Muszáj írnom, mert nagyon sokan kérdezitek tőlem, hogyan tovább: elvették a jogainkat, propagandával szétzúztak minket, bezárták a parlamentet – mi lesz most, kérdezitek és joggal. Én itt és most másfél órával a hatálybalépés előtt egy dolgot biztosan tudok: minél erősebben szorítanak ki minket, annál keményebben kell küzdenünk — és én pontosan ezt fogom tenni.
Lássunk tisztán. Nem véletlenül vagyok egy az 53-ból, aki nemet mondott. Nem véletlenül van mandátumom, hanem azért, mert Ti így döntöttetek, képviseletet kérve és várva tőlem. Ti sem véletlenül vagytok itt és követitek a fejleményeket — hanem mert tudjátok, hogy történelmi helyzet van, tudjátok, hogy iszonyatos fegyver került egy elszabadult kormányfő kezébe, és azt is tudjátok, hogy innentől kezdve csak remélni tudjuk, hogy rengeteg dolgot nem fog megtenni abból, amit 90 perc múlva már törvényileg megtehet. De garancia nincs rá.
Ez így valóban nagyon ijesztő, és én mégis el akarom Nektek mondani ezen a sötét órán, hogy nem vagyunk sem eszköztelenek, sem fegyvertelenek, és nem szabad hagynunk azt, hogy a csüggedés vagy lemondás érzése uralkodjon el rajtunk. Nézzétek, amikor megmutattuk az erőnket, zengett az ország. És ezzel a mobiltelefonnal a kezemben és egy maroknyi kemény harcossal az oldalamon több emberhez jutottunk el, mint a 100 milliárdos közmédia, amiben éppen jogszerűen (!) tartózkodtunk. Most persze ennél a posztnál erősebb lesz a közmédia, ami minden bizonnyal most is épp minket aláz a saját adóforintjainkból, de az az erő, amit ott éreztünk, most is itt van, és ennek köszönhetően tavaly egyszer és mindenkorra megmutattuk, hogy a fidesz legyőzhető — és ezt ők is megtanulták. Pontosan azért nyúl most ilyen nemtelen eszközhöz a kormányfő.
Ismertek, én nem úgy politizálok, mint ők, mert tudom: ez a fajta politikus, aki a gyengét megveszi, a gyávát megfenyegeti, a naívat pedig megtéveszti, mindig csak sírást és pusztulást hagy maga után, ez így megy, amióta a világ világ. Én úgy gondolkodom a politikáról, ahogy itt a videón most is hallhatjátok — ezt ma reggel mondtam a Kossuth téren —, és ez a fajta politika azért erős, mert nem ismer megalkuvást. És vagyunk jó páran, akik értjük, mi folyik itt és készek vagyunk megküzdeni azért, hogy többet senkit ne nyilvánítsanak „hazaárulónak”, csak azért, mert más a véleménye és azért is, hogy végre mindenkinek egzisztenciális, testi-lelki biztonsága legyen ebben az országban.
Nem kérek az ő módszereikből, nemet mondtam ma és nemet mondok ezerszer, ha az a kérdés, hogy nemet mondok-e az erkölcstelen és gátlástalan túlhatalomra. A kormányfő ma felülkerekedett az ellenzéken, de alulmaradt, elbukott a próbán: nála van minden hatalom, de kontrollálni már rég nem tudja azt — sokkal inkább igaz ez fordítva, a hatalom megszállottjaként ő maga lett a hatalom rabja. Magyarország azonban nem lehet rabságban, nekünk a szabadság közös értékünk, és így vagy úgy, de érvényt fogunk szerezni az értékeinknek.
Magyarországnak nagyobb szüksége van most ránk, mint bárki gondolná és tartsunk össze, mert nekünk is nagyobb szükségük van egymásra, mint valaha gondoltuk volna. Sok erőt mindannyiunknak!
