként a nemzeti identitás megszilárdítását megjelölni. Felháborodva utasítják el továbbá a normakövető magatartás és a társadalmi felelősségvállalás megalapozását, és károsnak nevezik a tényeken alapuló reális és pozitív nemzettudat kialakítását, ehelyett a kritikus értékelés mellett kardoskodnak. A Történelemtanárok Egyletének álcázott balliberális politikai szervezet tiltakozik továbbá az ellen, hogy az Állampolgári ismeretek tematika a hazafias érzés kialakítását, az alapvető honvédelmi ismeretek elsajátítását célozza. „Indokolatlannak és elfogadhatatlannak tarjuk a honvédelemnek a rendszerváltás óta minden korábbinál erőteljesebb megjelenését, prioritásként való kiemelését, számos tantárgyban hangsúlyos megjelenítését.”

Mindez magyarul, egyszerűen azt jelenti, hogy a magyarellenes lélekrablók kicsavarodni érzik karmaikból a tudatformálás egy fontos területét. Ez bizony örömhír.

Kétségünk ne legyen, hogy az új Nemzeti alaptantervet továbbra is szervezett, összehangolt, bár hazug érvelésében az egyes szereplők személyes gyűlölete által időnként ellentmondásba keveredő támadások fogják érni. Ez feltétlenül jó, mert a sakálhad ilyenkor leveti álarcát, nem bírván uralkodni habzó magyargyűlöletén, megmutatva legbenső lényegét. Ez pedig jótékonyan edzi a nemzet közösségi immunrendszerét.

Forrás: Demokrata