Nem tanítok fasiszta írót,
Hát ez: „A kolozsvári népbíróság 1946. március 13-án távollétében – apjával együtt – »háborús bűnökért és gyilkosságért« halálra ítélte. Az író és családja szerint hamisan vádolták azzal, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatok egyik egységét Omboztelkén, majd később Vasasszentgothárdon is, felbujtotta egy román ortodox pópa és családja, magyar szolgálójuk, néhány helyi román lakos és a helyi zsidó kereskedő kivégzésére.” (Forrás: Wikipedia – mert az irodalmi alakokról messzemenő véleményt mondók figyelme ennél aligha terjed tovább...)A megrögzött, mondhatni elvakult véleményen az sem változtat, hogy Románia hiába kérte 1979-ben az Amerikai Egyesült Államokba emigrált író kiadatását. (Ennek elsődleges oka azonban nem az 1946-os ítélet volt, hanem az, hogy megjelentetett egy angol nyelvű írást „Documented facts and figures on Transylvania” címen, amely vélhetően hozzájárult, hogy az Egyesült Államok 1988-ban megvonja Romániától a legnagyobb kedvezmény elvét, s ezért Nikolai Ceaușescu diktátor a bukaresti rádióban „Románia első számú közellenségének” nevezte Wass Albertet, amire az író végtelenül büszke volt.)
Mint ahogy hiába kérte kiadatását röviddel később a Wiesenthal-alapítvány is, mert információik szerint két zsidó volt azok között, akinek a kivégzésére Wass „parancsot adott”.